Sziasztok!
Hát mindenekelőtt:
Móni
Elképedtem! És szóhoz sem jutok! Nem merem magam beleképzelni a helyedbe, mert belerokkannék a fájdalomba. Gondolom, te is ehhez közeli állapotban vagy. Valahogy nekem is az az érzésem, amit te is látsz és érzel, hogy nem a rivális az férjed álmai asszonya. Meggondolatlan lépéseket halmoz a férjed, ideje lenne felnőnie, ami reméljük bekövetkezik akkor, amikor vissza akar menni hozzád, hozzátok. Csak nehogy túl késő legyen, és a te szívedben az ő iránta érzett érzések helyén üresség legyen! Én is kitartást kívánok neked, és sírj, ha ahhoz van kedved, mi itt vagyunk neked!
Mea
A ti esetetek is meglepett. Hogy vagy? Biztosan helyrehozhatatlan a kapcsolatotok? Bizonyára idő kell a hogyan tovább megoldásra, de addig is én drukkolok és bizakodom, hátha nem elveszett a közös jövőtök!
Edina, Nicol
Nektek megy a drukk továbbra is a kistesó projecthez! Nem elkeseredni, össze fog jönni!
Mégegyszer köszönöm mindenkinek hoyg drukkoltatok, szorítottatok értünk! Nagyon kedvesek vagytok, jól esett!
Mesélek picit, hátha sikerül felvidítani a topikot.
Szüléstörténetet nem írok, a lényeget úgyis tudjátok. Csak néhány kiegészítés:
sajnos a császárom sem volt teljesen problémametes, nagyon véreztem, nem tudtak összevarrni, így több mint 1 órát voltam a műtőben. 24 óra elteltével nem tudtam felkelni, csak + fél nappal később. Azután is elég nyamvadtan mozogtam sokáig, már lényegesen jobban vagyok, a sebem is szépen javul, de még duzzadt, érzéketlen, és ha "sokat" megyek, elnehezedik, elfáradok. Én nem tudom, más császárosok hogy bírják, akiket 5 nap után a babájukkal engednek haza. Nem vagyok büszke magamra, de sajnos ez az igazság.
Rolit nem láthattam a műtét után, és mint Timika írta, csak 3 naposan tudtam lemenni a klinikára a férjemmel megnézni. Nagyon izgultam, de szép élmény volt
Akkor meg lehetett simogatnunk, de mindjárt mérte is a nővér a baba vérnyomását, hogy ne nagyon izgassuk fel a simivel. Irtó nehéz volt otthagyni, eljönni, és ma is, és mindig így lesz. Roli 2 nap után már kapott anyatejet (nem az enyémet), kezdetben 5 ml-t. Jól bírja a pocija, nem hányta ki
2,5 nap után lekapcsolták a lélegeztető gépről, addig is csak rásegítésként kapta. Asszem 4 vagy 5 naposan átkerült a hízlalda kórterembe az akut szobából, mert olyan jól fejlődött, és oylan jó eredményeket mutattak a vizsgálatok. A tejadagját folyamatosan növelték, az infúziót csökkentették, és ma már napi 12x20 ml tejet kap, infúziót egyáltalán, meg E vitamint is kap, az oxigéncső pedig csak be van vezetve az inkubátorba, hogy a meleg miatt azért jusson elég oxigénhez a baba. Ma a súlya 1520 gr!!!!!
Már csak az orrszondája van, ami ugye lemegy a pocijába, és nagy fecskendőből nyomják neki a tejet. Még mindig nem az enyémet sajnos
Hazakerülésem után úrrá lett rajtam a szülés utáni depresszió, teljes étvágytalanség, gyomorideg és minden, ami ezzel jár. Igazán nem indult be a tejem, pedig a kórházban megtanultam a masszírozást és kézi fejést, picit keményebb is lett a mellem és jött is pár csepp tej, meg a hőm is emelkedett, de ez nem tartott sokáig. Itthon szinte állandóan tudtam volna sírni, pláne ha arra gondoltam, hogy az én kisfiam még egy puszit sem kaphatott, simogatni is csak fertőtlenítős kézzel lehet, még egy igazi anyucis-apucis ölelést, szeretgetést sem érezhetett ...... ezek most is eléggé felzaklatnak
Szóval a tejem csak pár csepp lett, napi szinten 10-15 ml-t tudtam kifejni a két mellemből. Ettől aztán méginkább depi, nagyon nehéz elfogadni, hogy nincs annyi, hogy bevigyem neki a kórházba (200 ml-t már be lehet vinni). Pedig anynira szerettem volna szoptatni! Ittam instant teát, most pedig a laktoherbet iszom, már eszem rendesen, de még nem a régi az étvágyam, alszok, pihenek sokat, és az is jó, hoyg a férjem mellettem van, bíztat, segít, így azért a depi is könnyebben átvészelhető. Fejést nem adom fel, de oylan nehéz hinni bene, hogy lesz több tejem. Ezt az állapotot pedig még hetekig fenn kell tartani, míg Rolit nem engedik haza, és így elég nehéz.
Roli amúgy szó szerint csak alszik, meg alszik, meg alszik
Még arra sem ébred fel igazán, amikor hasonfekvésből a nővér megfordítja a hátára és adja neki a tejet, majd visszafordítja hasra
Picit kinyitja a szemét, de látszik rajta, hoyg a világát nem tudja
Rendkívül nyugodt baba, a fürdetéskor sem sír. Alvás közben néha picit sírásra görbül s zájacskája, de igazán sírni még nem láttuk, hallottuk. Mikor engedik haza? Most a következő lépés az, hogy 1600 gr-nál kiveszik a zárt inkubátorból, és egy nyitottba helyezik, amit alulról fűtenek, és továbbra is cask a súlygarapodás a dolga. 2000-2200 gr körül adják majd haza, hoyg ezt mikor éri el? Az csak rajta múlik, de valóban nagyon ügyes, erős baba
Hasonfekvésből felemeli a fejét, kinyomja a lábával magát annyira, hogy átlátni a pocija alatt. És mosolyog, rengeteget, hatalmasakat, és olyan féloldalasan is, egész huncutul
De még pár hétig minden nap ott kell hagynunk, és ezt az érzést nem kívánom senkinek! Az sem egyszerű, hogy mennyi baba van ott. Sokan sírnak, fájdalmaik vannak pl. műtét után, nem kaphatnak enni előtte és utána. De ki kell tudni zárni ezeket az érzésekből, és csak Rolira figyelni, hogy érezze, ott vagyunk mellette, vele, éppen csak elválaszt minket egy 1 centi vastag falú inkubátor.....
Amúgy ha kikerül az inkubátorból, akkor bemehetek hozzá etetni napi 3 alkalommal. Akkor majd végre ölelgethetem, puszilgathatom, szeretgethetem!
Ja, és Roli nem kapott fertőzést (pedig igen nagy volt rá az esély), nem sárgult be, kék fény alatt sem volt
Fogok készíteni itt egy albumot Roliról, és akkor oda rakok mindig friss képeket, szólok, ha kész lesz
Mára ennyi, igyekszem visszakapcsolódni a topik életébe
Puszi mindenkinek!