Rólunk: rég nem írtam rólunk, most van időm pótolom.
Maja egyre hihetetlenebb. Annyi energiája van már most is, hogy ketten lefáradunk tőle. Muszáj vele foglalkozni, vinni, menni. Különben ordít, unatkozik. Kezdi felfedezni a világot maga körül. Sétálni már csak kézben hajlandó, úgy tud nézelődni. Hiába szedtük le a babakocsiról minden takaró elemet, az nem jó, mert akkor túl lent van. Ő kézben szereti, mert akkor sokkal jobban lát, és még meg is bámulják az emberek, és megdícsérik. Mintha értené, komolyan.
A múltkor úgy megbámult egy pasit az utcán, hogy már én szégyeltem magam. Mondom kislányom ezt azért még ne, jó??
És nyáladzunk, de rettenetesen. Polót cserélni kell, mert olyan nyálas. És minden. Látni merre járunk, mert nyálcseppeket hagyunk magunk után. És a keze, mit keze, ökle a szájában. De értem én, minden ébredés után megszámoljuk, hogy megvan e mind a 10, nehogy egyet elhagyjunk bárhol is.
És, rögyög, és gagyog, és énekel. Imád ülni, állni. Ez a két pozició, amiben jól érzi magát.
Én meg hulla vagyok. Minden estére. Én nem is értem, hogy több gyerekkel ezt hogyan lehet bírni. És fáj az állkapcsom, fáj a karom a lábam, nincs olyan porcikám, ami ne sajogna. Hmm!!! Édes fáradság!!!!
Bocsánat, ha egy kicsit sok(k) voltam. De úgy látom, egyedül vagyok, így szószátyár lettem.
Mindenkinek nagyon jó pihenést!!! Olyan jó idő van mostanság! Aztán jöjjenek azok a beszámolók, és fotók. Olyan kíváncsiak vagyunk, mi itthon maradottak. Hova is menjünk jövőre!
Niki: még annyit, olyan szép Emmácska. Látni azokat a kis husi karokat. Tud ám aludni a kiscsaj. Jól látom, hogy a trendi rucin méhecske??
Annyira helyesek vagytok. És apa karján milyen jól mutat a kis macsek. Az ülös képen végre látni szemből is. Teljesen más az arcocskája. És még inkább anyukája. Milyen volt Szeged??? Jó időtök volt.