Sziasztok!
Bocsi, hogy megint így eltűntem, de kicsit összejöttek a dolgok az elmúlt egy hétben. Manóm beleesett ebbe a hányós-hasmenéses vírusba, 2 napig hányt, 5 napig ment a hasa, semmit nem akart megenni, úgy kellett belekönyörögni a kaját. Meg is lett az eredménye, 80 dkg-ot fogyott az 5 nap alatt.
Mostmár szerencsére kezd helyre rázódni, eszik újra szépen, bár kicsit válogatós lett, no meg nagyon hisztis azóta, hogy beteg volt. Szerdán át kellett vinnem a csecsemő fül-orr-gége dokinénihez, mert állandóan fogdossa a jobb fülét, és akkor nagyon sír. Szerencsére semmi baja, „csak” 6 foga jön egyszerre!
Voltam pénteken a saját dokinőmnél a genetikai UH eredményével, ő is megnézte a méhlepényt, behívott egy másik, idősebb dokit is, és kb. 10 percit nézegették az UH-ot, és ott tanakodtak, hogy benntartsanak vagy sem. Hát, mit ne mondjak nem volt kellemes.
Aztán úgy döntöttek, hogy ír fel magnéziumot, és amíg komolyan nem görcsölök, vagy nem vérzek, addig maradhatok itthon, de szigorúan pihenni kell. Na, persze!
Amaryl! Nekem is valszeg azért ilyen „magas” az AFP-m, mert rendellenesen tapadt a méhlepény + a császár miatt. De amíg határértéken belül van, addig nem kell aggódni.
Kriszti! Ezt az UH-ot az a kecskeméti doki csinálta, akit múltkor írtam. Tényleg nagyon jó fej.
Én 19 hetes terhesen kicsit dagadtam Manóval, nekem azt mondta akkor a dokinőm, hogy valszeg a hirtelen meleg, felpockolt lábbal kell ülni, és sétálni kell, persze módjával. Na, ez segített is egészen a 30-32-dik hétig. Akkor újra bedagadtam, de akkor már a súly miatt, és a 37-dik hétre olyan ödémás lettem, hogy Manónak meg kellett születnie, különben befektettek volna a klinikára.
Réka! Igen, a méh növekedésével „elmozdul” a méhlepény, és reménykedem is, hogy nem lesz gond.
Szilvi! Sajna, nekem nem relatív lent van, hanem ráér a méhszájra.
Ezért kell nagyon vigyáznom magamra, meg persze Pocaklakóra. Nincs egy fiútestvéred? Csak azért kérdezem, mert az egyik kollegámnak ugyanaz a vezetékneve, mint neked, és ez nem túl gyakori név.
Tittina! Üdv itt! És bocsi, hogy felhozom, bár kérted, hogy hanyagoljuk a témát
, de olyan sok filmet láttam már a terhességről, terhesgondozásról, szülésről, és ezek mind angol filmek voltak, és tényleg az látszik mindből, hogy csak akkor foglalkoznak az ember lányával, ha baj van. Egyébként szerintem ez nem túl rossz, persze ha nem csap át a nemtörődömségbe. Szerintem az sem jó, ami itthon van, hogy ezzel a sok vérvétellel, meg ilyen-olyan UH-al idegesítik a kismamákat. Persze én is elmegyek minden vizsgálatra, mert tudnom akarom, hogy a babóm jól van, és egészséges, de azért meglennék kevesebb szurkálás, és vizsgálatra rohangálás nélkül is. Érdekes, én meg pont az Elevittől vagyok rosszul, úgyhogy én semmit nem szedek, nekem azt mondta a dokinőm, hogy táplálkozzak változatosan, egyek sok gyümölcsöt és az még jobb is, mint a sok művitamin. Bár írtad, hogy nálatok nincsenek finom gyümik, hát nem irigyellek.
Benszi! Mi ugyanezért mentünk Kecskemétre gen. UH-ra, mert a klinikán is 10 perc alatt megnézi az ügyeletes orvos a babót, semmit nem mondanak, kép nuku. Sőt sokaktól hallom, hogy épp olyan fejlődési rendellenességeket nem vettek észre, ami miatt van ez az UH.
Ráadásul ehhez külön szakvizsga kell – ezt én a saját dokimtól tudom – és az ugyebár általában egy átlag nőgyógyinak nincs meg.
Gemini! Az én pocim is hasonló méreteket ölt már.
Bár én rosszul viselem, mert most is ugyanúgy piszkál vele mindenki, mint tavaly Manóval.
And! Én múltkor hasonlóan jártam, csak azzal a különbséggel, hogy mivel nekem jobbról van a tanksapka így arról sem tudtam beszállni, mert az egyik kútfej útban volt. Ott álltam kb. 10 percet karomban a félig alvó gyerekkel, mikor egy nagydarab, aranyláncokkal teliaggatott izomagy előmászott, normálisan megkértem, hogy legyen szíves arrébb állni, erre közölte, hogy ő még tankolni akar.
Aztán kb. 5 perce vitáztunk, hogy húzzon már el, mert nem tudunk beszállni, mikor odajött az egyik kútkezelő, és mondta neki, hogy jó lenne nem szórakozni itt a másikkal, és addig nem fognak neki tankolni, míg nem áll el. Erre nagy kegyesen, anyukámat emlegetve elment – tankolás nélkül – de úgy, hogy kb. 2 centin múlott, hogy nem húzta meg az autóm elejét. Baromarcok!
Jaj, majd elfelejtettem! Mikor szerdán várakoztunk a dokinéninél, Manó a bal térdemen ült, és a jobb keze a pocimon volt. Egyszer csak Pocaklakó rúgott egy jó nagyot pont Manó tenyere alatt. Látnotok kellett volna az arcát, meglepődött és olyan édesen nézett rám, meg a kezére és a pocimra, látszott rajta, hogy nem értette mi volt ez. Mondtam neki, hogy a tesója volt, de persze nem értette meg.
No, jó sokat írtam, de így jár, aki ilyen ritkán jön.
Mindenkinek szép napot!
Anita
Ui.: Gratula mindenkinek a jó eredményekhez.