Sziasztok!
Na valamennyire kipihentem magam (na ez erős túlzás volt!!!!), úgyhogy egy részletesebb beszámolót írok.
Péntek reggel
Fél 8-ra beszéltünk meg randit Pirosékkal, majdnem pontosak is voltunk, 8 körül értünk oda a találkahelyre.
Ott még megvártuk a bicajjal érkezőket, Atit meg egy munkatársunkat Ákost, akik a Győrújbarát-Győr-Dunakiliti távot bicajjal tették meg. Fél 9-9 között indultunk a kempingbe, 10 után értünk oda, szép szigetközi falvakban és utakon mentünk keresztül.
A kempingben én még nem jártam, bár két éve oda szerveztem a vizitúrát, de mivel Katica 6 nappal előtte született, azt kihagytam, e a többiek azt mondták, hogy szuper volt, így oda mentünk idén is.
A sátorállítás egy nagyon jó program, főleg kezdőknek. Nekem Piros férje, meg egy munkatársam, Zoli segített, és elég jól boldogultak
Atiék 11 után értek oda, de mivel pénteken nem volt tűző nap, inkább kicsit felhős volt, dél körül elindult a csapat egyik fele bicajtúrára, a maradék része evezni. Pirosék is kaptak egy hajócskát, és a két gyereket mentőmellénybe burkolva vitték kenuzni. Nagyon tetszett nekik, aztán az enyémek is vízre szálltak, és csodák csodájára Lili is beszállt a csónakba, nagyon nagyon ügyesek voltak. Egy egy órás túrára elmentek gyerekestől, és nagyon élvezték.
Megvártuk a bicajosokat, kicsit röpiztek a felnőttek, a gyerekek játszottak, aztán elkezdtünk 4 körül grillezni, ami szintén nagyon jól sikerült.
Akkor már volt ott egy csapat, akik katonai sátrakat kezdtek állítani ott közvetlenül mellettünk, nem is tudtuk mire vélni a dolgot. Olyan 5-6 körül elkezdtek karaokézni, még meg is néztük őket, mert jópofának tűnt a dolog. Még vigyorogtunk is rajtuk, mert AB Aegon-os csapat volt, csapatépítő tréningen, és hát a biztosítósok egy furcsa népség.
Pirosék eljöttek estefelé, mi megfürödtünk, aztán a lányok elég hamar elaludtak, nem is volt velük semmi gond.
Mi is lefeküdtünk, de a karaoke buli csak nem akart véget érni, tűrtük, gondoltuk éjfélkor abbahagyják, és tudunk pihenni. Megnéztem az órát, fél 1 volt. Vártam még egy kicsit, hátha vége lesz, de nem lett, a gyerekek felébredtek, nem tudtam őket visszaaltatni a hangos zene miatt, hát odamentem a büfében lévő kempingeshez, hogy szóljon nekik, kicsit halkabban vigadjanak. Szólt nekik, akkor a karaokézók letették a mikrofont, kicsit konszolidálódott a buli, csak a zenét lehetett hallani. De 5 perc után úgy döntöttek, hogy így nem jó, újra dübörgött a zene. A vicc az volt, hogy a buli közvetlen az épület előtt volt, és az épületben semmit nem lehetett hallani (a büfében), nálunk a sátraknál meg nagyon hangos volt. Negyed kettőig bírtam, akkor megint felkeltem, és odamentem a bulizókhoz, megkérdeztem udvariasan, hogy meddig tart még a buli! (Tényleg udvarias voltam, mert tanultam belőle, hogy kicsit heves a vérmérsékletem, nem rohantam le őket) Na de az egyik fő éneklő hölgy flegmán azt felelte: Amíg jól érezzük magunkat. Egy fickó elkezdte nézni az óráját. Mondtam neki, hogy ne nézze, pontosan 1 óra 20 perc van. Azt mondta, hogy még kb. 10 percet tart a buli. Mondtam, hogy jó rendben, jöjjenek oda a sátorhoz, nyugtassák meg és altassák el a két éves meg a 3 éves gyereket, és utána azt csinálnak amit akarnak. Mondtam, hogy további kellemes 10 percet kívánok, és eljöttem. Akkor valaki beszólt egy csúnyát, és az már tényleg sok volt nekem, megmondtam a véleményem nekik egy mondattal: Azt csinálják amit munka közben, zaklatják az embereket.
Na ez után a buli teljes hangerővel még hajnali 3-ig tartott.
Utána kiderült, hogy az övék voltak a katonai sátrak mellettünk, gondolhatjátok, még ott üvöltöztek a fülünkbe részegen, így első éjjel 1 percet sem aludtam. Szerencsére a lányok visszaaludtak aztán, és 7-ig aludtak.
Másnap egy egész napos túra volt, így mindenki hulla fáradtan kászálódott ki a sátorból, senki nem tudott aludni, kellemes nap elé néztünk. Mindenki ideges volt, össze vissza kavarodtak a dolgok, aztán végre fél 11-kor elindultak a túrázók. Mi a táborban maradtunk, a gyerekek jól érezték magukat, rohangáltak a vízhez, játszottak. Nem volt semmi különös, de aludni nem tudtam. Aztán nekiálltunk megfőzni a kukoricát 3-kor, hogy mire visszaérnek, legyen nekik kukorica, 4-kor feltettük a gulyást főni, akörül értek vissza a túrázók is.
A gulyás finom lett, vacsiztunk, beszélgettünk, szuper volt minden. 8 körül elmentünk fürödni, mire jöttünk ki a zuhanyzóból, már a hangfalakat kifelé fordították, és dübörgött a zene. Reggel a szervező csaj megígérte, hogy nem lesz több hangzavar, hogy éppen ezért nem is csinálnak dicot, mert a kemping pihenésre való, stb.
Nem is gondoltunk semmi rosszra, sok csapat volt, hadd szórakozzanak. Most is vártunk a sátorban, hogy csak vége lesz éjfélkor, megint óranézés, 1 óra volt. Na bedühödtem, felhívtam a tulajt, hogy tudja ő is mi van itt, mert ő odahaza aludta az igazak álmát. 5 perc csend, aztán megint 3-ig ment a hangos zene. 5 körül aludtam el, 7-kor keltek a gyerekek. A bulin ráadásul kempinglakó nem is vett részt, mert a faluból jöttek ki emberek itt dáridózni. Mikor mentünk fizetni, a főnökömmel mentünk oda, meg is mondtuk, hogy a szállást nem fizetjük ki, így is lett. Egy kempingben ilyet nem szabad megengedni, ráadásul volt egy kajaktábor is, ahol kisgyerekek voltak, volt több kisgyerekes család, szóval rettenet volt, és mindenki erről beszélt, hogy a hétvége förtelmes volt.
Úgyhogy a kiliti kempinget nagy ívben el fogjuk kerülni a következő túrák során, merthogy túra lesz, mivel a gyerekek nagyon jól viselték, bírták a kenut is.
Úgyhogy nincs valami nagy mázlink az utóbbi időben, de örülök, hogy Pirosék is, Ancsáék is (szomszéd) nagyon jól érezték magukat. (Ők itthonról jöttek, kialudták magukat
).
Képet majd teszünk fel!
Puszi