Ági!
Szerintem egy követ fújunk csak két oldalról.
Senki sem gondolta, hogy nem lehetsz páciens, sőt
Bár személy szerint én nem értem, hogy miért nincs pref. listád, ez az én dolgom. Itt nincs szó mutyizásról, külön elvárásról, hogy végig törölgesse valaki a homlokom, miközben szülök, nem! Arról van szó, hogy van választási lehetőségem, amivel élek is. Az pedig mindenkinek a magánügye, hogy milyen szempontokat tart szem előtt, esetleg súlyozva, amikor döntést hoz. Azzal sincs gondom, hogy várnom kell, nem mindegy, hogy mennyit pláne, ha fix. időpontom van, és az, hogy hányan kerülnek elém.
Speckó nekem majd mindegyik orvosomat barátnőm ajánlotta. És bátran ajánlom másnak is őket.
Tudod én értem, hogy az orvosok rengeteget güriznek, pláne a nőorvos, akit bármikor ugrasztanak. Tisztességes azt mondani, hogy nem vállalok szülést, csak terhesgondozást. Meg tudom érteni, el tudom fogadni. Azt viszont nem, hogy azt mondja, Dr. Szabó István, hogy vállalok szülést, és az unokatesóm 4 gyerekénél egyikhez sem ért be, sőt el sem indult. Az unokatesóm felesége ettől függetlenül maradt nála. Én viszont úgy véltem, hogy ilyen hozzám állással nem választom.
És nálad a pont: "Néha bírjuk ezt, máskor meg nem, és van, aki már nem is igyekszik. És ez csak rosszabb lesz."
Én tehát nem tettem mást, mint + és - élményeimet osztottam meg másokkal. Volt olyan orvos, aki bírta a stresszt, és volt, aki nem.
Én viszont azt mondom, hogy valamiféle szelekcióra szükség van, és akkor az legyen a természetes szelekció, azaz a betegek válasszanak. Aki nem bírja, -mert folyamatosan frusztrált, ideges, lekezelő...- azt nem ajánlom másnak, míg, akinél úgy tapasztalom, hogy a rendelésén a 8,45 (este) órás betegével is kezet fog, köszön, és megkéri, hogy sóhajtson a hüvelyi uh előtt, azt ajánlom. Ennyi.
Valamint baromira megértem az eü-ben dolgozókat, nem is mentem orvosnak. Jún. 13. Vác. A második vetélésem utáni műsz. bef. Semmi extra. Nagyüzem, értsd félóránként tolnak ki valakit a kisműtőből. Kicsit ugyan félek, mert idegen hely, idegen orvos, minden idegen, de a szitu sajna nem, egyszer már végigjátszottam.
Bemegyek a kisműtőbe. Két csaj beszélget a vadasnak a zsemlegombócának az elkészítéséről, látom jön az orvos. Közben egy harmadik húzza a lábzsákot, meg kötik ki a lábam. Az egyikőjük megkérdi, hogy voltam-e altatva. Mondom igen. A másik, hogy volt-e már ilyen műtétem. Mondom volt. Ekkor már az orvos előttem, ők a hátam mögött. Látom húzza a kartartót az egyikük a bal kezemhez. Mondom véradó vagyok, ott nagyon nehéz megszúrni. A lány rámnézett, döfött, majd éreztem, hogy szétszúrta a karom. Utána még turkált, majd kirántotta a tűt. Orvos ekkor háttal, a nő, aki a lábamat kötötte, akkor az orvos ruháját kötögette hátul. Orvos megfordult, majd szisszent egyet. A nő megint belémszúrt kicsivel lejjebb, megint nem talált, de turkált. Ekkor már a másik is figyelt, az orvos kiment. Ekkor a másik nő mondta, hogy tényleg rossz, majd a jobb kezembe szúrt egyet. Erre az első végre a balban talált vénát a szétszúrt területen. Orvos ekkor jött vissza, majd megjegyezte, hogy : nem abortusz, hanem missed ab. Erre az első nő, végigsimított a szétszúrt karomon, és annyit mondott bocsánat. Többre nem emlékszem, mert hamar nyomták az altatót.
Értettem, hogy szinte már hány attól, hogy futószalagon ölik a gyerekeket, és elege van az egészből. Mégsem mondhatom, hogy akkor ott olyan borzalmasan együttérző hangulatomban voltam. Csak annyi, hogy egy pillantást vet a papíromra. Ő csak annyit hallott meg, hogy már nem először fekszem ott, és akarta, hogy fájjon. Bocsánatot kért, és ez nagy dolog, elintézhette volna egy vállrándítással, de ő is ember, lehet rosszul érezte magát.
Érti az ember, nehéz az eü dolgozók helyzete, nincs pénz paripa fegyver, de mégis van, aki csatát tud nyerni. Viszont emberrel foglalkoznak, gyerekkel, időssel, gyámoltalannal, nagypofájúval, részeggel, szellemi fogyatékossal tök mindegy, emberrel. És mint ahogyan írtad, van aki nem bírja sajnos.
Baromi sok jó példát tudok mondani, a gyerekorvosomat, a háziorvosaimat, aki másodjára műtött vakbélgyuszival, a nőgyógyimat, a fogászomat, a bőrgyógyászomat... Tehát azért úgy látom többen vannak, akik bírják.
És még valami a szolgáltatói megközelítésről. Bizony néha gazdasági szolgáltatás kőkeményen. És van ám különbség egy Kaáli Intézet és egy állami kh között, mint egy magán fogászat és egy sztk között. Pontosan a kemény szolgáltatói nézőpont, de ezt itt igazán nem kell magyarázni.
Sajnálom az édesapádat. Látod én pl. nem tudom azt mondani, hogy helyesen járnak-e el. És azért ha máskor történik valami vele, akkor vidd más orvoshoz.
Ha hiszed, ha nem most néztem meg régóta a profilomat, és nem találtam a nevem. Ez meglepett, mert régen ott volt. Ezért nem is értettem a kérést. Mindig vállaltam a véleményem mellé a nevemet, és ez a jövőben sem lesz másként.
Továbbra is bízom az orvosokban, és nem azért mert nem tehetek mást, hanem, mert ők az életre, többek közt az enyémre tettek esküt, viszont elvárom, hogy emberként, nőként, betegként kezeljenek, mint ahogyan Te is joggal várod el ugyanezt, csak belülről látod az összefoltozott szétesőben lévő rendszert. És ha valamilyen tapasztalatom van, legyen az jó/rossz, és másnak ezzel segítek a döntésben, akkor nem tartom magamban, hogy majd meglátja, hogyan is lesz.
Egy kicsit mindig olyan ez az egész, hogy értsem meg ő is ember, na én sem kérek egyebet. Ja és az orvosom, amikor megszületett a lányom örült. De nem ám csak úgy, hogy na jó, plusz egy, hanem igazából. Láttam rajta. Ez meglepett. Valószínűleg, ő meg ezekből a pillanatokból él.
Juca