Moni,
Nem is gratuláltam! De most megteszem
Sok puszó a kis Ramonának!
A harmadikkal lehet, hogy egy kicsit nagyobb különbség kéne. Az a 21 hó elég húzós volt, de szerencsére van sok segítség anyós és anyukám részéről. Most, hogy Szabi már fél éves, kezdek fellélegezni. Már könnyebb a kettő egyedül. Az első hónapokban minden napra jutott valaki, aki pátyolgatta Natit. Kész rettegéssel gondoltam arra, hogy milyen lesz majd egyedül. Azután egy hónapja anyós megbetegedett, anyukám nem ért rá, én meg rájöttem, hogy egész jó buli, nem kell félni tőle. Azért az első 2-3 hónap, amikor félórákat szopizgatott, nem volt épp egyszerű. Szerencsére Nati okosodik napról napra, Szabi meg már tud fél percet várni, úgyhogy nincs rohangálás a két szobában tandem ordító két gyerek között.
Viki,
Én tervezek, apa, mint rendesen, tiltakozik.
De már most irigykedve nézem a terheseket. Annak ellenére, hogy a terhességből én csak a teszt és az uh részt szerettem.
Ma voltunk bababörzén, hát pocakosokból nem volt hiány. Úúúúgy szeretném még látni a pici kezecskéket az uh-n és a békapozícióba felhúzott kis lábacskákat!!!
Sapé,
Remélem, most már hamarosan te is gyönyörködhetsz egy gömbölyödő pociban! Feliratkoztam erre a témára, úgyhogy ha van bmi híred, nagyon örülnék, ha megírnád.
Engi,
Már csak két nap a suliig!
Nati is tud jó dolgokat már. Nemrég a játszin felállt a hintában, egy anyuka rémülten ugrott, hogy Úristen, kiesik a gyerek. Nekem meg csak égett a fejem, hogy ááá, csak nem bírom lebeszélni, hogy állva hintázzon. Néha szerencsésnek érzem magam, hogy a baleseti mellett lakunk, bár még egy nagyobb kék folt sem volt rajta eddig, de elég hajmeresztő számomra, amit egy kétéves törp le tud nyomni a játszin.
Vagy csak magas a mérce...
