Sáfrány, csodaszépek vagytok ezzel a Lanával:D
nekem 22 hónap van a két gyerek között és úgy esett, hogy a terhesség nagyrészét nyáron töltöttem. A meleg miatt amit pocak nélkül is nehezen viselek, mozogni is alig akartam, nemhogy hordozni egy másik meleg testet. Így aztán kisasszony babakocsizott, amit szeretett is nagyon. A szopikkal együtt szép lassan elmaradtak a kendőzések is, főleg miattam. Nem is volt ezzel gond, "cserébe" együtt aludtunk.
De amikor először mentünk kistesóval sétálni, kistesó kendőben lapult, valahogy nem stimmelt a dolog. Nagyon furcsa volt, mert nem csinált jelenetet, nem nyafogott, hogy őt is, mégis olyan elhagyatott volt. Egyértelmű volt számomra, hoigy nagyon nehéz neki. Nem feltétlen az, hogy őt nem viszik, inkább hogy a másik ott van, közelebb.
Ebben nyilván benne vannak az én akkori felkavart anyai érzéseim is, meg kétségeim, hogy hogyan lehet kettőt. Nem nagyon lehet.
Az első pár hónapban rendszeresen csináltam, hogy míg a kicsi rajtam volt kendőben, a nagyot is csípőmre vettem és úgy táncoltunk, ringatóztunk. Majd beleszakadtam, de ha nem csináltam volna, a szivem szakad meg.
Ma már sokkal könnyedebb a dolog. Karácsonyra kapott a nagylány(és az apukája) ergo-t, így most megint rengeteget viszem. Szinte többet igényli mint a kisebb. AZ egyik gyerek mindig rajtam, a másikat meg tolom a babakocsiban.
Pann, biztos vagy benne, hogy véraláfutás?
nekem elképzelhetetlen, hogy akár egy vékony len kendő is ennyire megnyomja a baba lábát. Mert oké nyomhatja, de a véraláfutáshoz, azért több kell. vagy?