Sziasztok!
Jó rég nem jelentkeztem. Olvasni szoktam, ha időm (és persze a kiskirályfi ) engedi.
Megértem, hogy most kicsit kevésbé pörög a topic, állandóan a gyerkőcök nyomában kell lenni, ráadásul aki csak teheti szalad ki a szabadba. Nekünk szerencsénk van, van kert, és anyuéknál is van kert, ráadásul van egy jó kis játszótér a környéken. Márk nagyon szeret oda kijárni, a hintából még 45 perc után se lehet kirángatni. persze ez úgy az igazi, ha valami eleven, nagyhangú gyerkőc is hintázik mellette. Amióta mászik, a homokozóba is be szoktunk menni. Egy ideig csak ücsörög, nézelődik, szórja a homokot, de aztán beindul, jön-megy, nem is érdekli, hogy ott vagyok-e, vagy sem. Ő a legkisebb, de ez nem nagyon szokott gondot okozni, sokszor odajönnek más gyerekek játszani vele. Már puszikat is gyűjtöget a lányoktól
Első pár alkalommal nagyon megnéztek, mert én bizony nem kiöltözve, hanem "játszós" ruhában mentem, és bizony odaültem a homokozóba a gyerek mellé játszani. Mostanra már megszoktak. Még a lazább anyukák is legfeljebb a homokozó szélére ülnek le, de van olyan, aki csak a padról nézi (ha egyáltalán nézi) mit csinál a gyerek. Szoktam én is csodálkozni, hogy áll az apuka, lökdösi a hintában a gyereket majd fél órát, és közben egy szót sem szól hozzá! Hát én se vagyok egy olyan folyton dumálós, a mindennapi tevékenységeimet pl nem mindig tudom kommentálni (olyan mintha folyton magamban beszélnék), de amikor ott vagyok, hogy a gyerekkel játszom, akkor ugyan figyeljünk már rá! A másik kedvencem az volt, amikor a gyerek odament a padon ülő anyjához, hogy mászókázni szeretne (ami a játszó túlvégén van) menjen oda vele, erre a nő közölte, most nem, mert beszélget, majd! Nekem csak kerekedtek a szemeim.
A kisfiam igazából béka, mert a vízből szinte ki se lehet rángatni. Azt is zokon veszi, ha mi zuhanyozni merünk az Ő fürcsi-pancsi kádjában
A medencékre meg aztán nagyon érzékeny. Árgus szemekkel figyeli, ki mit csinál vele, és ha még nincs is benne víz, inkább beleül, nehogy aztán valami történjen. Múltkor mikor esett az eső, hisztit csapott, hogy miért nem mehet a teraszra. Végül kiengedtük. Azt a földöntúli örömöt, ahogy azzal játszott hogy a vizes kövön össze-vissza csúszkál a keze meg a lába! Kiváncsi vagyok, a balatonhoz mit fog szólni.
A kutyákkal is nagy barátságban van, folyton megy utánuk. Az érdekes az, hogy apuéknak van egy kicsi keverék kutyájuk is, és vele amolyan se vele-se nélküle kapcsolatban vannak. Kicsit tartanak egymástól, de nagyon érdeklődőek is, egy méternél messzebb egyik se menne a másiktól.
Tanítgatjuk neki az R hangot, és már nagyon aranyosan tudja pörgetni. És ha tetszik neki, akkor meg is tapsolja magát. Menni még nem megy, azért remélem hamarosan elindul.
Én is nagyon várom már, hogy meg tudja mondani, mi is a baja. A múltkor lefeküdt 9-kor, én 11-kor bedőltem az ágyba, mert úgy éreztem, mindjárt elájulok. Fél 1-ig 3x ordított fel. Ekkor már azt mondtam nem bírom, nem vállalok felelősséget magamért így fejgörcsösen, szóltam a páromnak. Neki többször úgy nézett ki, el fog aludni, de mégsem.Fél kettőkor óvatosan megkérdeztem, hogy vigyem-e el autókázni egyet, mert ott mindig elalszik. Erre elkezdett berregni (ami az autó jele nála sokszor). Jót mosolyogtunk, hogy itt a válasz. Fél 3-ig autókáztam vele. mire nagy nehezen elaludt. Kicsit sem voltam zombi másnap. Igazándiból néhány ilyen kivételtől eltekintve komoly panasz nem lehet az alvására, mert csak 1x ébred. Az is igaz, hogy ezt is elhagynám szívesen. A nappali alvása a rosszabb, mert van, hogy csak 1 órát alszik. nekem sokkal jobb volt télen, mert kinnt a szabadban nagyon jókat aludt, és addig én tudtam mindenfélét csinálni a lakásban. Amióta viszont jobb az idő, és egyszer majdnem kiugrott a babakocsiból, csak bennt alszik, így én csak csendes tevékenységeket végezhetek, hiszen nem állok neki csörömpölni az edényekkel pl, ha valaki alszik.
Olyan jó kis tortákat sütögettek itt, én csak nézek. A szülinapjára sütnék én is szívesen, csak az a gond, hogy abban az időben pont Balcsin leszünk. Így is haza kell jönnünk a hétvégére, hogy megtartsuk a buliját. Különböző sértődések elkerülése miatt minden családtagot meg kell hívni, így ha nem is jön el mindenki egy 30-40 főre tuti számolhatunk. Érdekes lesz, hiszen egyikünk családja sem épp egyszerű eset, én is tudnék mesélni a család örömeiről
Aztán ha hazajöttünk, akkor tartunk egy közös anya-fia bulit is a barátoknak, baráti gyerekeknek.
Gondozónéni ügyben osztom Rita véleményét.
Kata, az a legfontosabb, hogy jól dolgozzon, mert abban fogtok élni évekig, úgyhogy nagyon nagy szerencséd van a vállalkozóval. Nagyon ügyes Misi, hogy már lépked!
Na eddig tartott amit elkezdtem írni, most, pár nappal később folytatom.
Iskolaügy: Én ezt egy kicsit másképp látom. Mostanában nagy divat lett, hogy csak 7 éves korukban iratják be a gyerekeket iskolába, mert hogy még pici, legyen még egy kis ideje játszani…stb. Ugyanakkor meg a gyerekeken az látszik, hogy az ovi utolsó évét már szinte végigszenvedik, mert akkora bennük a tudásvágy, sokan már magánszorgalomból megtanulnak írni-olvasni. És pont emiatt hogy nekik ez már nem újdonság, tudják esetleg végigunatkozni az első évet, és esetleg akkor ott nem tanulnak meg tanulni, ami a későbbiekben lehet gond. Ráadásul, ahogy Benianya is írta, ilyenkor még szivacs az agyuk, csak szívják magukba az infokat. Minél később mennek iskolába, ez az állapot annál kevesebb ideig tart, több évet kell majd nehezebb tanulással bajlódni. (Én éppen emiatt favorizálom azt is, hogy a gyerek korán tanuljon idegennyelvet, amíg még nem kell szavakat magolnia.) Egyébként vannak olyan ovik is, ahol nincs kis- és nagycsoport, mert csoporton belül van minden korosztály, így a picik tanulhatnak a nagyobbaktól.
A másik indok az szokott lenni, hogy ne ő legyen a legkisebb az osztályban. Hát én Július 20-án születtem, és a mi időnkben még szept. 1-től voltak évvesztesek, tehát én voltam mindig is a legkisebb, vagy a majdnem legkisebb. (És nemcsak korban, hanem a méreteimet tekintve is, hiszen most is csak 152 cm a magasságom
) Én ennek soha nem éreztem semmilyen hátrányát, sőt gazából eszembe se jutott soha. Mivel én is kéttannyelvűztem, plussz volt egy nulladik évem a főiskolán, hát igencsak öregnek számítottam a 20 évemmel a 18 évesek között. Egyébként szerintem ilyen 20 éves korban is nagyon sokat számít az az 1 év, van rá ideje, hogy „rossz” döntéseket hozzon, hogy szórakozzon, elutazzon külföldre, vagyis magára „költheti” azt az időt, mielőtt tényleg komolyan kilép az életbe.
Ez a 20 évesen még gimnazista dolog azért érdekes kérdéseket is felvet. (Már nálunk is voltak ilyen gondok, azóta még inkább megváltozhatott a helyzet.) A 20 éves ember már nagykorú, felel a tetteiért, már a szülőnek nincs (büntetőjogi) felelőssége. Ilyenkor hogy kérheti számon a tanár, hogy a szülő adjon igazolást a hiányzásról, hogy tilthatja meg, hogy pl az iskola elött cigizzen, és hasonló problémák. Mindenesetre érdekes helyzet, hiszen itt már felnőtt áll szemben „felnőttel”.
Méz, sajnálom, hogy nem költöztök, Julcsinak biztos jó lett volna, de úgy gondolom az ember belső békéje mindennél többet ér. Így a kis lakásban talán harmónikusabb életet tudtok neki nyújtani.
Gabella, még a rühösségre akartam írni, nem kell szégyenkezni. Az egyik gyereknevelési könyvben, amit azt hiszem Angliában adtak ki eredetiben, a tipegők egészségénél a rühösséget is felsorolják. Szóval nem olyan ritka dolog ez. Örülök, hogy már javulóban.
Autó és hányás: Sajnos ez elég gyakori, hogy az emberek a dugóban rosszul lesznek, bár ezt nem gondoltam volna, hogy ilyen kicsi korban is. Ez nem annyira a sebességgel, mint inkább a magállás-elindulással van összefüggésben, ilyenkor kavarodik fel a gyomor. Hasonlatos a tengeribetegséghez, talán összefüggés is van közötte. Szerintem valahogy összefüggésbe hozható az egyensúlyérzékeléssel, hogy ilyenkor a fülben a kis folyadék összerázkódik. Érdemes lenne megkérdezni egy dokit, hogy ezt lehet-e még fejleszteni, hogy ne legyen ilyen rossz a helyzet. Én szerencsés vagyok, mert nekem még a legdurvább pörgő-forgó körhintán sincs gondom, ezért megoldással sem tudok szolgálni. De az is lehet, hogy mindez csak butaság és köze sincs egymáshoz a dolgoknak.
Rengeteg mindent akartam még írni, de leragad a szemem.
Jóéjszakát
Andi