De jó volt ezt a sok hsz-t végigolvasni!
Könyvből neveléshez még ez jutott eszembe (gondolom, Te is ezt érted ezalatt, Pindi): van egy ismerős család, két gyerekkel, kisebbik kb.8 hónapos volt, mikor az apuka skype-on mesélte a férjemnek, hogy most zűrösek az estéik, mert most tanítják aludni a picit. Írta a rémtörténeteket, hogy hogy üvölti lilára magát a gyerek, "de csak hiszti", mert ha bemennek hozzá, azonnal megnyugszik. Férjem kérdezte tőlem, hogy most erre mit írjon neki?? mondtam, hogy linkelje be a blogját, ahova feltettünk egy desmond morris írást arról, hogy mi miért nem hagyjuk sírni bogit. ez volt rá a reakció: persze, hát ő még kicsi (3 hónappal fiatalabb), de az ővék már nagy. néhány hét múlva jött az üzenet: a módszer csődöt mondott, a gyerek éjjelente többször felsír álmában. pedig a testvérénél bejött - mondta.
szóval ez tényleg az az eset, amire már nem tudom, melyik okos ember mondta: "lehet gyereket könyvből nevelni, de minden gyerekhez másik könyv kell". (talán Gordon?)
és a környezet!! mennyit szenvedtem az elején a szoptatással, egyszerűen nem értettem, miért akar öt perccel szopás után újra ott lenni, hiszen egész addig evett!!! és a környezetemben is mindenki ezt szajkózta: nem lehet éhes! talán nem jó a tej? lehet, hogy csak szomjas: nem kéne tea? Cumi? Rémálom volt az első pár hét, aztán egy szoptatási tanácsadó segített.
És az igény szerinti szoptatás miatt ahol vagy meg kell szoptatnod a gyereked. hát nagyon fura volt ezt eleinte elképzelni, mivel életemben egy nőt láttam nyilvánosan szoptatni (azt is gyerekkoromban): egy cigányasszonyt a helyijáraton. de aztán mikor először kellett szoptatnom a margit-szigeten, a hidegen kívül semmi nem zavart. A ygerekem cicizni akart, úgyhogy úgy voltam vele, nem érdekel, ki mit gondol, neki most így lesz jó. egyébként szerintem nem is gondolta senki, hogy szoptatok a sok hacuka alatt.
Na bocsánat, kicsit elkalandoztam, csak szembe jutottak ezek a dolgok... És Ti legalább megértitek, miről beszélek, mert a környezetemben igen, sajnos csodabogár vagyok az igény szerinti szoptatással...
Savitri: mint már írtam, nekem is a háztartás a legnagyobb nehézségem: most is egy rémálom, ami körülöttem van, jó, jogy nem látjátok. de egyszerűen nem találok rá megoldást.
kendő nem segít, mert ha elalszik benne, se zörögni, se mozogni nem szabad, mert máris ébred. próbáltam azt is, hogy álomba szoptatom az ágyon és otthagyom. de reménytelen, mert így max. 20 percetalszik, majd sírva és kialvatlanul ébred. ellenben ha ott maradok mellette, alszik 50-60 percet is. ígyhát maradok. vagy mint most is: itt van az ölemben és netezek. csak hát ettől, nem lesz előrébb semmi itthon.
Ha meg ébren van, akkor is csak nagyon rövid ideig van el egyedül. max. 10-15 perc, és utána szórakoztatni kell: csörgőt rázni, beszélni, énekelni... aztán elkezd nyűglődni, és onnantól már csak ölbe van el, ott is csak úgy ha járkálok (leülni, megállni nem lehet). Aztán álmos lesz, elalszilk, és kezdődik minden előröl...
Bezzeg társaságban! Órákat elnézeget: ott mindig történik vmi! vki beszél, feláll, stb. Szóval ha lenne közösség, ő is simán ellenne, én meg tehetném dolgomat....
De nincs, úgyhogy én már feladtam: a hétre ebédet rendeltem: legalább enni tudjak valamit. (korábban esténként még megfőztem másnapra, de most vizsgaidőszak van, inkább tanulok. meg különben sincs kedvem mindig az éjszakai műszakhoz...)
Nagyik, rokonok 120 km-re.
Szóval nem tudom más hogy csinálja, de nekem sem megy.
Ha vkinek van jó ötlete, ossza meg!!!
Na, bocs hogy hosszú voltam, de olyan jól esett leírni ezekeet!