Kísérlet (jó hosszú!)
A W-iskolában nem könyből tanulunk, hanem együtt, kísérletekből jövünk rá egy csomó dologra (persze a tanár felkészül a végeredményre, de nem mondja el
)Nos, én ezt a felkészülési fázist csináltam végig - és most diák módjára levonom a következtetéseket, de legalábbis megosztom a tapasztalatokat
Először is leszögeznem: a gumikesztyű használata kötelező! Nekem nem volt - brrrr fájnak is a körmeim.
1 liter legolcsóbb napraforgóolajat kevertem össze a politechnikás szappanfőzős receptben megadott arányok szerint higított lúggal - 1 liter vízből és 225 g lefolyótisztítóból. Nem volt vegytiszta nátronlúgom, úgyhogy a duguláselhárító-lefolyótisztítót használtam, ebben 70% a NaOH, emellett tartalmaz még két anyagot - most nicns nálam a papír.
Nagyon gyorsan elkezdődika folyamat - kb fél óra alatt megvotl a kis sűrű hab a tetején - de nagyon kevés, csak egy kisebb szappan felének megfelelő mennyiség lett volna. Ekkor hozzátettem még egy marék sót, kevergettem egy darabig, majd úgy döntöttem, nem hagyom abba a kísérletet, nézzük meg, mi történik, ha egy még értéktelenebb anyaggal keverem össze. Így kb. fél liternyi használt étolajat hozzázuttyintottam, egy deci vizet és a maradék 60 g lefolyótisztítót is ozzáadagoltam. No ekkor jött a hatalmas változás: jó nagy adag krémes, kemény hab keletkezett. Amikor levettem a tűzről és hagytam hűlni, azonnal kezdett megszilárdulni. Ha visszatettem és kavargattam, akkor újra kezdett forrni. Konyhasóból nem tettem többet bele. Ha itt abbahagyom, most lenne 4 jó nagy mosószappanom! Persze a kísérletező kisördög nem hagyott nyugodni, így kipróbáltam, milyen, ha magokat adunk hozzá. Egy kicsi vízben édesköményt forraltam és hozzáadtam a masszához. Azonnal leveszítette az illatát, viszont beszínezte a masszát és a magok miatt nem sikerült egyneművé összeállnia a masszának. (az a kis darab, amit kivettem a magok belerakása előtt, jól összeállt és majdnem fehér színű volt, vízzel keverve is tejfehér levet kaptam - míg a köményes barnás lé megfogta a zsebkendőt, amin átszűrtem.
Beletettem egy kis faládába egy pelust, a ládát egy tálcán álló kistányérra tettem, hgoy elgyen hová lecsorogni a lének, majd átöntöttem a lábosból a szappant. A lé maga a glicerin - nagyon erős, maró dolog! Mivel a magok miatt nem tudott teljesen összeállni aszappan, a benne maradt glicerin sem távozott el teljesen, maga a szappan is csípte a bőömet, úgyhgoy úgy döntöttem, nem tartom meg száradni az anyagot - nehogy valakit vagy valamelyik állatkánkat baj érje. Így kidobtam az egészet. Tudom, környezetszennyező - de muszáj volt ezt a dolgot végigcsinálnom.
Tanulság nekem: érdemes egyfélével kezdeni és nem feltétlenül a jó minőségű zsír a lényeg. Legközelebb kipróbálnám a dizsnózsírt is esetleg, de olivaolajjal mindenképpen dolgoznék, a pálma- és kókuszsírral egyelőre várnék. Természetesen ez a lefolyótisztító nem jó a szappanfőzéshez, mert durva mére, így a NaOH-t próbálnám ki - ahogyan minden recept írja is.
No és nem kell 2 órán át főzni, nagyon hamar megvan ez a dolog.
Ami a legjobb volt az egészben: ahogyan elkezdett feljönni a hab - ez percek kérdése - azonnal lehetett a mosószappan szagát érezni. Nagy sikerélmény volt összességében a kísérletem
Viszont meggyőződésem, hogy már azzal is nagyon jól járnék, ha nem innánk tonnaszámra a klórt, amit a háborúban harci gázként vetettek be, vagy nem? Tudja valaki, hogy a forralással miben javul a vízminőség? Mert szerintem a klór attól még bennemarad.
Szoval biztos nem veletlenul hivjak maronatronnak a natrium-hidroxidot.
)
)
