Örülök, hogy végre itt a jó idő, mert bezárva lenni ezzel a lánnyal, néha nehéz feladat. Kint meg olyan jól elvan mindig.
De gondolom, ezzel minden gyerek így van. Én nem igazán vagyok a toppon mostanság.
Tegnap az etetőszék tálcájával simán eltörtem az étkező asztal felett lévő csillárt.
Utána persze takaríthattam ezerrel. 
Még az volt a szerencse, hogy a gyereket nem vágta meg egy szilánk sem, mert meg benne ült az etetőszékében majdnem a lámpa alatt. 
Ma meg simán felkeltettem Gergőt egy órával korábban, hogy menni kell dolgoznia.
De ő sem volt igazán képben, mert simán felöltözött és elment. Aztán amikor bent nagy szemekkel néztek rá, hogy mit keres ott olyan korán, akkor esett le neki, hogy kicsit korán van még. 
Jó nagyot röhögtünk az egészen. De azért még biztos megkapom a magamét, ha hazajön délután. 
Aisával sok változás nincs, egyfolytában jön-megy, be nem áll a szája, mindig valami rosszaságon töri a fejét.
Enni nem nagyon akar, a répa és a tészta a kedvenc mostanában. No meg a szőlő. Alvás ugyanolyan mint eddig, de már inkább a fogára fogom. Legyek én az áldozat és jelöljek ki talira én egy időpontot??
Szép az idő, trállálá 
Passz. 
