Sziasztok lányok!!
Én eddig csak szorgos olvasója voltam ennek a topicnak, de úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy megosszam veletek élményeimet is. Már több, mint 8 éve jártam a margit szülészetére, ott volt a fogadott orvosom, itt született a két fiam is. Nagyon szerettem az osztályt, tök "arik" voltak a szülésznők, vakon megbíztam az orvososmban is. Aztán most, hogy a harmadik babámat vártam április vége felé, a férjemmel egyre nagyobb aggodalommal figyeltük a fejleményeket, de mindig azzal nyugtattuk magunkat, hogy "az nem lehet , hogy bezártják a margitot, az utólsó pillanatban úgyis megmarad, csak megjön az eszük!!". Amikor aztán már csak másfél hét volt hátra a szülésig, egyszer csak leült velem az orvosom, és azt mondta, úgy néz ki, hogy a margitot tényleg bezárják, mehetek szülni a jánosba, oda tartozom, de oda ő nem tud velem jönni. Mondott is még egy-két orvost, hogy ott kihez forduljak, de gondolhatjátok, erre már nem emlékeztem, mert teljesen kiborultam. Két napig szinte csak sírtam, a fiaim, meg a férjeim próbáltak vigasztalni. Aztán persze nem lehetett mit tenni, elmentem a jánosba terhesgondozásra, CTG-re, vérvételre, tök ismeretlen orvosok, nővérek közé. Aztán kiderült, hogy a váróban több " sorstársam" is van, úgyhogy egymást vigasztaltuk. De nem sok időm volt gondolkodni, mert a tervezett idő előtt három héttel beindult a szülés, még otthon elfolyt a magzatvizem. Irány a jános szülőszobája, tele félelemmel, főleg azok után, amit korábban ezen a topicon a jánosban állítólag uralkodó állapotokról olvastam. Aznap éjjel öten vajúdtunk-szültünk együtt, nagy volt a forgalom, és mivel a szülésem annak ellenére, hogy a harmadik babámat vártam, nem volt gyors, volt időm sok mindent látni-hallani-tapasztalni. Az az igazság, hogy attól a pillanattól, hogy beléptem a szülőszobára, az egyik pozitív élmény ért a másik után, igaz, minden rosszra fel voltam készülve. Az ügyeletes orvos /Elekes dr/ mosolyogva, nagyon kevdesen fogadott, aztán jött Effike, aki a szülésznőm lett /aznap éjjel egyébként 3-an voltak szülésznők szolgálatban/, és aranyosan, kedvesen szólt hozzám, mintha csak engem várt volna. És ez a szülés során is végig így volt, egyáltalán nem éreztem magam idegennek, mind az orvosom, mind a szülésznőm rengeteget segített, mindent megtettek, amit tőlük tellett. Pedig nem kevés munkájuk volt, néha úgy tűnt, mintha teljes lenne a zűrzavar, de aztán rájöttem, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga, és mire van nekünk, kismamáknak a szülés során szükségünk, csak hát most sokkal többen szülnek egyszerre, mint egy hónappal ezelőtt. Szóval kitették értünk a szívüket-lelküket, arról persze ők nem tehetnek, hogy függönnyel vannak elválasztva a szülőágyak, hogy ronda zöld csempe van a falon /amelyek között mellesleg nincs két egyforma árnyalatú/, meg hogy egy wc volt ötünkre, emiatt szégyelje magát a minisztérium, meg az önkormányzat, akinek kötelessége lenni emberi körülményeket biztosítani a szüléshez a XXI. században, hamár a sokkal komfortosabb margitot bezárták. Szóval, mind a szülés, mind az ott eltöltött 3 nap nagyon kellemesen telt, bár lehet, hogy nekem egy kis szerencsém is volt azzal, hogy sikerült egy egyágyas fizetős kórterembe kerülni a kislányommal. /egyébként úgy tudom, 8 ilyen kórterem van a jánosban, mindben bent a zuhanyzó/wc, míg a margitban csak két ilyen volt.../. Minden szoba, minden ágy baba-mamás, veled lehet a pici, ha akarod. Tündériek voltak a csecsemősok is, bár harmadik babámmal csak ritkán kértem tőlük segítséget, mindig jöttek, amint tudtak, pedig ők aztán tényleg nem unatkoztak, rengeteg dolguk volt a picikkel, meg az anyukáikkal. Elmesélték, volt olyan napszak, hogy 30 újszülött volt egyszerre, néha egy csecsemős nővérre !!!. De szerencsére a babák alatt ott volt a légzésfigyelő, ami nagy biztonságot adott nekem. Ilyen még a margitban sem volt. Néha azon gondolkodtam, mikor tudnak szegény csecsemősök enni, vagy csak wc-re elmenni, mert leülni egyáltalán nem láttam őket... Szóval csak azt szerettem volna mindenkinek, aki kényszerből a jánosban fog szülni, elmondani, hogy ne aggódjon, az ott dolgozó orvosok, szülésznők is nagyon kedvesek és mindent meg fognak tenni, hogy biztonságban érezzétek magatokat. Én legalábbis így éreztem. Sok szerencsét mindenkinek!!
Vica.