Na, eljutottam odáig, hogy megírjam a szüléstörténetem, ugyhogy most felrakom ide is, hogy fáraszthassalak titeket
Rohanok is tovább, majd még jövök
SZÜLÉSTÖRTÉNET:
2007.03.20.
Reggel 10 órára kellett visszamennünk a szokásos CTG-re, amire immáron két naponta jártunk! Tudtam, hogy most a dokim is ott lesz és megvizsgál, és mivel már túlhordtam Kyrát egy hete, nagyon reméltem, hogy most már történni fog valami!
Amikor kijött a doki, közölte, hogy most megvizsgál, de bárhogy is áll a dolog, előre szól, hogy most már itt kell maradnom, mert befektet!...Hát nagyon örültem neki, de ekkor kezdtem el igazán aggódni…tudtam, hogy meg kell szülnöm, de rámtört a para rendesen
Na szóval megvizsgált, és hát nem igazán volt megelégedve a dologgal, hisz egy kis előrelépés sem volt tapasztalható a legutóbbi vizsgálatokhoz képest…
Február 26.án még azt mondta, jól haladunk, és hamarosan baba lesz…ott meg is állt a dolog, nem tágultam, nem történt semmi…
Mondta, hogy menjek nyugodtan haza, szedjem össze a dolgaimat, és egy 3-4 óra múlva tud majd befektetni, és megindítani a dolgot…
Hazamentünk, és nagyon idegesen dél körül visszaértünk a kórházba…természetesen őrültek háza volt, minden baba ki akart jönni, tehát mi vártunk, hisz minekünk nem akart megszületni a babánk!
Végül 3kor sikerült bekerülni az egy ágyas szülőszobára és megindították az oxitocin infuziot…3 órán keresztül adagolták nekem, egyre gyorsabban, de semmi nem történt…elvileg voltak fájásaim de én ezeket nem éreztem…aztán mondta a doki este 6-kor, hogy menjek vissza a szobámba, és 8kor jöjjek vissza egy ctg-re, mert valószínűleg kicsit lassabban reagál a dologra, de addigra tuti megindul…hát visszamentem, de mondanom se kell egy deka fájásom nem volt…
Hát ez annyira nem tetszett a dokimnak…nekem se, de nem tudtam mi fog következni!
Mondta, hogy nagy valószínűséggel baj van, mert ez nem normális ahogy reagál (nem reagál) a dologra!
Szóval mondta, hogy sajnos a következő lépés nem lesz kellemes, mert magzatvíz tisztaságot kéne néznie, de mivel majdnem teljesen zárt a méhszáj ez fájdalmas lesz…hát nem volt kellemes az tuti, mondhatni ez volt a szülés legfájdalmasabb része…de nem volt más megoldás, meg kellett tudni, hogy biztonságos-e neki a bent lét, lehet-e még várni, vagy cselekedni kell…
Hát sajnos kiderült, hogy már nem volt tiszta a magzatvíz, hanem zöldes színe volt, úgyhogy azonnali császárt kellett nálam alkalmazni…
Iszonyatosan szomorú lettem…mindenre számítottam, de erre nem…jól ki is sírtam magam…hisz természetes úton akartam szülni, de persze tudtam, erősnek kell lennem, és mindegy milyen áron, de Kyrusnak ki kell kerülnie onnan, mert baja lehet belőle…
Úgyhogy gyorsan előkészítettek, katéter, és minden ami kell, gerincérzéstelenítés, aztán már vágtak is!
A legborzalmasabb az volt, hogy én semmit nem olvastam el a császárról, mert el sem tudtam képzelni, hogy velem az megtörténhet, hogy nem tudom megszülni a lányomat…(hát szóval ezt a hibát ne kövesse el senki)!
Végül 21:11 perckor 3900grammal és 55cm-el végre megszületett a lányom!
Sajnos rögtön elvitték, csak egy pillanatra láthattam…aztán miután felöltöztették visszahozták nekem egy percre, kicsit megnézhettem, megpuszilgathattam, de sajnos csak ennyi, mivel ki voltam kötözve, nem ölelgethettem meg…
Aznap már nem is láthattam…másnap reggel 6-ig kellett várni mire megkaphattam…ez az idő a végtelenségnek tűnt…egy percet se aludtam, csak azt vártam, hogy végre, 9 hónapnyi várakozás, vágyakozás után magamhoz ölelhessem az én csodámat…
Végül másnap reggel megkaptam, és azóta én vagyok a világ legboldogabb mamája!