Új privát üzeneted érkezett!

Kedves cili és Névtelen Sz.C!

Talán Nektek nem tetszett a stílus, de nem is ez volt a lényeg az egészben, hanem maguk az események és a Margit kórházi tapasztalatok, amibõl lehet okulni.
Én történetesen már több, mint 1 éve ismerem Laura anyukáját más topikokból és biztos vagyok benne, hogy szuper anyuka, egyáltalán nem kell sajnálni a babát. A stílust, ahogyan leírta a történteket, talán szokni kell egy kicsit, de szerintem nem kell feltétlenül mindenkinek csöpögõs, lírai mûvet írni és talán éppen ez az enyhe ironikus hozzáállás segítette Õt abban, hogy ne készüljön ki teljesen és ne egy aboszlút negatív élményként maradjon meg neki a szülés. Azért enyhén szólva sem volt problémamentes szülése és én írigylem Õt, hogy ezt így tudta elviselni.
Ha pedig valamelyik szót nem ismeritek a leirásaból, szóljatok, szívesen segítek.Kép

Andi
aandi
 
 


SZC!
Mar bocs, de melyik szot nem ertetted meg?
Kivancsi vagyok.....

Aniko
Aniko
 


Cilike mindig ilyen stílusban okítja ki a többieket, hiszen õ a legjobb anya, ez már máskor is kiderült.
Én már nem is foglalkozom a hozzászólásaival, nem érek föl a szintjéhez, úgyhogy nem is próbálkozom közös nevezõre jutni vele.
Névtelen
 

 
 

ui: biztos azon szerencsések közé tartozik, akinek nem keserítették meg a szülés utáni elsõ néhány napját, így fogalma sincs arról, milyen érzés lehet visszaemlékezni arra az idõszakra. Empátia semmi.
Névtelen
 


Szia Cili, Sz.C. Kép és Mindenki Kép!
Laura anyukája történetéhez szeretnék egy-két gondolatot. Egy ilyen történethez ez a stílus való (Ezt tapasztalatból tudom). Miért baj az, ha valaki nem édeleg és bájolog? Sajnos nem mindenkinek adatik meg a szülés nagy élménye és errõl nem az anyuka tehet. Tudjátok milyen az, hogy szülés közben azt érzed, hogy itt a vég(?) és itt nem a fájdalomra gondolok, hanem arra, tudod, hogy bizony komplikáció van és közben azon imádkozol (pedig lehet, hogy máskor nem is szoktál), hogy ne legyen nagyobb baj, mert a ti életetekrõl van szó, neked kell gondoskodni errõ a csepp emberkérõl, mert tudod, hogy csak te tudsz róla gondoskodni, mert te akartad, hogy õ a világra jöjjön és õ a tiéd és te az övé vagy... és ezt még lehetne tovább ragozni.
Mikor pedig végre összekanalaztak, csak a baba jár az eszedbe, nem tudsz elaludni (pedig elrendelték!), mert nem is adták oda csak éppen megmutatták, megérinteni sem tudod, mert még a kezedet sem tudod felemelni olyan gyenge vagy. Amikor pedig felébredsz a rémes alvásból és várod, hogy végre megfoghasd és hiába kéred a szülésznõt nem hozza a kicsi babádat, mert várd meg a szoptatási idõt... végre eljön az idõ megkapod, nézegeted (mert ugye most érinthetted elõször!!!!!!) és a házirendben elõírt idõ elõtt, úgy 10 perc után el is akarják vinni (ami persze 1 percnek tûnik) és hiába küzdesz, hogy még veled maradhasson. Hiba akarsz rögtön átmenni baba-mama szobába, nem lehet, mert még magadat sem tudod ellátni és nem hisztibõl, hanem teljességgel lehetetlen, mert még a látogatókhoz is az ágyon gurítanak ki. ÉS mikor lesz már újra szoptatási idõ, hogy meg lehessen ZABÁLTATNI a kölyköt, édesen magadhoz húzni, átölelni, összebújni óvatosan mellre tenni ... és nem sírsz!!!!!!, hogy más ne lássa, hogy milyen gyenge vagy (testileg és lelkileg egyaránt), különben is össze kell szedned magad, mert együtt akarsz lenni vele, te akarsz már bent is róla gondoskodni ... és tovább fokozható az egész.
NE MONDJ OLYANRÓL VÉLEMÉNYT, AMIT NEM ÉLTÉL ÁT, és NE IS SZÓLJ MEG MÁST, mert nem tudhatod, hogy milyen érzés, milyen fájó, milyen kiszolgáltatott és megalázó az egész. Amikor hónapok múltán is eszedbe jut (mert nem lehet elfelejteni) és akaratod ellenére is elsírod magad.

most inkább M. anyukája
Névtelen
 


Sziasztok Kismamák!

Én egy nagyon nagyon friss kismama vagyok, 2 hete lett csak pozitív a tesztem, és bár a héten megyek egy orvoshoz, nem igazán vagyok biztos benne, hogy nála is szeretnék szülni.

Úgy hallottam érdemes elõbb a kórházat kiválasztani és ott azt az orvost, aki a legszimpatikusabb.

Kiválazstottam 2-3 kórházat, köztük az egyik a Margit.
Tudnátok nekem segíteni, melyik orvost érdemes választani a Margitban?

Magamról annyit, hogy nem vagyok egy nagy nyomulós fajta, tehát valami érzékenyebb lelkû kéne Kép , lehetõleg olyan aki emberileg sem egy morcona valaki, meg lehet vele beszélni a dolgokat, egyszóval egy EMBER Kép

Tudtok ilyet?

Válaszolhattok magánban is, a profilban lévõ címre

Elõre is köszi Kép
Jó pocakosodást, jó babázást Kép

bera
bera3
 
 


Sziasztok!

Én 2001-ben szültem a Pálffy I.-nál. Melegen ajánlom mindenkinek, hogy nagyívben kerülje el, mert engem kétszer is kishíjján kinyiffantott!
Amíg csak ellenõrzésre jártam hozzá nem volt vele semmi baj. Bár nem vitte túlzásba a dolgokat, de nem is kellett.
A szülés lement teljesen természetesen (iker), bár a végén altatni kellett, mert nem jött ki a lepény.
Aztán ment minden normálisan, majd azt mondta, hogy megvizsgál mielõtt hazaengedne. Hát hazaengedés elõtt odadtam a hálapénzt. Kár volt!!! Mert akkor már nem volt túl fontos a vizsgálat. 3 hét múlva kishíjján elvéreztem!

Hát bocs a rémisztõ történetért, de inkább tudjatok róla, mint nem. Azóta több ennél szörnyûbb sutkájáról is hallottam úgyhogy azt hiszem nem én vagyok az egyetlen.

Mégegyszer bocs ha valakit felzaklattam.

Vikics

KépKép
vikics
 
 


A 2003 Január 17 pénteki névtelen hozzászólás szerzõjeként szeretnék elnézést kérni mindazoktól, akiket megbántottam, kínos helyzetbe hoztam, annak ellenére, hogy ez nem volt szándékomban.
Ezt a topikot, írott, és íratlan szabályait nem ismerem. A két fenti hozzászólásom egy másik, terhességgel, szüléssel foglalkozó topikba született. Ide kontextusából kiragadva lett átmásolva, ezért talán a sok galiba, és félreértés, amit okozott. Nem azért szerepeltem "névtelenül", mert anonimitásba bocsátkozva szerettem volna dolgokat ide írni, egy lány a másik helyrõl kért meg, hogy ide másolhassa a hozzászólásomat.
A stílushoz annyit fûznék hozzá, hogy az, hogy milyen szavakat használok egy bizonyos környezetben, nem függ össze azzal, hogy egy másik szituációban milyet. A másik fórumon a stílusom teljesen megállja a helyét, szeretek az interneten szlenget használni. Számomra az internet nem az írásbeliség, hanem a szóbeliség része, ezért nem figyelek például a helyesírásra, a korrekt nyelvhasználatra. Amire "igazi" írott anyagaimnál viszont igencsak odafigyelek. Ezenkívül a másik topik olvasóinak-íróinak nagy részét személyesen ismerem, tudják, mit értsenek egyes kifejezéseim alatt.
A szülésbeszámoló egy szubjektív élménybeszámoló volt arról, hogy én hogyan éltem meg a kislányom születését, akinek a fejlõdését a többiek végigkísérték, nem volt célja a Kórházról való tájékoztatás. A további napok története viszont már tényleg a Kórházról szólt, segítségül azoknak, akik mostanában ott fognak szülni.
Nem igazán értem, hogy amit a szülésrõl írtam (elsõ idézet), miért tûnik negatívnak. Annak ellenére, hogy sok volt a nehézség (nem jó fájások, infúzió, vérzés, leválni nem akaró méhlepény, stb.) összességében pozitív élmény volt számomra. Az orvosom és a szülésznõm munkájával, hozzáállásával maximálisan meg vagyok elégedve, mégha talán sokak úgy érezhetik, hogy a problémákért õket okolom, de ez egyáltalán nem így van. Ez a félreértés valószínû a nem egyértelmû, helyenként zavaros megfogalmazásból eredhet.
Egy súlyosan félreérthetõ dolgot találtam az írásomban: a "brutál vizsgálatról" szóló részt. Ebben nem világos, hogy nem a saját orvosom végezte, hanem valaki más. A brutál jelzõ itt arra utal, hogy nagyon fájt. Ez a szó nekem szavamjárásom, késõbb például a fájásokat nevezem brutálnak.
A beszámolóból sok minden kimaradt, amit le akartam írni, sõt úgy emlékszem, le is írtam (talán másik hozzászólásban), például a szülõszobáról, hogy milyen jó volt, a legjobb szobába kerültünk. Hogy lehetett labdázni, ami nagyban segített. Hogy milyen jól esett, fõleg a szülés végén az orvosom és a szülésznõm biztatása, hogy milyen jól csinálom a dolgokat, miközben én azt éreztem, hogy hisztizek. Hogy a férjem mennyit segített azzal, hogy ott volt, és egy kézlegyintéssel el lehetett hallgattatni, amikor úgy éreztem, nem tudok rá figyelni. De ezt a hozzászólást pár nappal a hazajövetelünk után írtam, amikor a nemalvástól bizony eléggé összeszedetlen voltam. Persze ez az itteni hozzászólás dátumából nem derül ki.
Azt is lehetségesnek tartom, hogy az osztályon kinn töltött napok rossz élményeirõl szóló beszámoló negatív hangulata sugárzott át a szülésrõl szóló történetre, nem tudom.

Nagyon sajnálom, hogy éppen azokat bántottam meg a hozzászólásommal, akikkel teljes mértékben meg voltam elégedve, és köszönettel tartozom nekik. Õk pedig az orvosom és a szülésznõm.

Kissné Molnár Zsuzsa
Névtelen
 


Én 2002-ben szültem Pálffy dr-nál, akkor és azóta is teljesen meg vagyok vele elégedve. A legjobbakat tudom róla mondani: korrekt, megbizható, végtelenül profi. Nagyon sajnálom Végh Viki (Vikics) negativ élményeit, remélem azért idõvel sikerül elfelejtkeznie róluk.

Laura anyukájának, Zsuzsinak az irásához csak annyit fûznék hozzá, hogy személyesen ismerem õt, és tudom, hogy távol állt tõle a szándék, hogy bárkit is megbántson. Nem a stilusán kellett volna megütközni, hanem azon, amit irt: hogy a csecsemõsök ritka kivételtõl eltekintve mennyire ad hoc kezelik a dolgokat. Én tavaly februárban szültem, és már akkor is csináltak cifra dolgokat: pl. a szobatársamnak 10 perccel korábban kihozták a babáját, aki nem volt ott, mert látogatói voltak, erre visszavitték, majd amikor a lány egyébként pontosan megérkezett félkor, közölték vele, hogy majd a kihordás végén esetleg megkapja a gyereket, tessék pontosan érkezni. Mondanom sem kell, hogy _nem_ hozták ki neki, egy szoptatás teljesen kimaradt. Ezen az anyukákon kivül miért nem háborodik fel soha senki?
bogyeszka
 


Gyerkõc miatt csak szakaszosan tudok irni, ezt ki is felejtettem: Zsuzsa leirásából világosan látszik, hogy a kórházzal kapcsolatban egyetlen pozitiv élménye volt: a szülése. Amit az orvosának és a szülésznõjének köszönhet.
bogyeszka
 


Kedves vagdalkozók! Én augusztusban szültem a Margitban, addig rendszeres látogatója voltam a topicnak (azóta sajnos/szerencsére kevesebb az idöm), és CSAK azért nem irtam le a szüléstörténetemet ( és a tapasztalatokat is csak nagyon szükszavúan), mert iszonyú "brutál" volt.
Én teljesen természetes, emberi dolognak tartom a szülést, ahol a szülö nö igencsak kiszolgáltatott helyzetben van. Nála sokkal kiszolgáltatottab viszont az a kis lény, aki kipottyan ide a fényre, hidegre, egyedüllétre. Ezért gondolom, hogy szomorú az, amikor egy anyának rossz élmény a szülése (az enyém az volt, ha nagyon követelitek leirom). De az, hogy a Margitban az anyukák felvilágositása nullával egyenlö, és hogy nem mondanak el addig normálisan semmit, amig nem látják rajtad, hogy addig te onnan el nem mész... Hát...

bogyeszkához némi kieg.: Pénteken szültem. Szombaton reggel hozzák a babákat (kezdve azzal, hogy nem értettem mért nem babás szobában vagyok, hiszen oda kértem magam- kutya se mondta, hogy elöször senki nem megy rooming-in-be), az enyém nem volt köztük. (ehhez persze tudni kell, hogy a családunkban elöfordult már a csecsemöhalál, nem is egyszer)
Kérdem a növért, hogy hol a gyerekem.Erre mondja, hogy nincs több gyerek. Bennem megállt az ütö, de szó szerint azt hittem, hogy elájulok, pedig nem vagyok egy gizda. Azt mondja: hogy hivják. Mondom hogy, erre: ilyen gyerek itt nincs. Na, akkor látta, hogy itt valami gebasz van, és elment megnézni. Jön vissza nagy vigyorogva, hogy de, van még egy gyerek, csak az inkubátorban van. Gondolhatjátok mit éreztem addig, mig vissza nem jött. És higgyétek el, ez csak egy a nagyon durva dolgok közül. Következöre biztosan nem a Margitban fogok szülni. Az orvosomat sajnálom otthagyni, de inkább mint ott szülni.

Ja, és még egy élmény, még terhesen (csak a stilust ecsetelendö): benn voltam 7pontos vércukor vizsgálaton. Bemegyek, olvasgatok, eszegetem a reggelimet. Beront egy doki, rámüvölt (szó szerint), hogy "magameg mit eszeget itt, magát várom!!!!?????". Majd kirohant. Én még a kirohanás elött félhangosan megkérdeztem, hogy "ki ez a bunkó". Mire mondták, hogy xy föorvos, ö intézi a felvételeket. Aha, gondoltam, akkor lehet hogy tényleg engem akar. Csak épp gözöm se votl hová menjek... mert azt ugye nem mondta. Úgyhogy eszegettem tovább (merthogy a vércukor vizsg. miatt meg enni kellett). Egy idö múlva (az egész kb. 10 perc volt) jött egy növér, és elég kedvesen mondta, hogy menjek vele ha készen vagyok, mert a föo. úr vár már. Elslattyogtam, és mikor odaértünk, a föo. úr. bemutatkozott és elnézést kért (!!!). Én meg mondtam, hogy semmi baj, de szerintem ez nem stilus. Ebben maradtunk. Mondjuk az másik dolog, hogy nem értett a számitógéphez, ezért egy másik dokit is meg kellett várni, aki a gépbe felvette az adataimat... Durva nem? KépKép

zsani
zsani
 
 


Ja, még valami. Most a szakmai etikát szapulandó (szakmabeli vagyok): amikor kihozták a babákat, akkor a növérek _kivétel nélkül mindig_ megjegyezték, hogy én nem fogok tudni szoptatni a lapos mellbimbó miatt. Mindig segitettek elsöre berakni a szájába, de mivel újszülött volt ugye, mindig rövid ideig tudta csak benn tartani. EGY SE VOLT a növérek közül, aki ottmaradt volna segiteni. Hiába csengettem, kiabáltam, sose jött senki segiteni. Mindig sirás volt a szoptatás vége, mindkettönk részéröl. Pedig istenuccse adtam volna még lóvét is annak, aki segit, de eszükbe se jutott. Igy aztán az én babám mindig éhesen került vissza az osztályra, és nem is kezdett addig szopni, mig babás szobába nem kerültem.
Aztán mikor a másik oldalra kerültem, láttam hogy bizony ráértek volna segiteni nekem, mert miután kivitték a babákat, csak ücsörögtek.

Még valami: nekem senki ne mondja, hogy kevesen vannak, meg keveset keresnek. Aki ilyen fontos helyén dolgozik az eü-nek, az vagy lelkesedésböl kell csinálja v. sehogy. Én is gyerekekkel foglalkozom, és meg kell mondanom: nem a pénzért.

zsani
zsani
 
 


Meséld el a szülésedet, mi történt?
bogyeszka
 


Most akartam irni neked, hogy irtam ide Kép

Azt majd inkább holnap mesélem el, jó? Mire Julit hazacipeltem azt hittem leszakad a vállam. Úgyhogy most inkább kikunyerálok egy maszit a papától ;))
zsani
 
 


Nahát, ami jár, az jár! Kép Már délután meg akartam kérdezni tõled, de azután jött a kisanyák szokásos agyi letompultsága és már azt is elfelejtettem, hogy kérdezni akartam... Kép
bogyeszka
 


Sziasztok!

Zsani!

A Margittal kapcsolatban teljesen egyetértek Veled!? Még akkor is ha az un. soha be nem vallott "orvosi mûhibákat" leszámítjuk.

Én is szembesültem azzal, hogy a nõvérek le sem sz.rnak!
Én friss ikres anyuka voltam ott, és ha csak egy gyerekem lett volna akkor is elkelt volna a segítség, nemhogy kettõvel!
Ugyanúgy végigsírtuk a szoptatásokat mind a hárman!
Az babagondozási tanácsadás is a pelenkázástól a pelenkázásig tartott. Nem mondom nagy segítség!
A trécseléseknek is szem és fültanúja voltam minden etetéskor!

Mikor másodszorra visszavitt a mentõ más volt a helyzet! Komplett orvosi kar gyülekezett nap mint nap a szobám elõtt. Hangsúlyozom a SZOBÁM elõtt. Mindenki úgy segített mint a kisangyal! Nyájas hangon kérdezgették, hogy: Hogy érzi magát? A szülészet fõatyaisten járt hozzám érdeklõdni! Vajon miért...
Bár megjegyzem, ha nem ilyen szituban találkozunk õt szívesen választottam volna orvosomnak, mert egy nagyon lelkiismeretes rendes ember! (még most is csak már rosszul vagyok a Margit gondolatától is)

Õszintén irigylem azokat akik kellemes emlékekkel gondolhatnak vissza a Margitban tõltött idejükre! Én csak a rengeteg sírásra, álmatlan éjszakára és a kiszolgáltatottgágra tudok visszaemlékezni.
Megváltás volt mikor hazaengettek elõször, mert otthon rengeteg segítséget, tamácsot és szeretetet kaptam, hogy arra figyelhessek ami a legfontosabb! A két kisfiamra.

Vikics

KépKép
vikics
 
 


Kép
Névtelen
 


Sziasztok!

Az olvasók régi táborába tartozom, de eddig még megkíméltelek Benneteket a hozzászólásaimtól. Nagyon örülök annak, hogy a leírásaitokból rengetek információt sikerült eddig összeszednem.
Magamról annyit, hogy 26 hetes várandós vagyok (elsõ baba), és a Margit kórházban szeretnék szülni.
Eddig rengeteg pozitív és negatív véleményt olvashattam mind a kórházról, mind pedig az orvosokról. Egyelõre a saját tapasztalataim vegyesek, de inkább pozitívak, bár az igazi próbatétel még hátra van.
Azt hiszem, ha valaki már a szülésre menet birtokában lenne mindannak az ismeretnek, amit csak a kórházban eltöltött idõ után szerez meg, minden egyszerûbb és valószínûleg, kellemesebb élmény lenne. Ezért szeretném a segítségeteket kérni, mi az, amire érdemes odafigyelni, elõre elintézni, vagy mik a helyi szokások. A terhesgondozóban kapott tájékoztatóban olvastam a hétfõi elõadásokról. Azokra érdemes elmenni? Ha igen, mindegyikre, vagy csak valamelyikre? És ezekre megpróbáljam elrángatni a kispapát is, ha szeretném, hogy majd õ kisérjen el a szülésre?

Elõre is köszönöm a segítségeteket,
Laura
ual
 
 


Szia ual!

Igen, nagyon érdemes elmenni a hétfõi elõadásokra! Rengeteg infót kapsz ott, és amit akarsz, mindent megkérdezhetsz. Összesen négy alkalom, mindig van szülõszoba látogatás, beszélhetsz orvossal, szülésznõvel, védõnõvel. Én például ott tudtam meg, ami szegény Zsaninak kimaradt, hogy elõször mindenki a kórtermi részbe kerül és csak a második nap megy át a rooming-in-be, részletesen elmondják az edát, a császárt, stb. Érdemes elcipelni oda a kispapát is, én sem hagytam otthon a páromat, és bár tagadja, látszott rajta, hogy jó pár olyan infóval lett gazdagabb, amit nem tudott korábban. Kép
bogyeszka
 


[img][url=http://www.smilies.org/basesmilies/1036945924.gif" TARGET="_top]http://www.smilies.org/basesmilies/1036945924.gif[/url][/img]
Névtelen
 


Kép
Névtelen
 


bogyeszka Kép A manóktól úgyse lehetett volna rendesen beszélgetniKépKép

Vikics: szörnyü lehetett ott szenvedni két babával :=(

A szülésemet mégsem irom le teljesen, ha nem baj, csak "idézgetnék". Bementünk reggel, csak sima ellenörzésre, de már benn tartottak. Hivtam a választott szülésznöt -bár ne tettem volna. Éjszakás volt elözö nap, épp csak hogy lefeküdt aludni, gondolom örült nekem. Mindenesetre elég hamar odaért. A doki viszont csak késöbb jött burkot repeszteni, úgy dél körül. A dologhoz még hozzátartozik, hogy gerincsérvem van, amire _többször_ is felhivtam a szülésznö figyelmét (gyk: ezzel a betegséggel néha a hüvelyi szülés is veszélybe kerül, de lazább esetben csak nem tud az ember egy helyben feküdni, ülni, állni sokáig, mert iszonyatos nyilalló fájdalom).
Elsö (kis) pofon, hogy a felvételnél mondták, hogy vegyem át a hálóingem. Nálam meg nem volt, mert a vál. sznö azt mondta, hogy nem lehet hálóingben vajúdni, ezért én nem hoztam. Az már csak a köret, hogy _vajúdni_ tényleg nem lehet sajátban (persze nem értem ezt sem hogy miért), de addig simán lehet a saját cuccában az ember... Ja: elötte a vizsgálat után elkezdett belölem folyni a vér (ez még kint a felvételnél), de senkinek nem jutott eszábe, hogy adjon valamit amivel felfogom. Csak úgy folyt a lábam szárán... A férjem majdnem frászt kapott.
Aztán a szülés alatt sok kis, de számomra nagyon megalázó atrocitás ért, pl. a szülésznö végig azt hajtogatta, hogy ö (!) milyen mártir, hogy bejött, de ahogy telt az idö, azt is mondta, hogy 1. minek hivtam be ilyan korán ha nincsenek is fájásaim (nem neki fájt, ugyebár), 2. siessek már, mert álmos és haza akar menni. A 9 óra alatt szinte egy kedves szót nem kaptam, egy simogatást, egy bátoritó kézszoritást, hogy esetleg jól csinálom. A kicsepegö infúzió tócsába gyült a kezem alatt. A 9 óra alatt véresre (!) ázott a kezem, A lejtösre beállitott ágyvég miatt egyfolytában lecsúsztam, az ágy végén lévö vasizén támaszkodtam a fájós gerincemmel (nem tudta az ágyat vizszintesbe állitani). Amikor megpróbáltam kicsit mozogni, mert a derekam jobban fájt mint a fájások, akkor megkaptam az arcomba (mint arcomba, pofámba), hogy ne mozogjak, mert akkor nem hallja a szivhangot (megj.: a baba teljesen egészséges volt, végig jó szivhangokkal). A legrosszabb a kitolás volt, ugyanis az epidurál miatt (felemelte az ágyam végét, igy a lábam totál érzéstelen lett, de a fájásokat bezzeg jól éreztem) semmit (de tényleg semmit) nem éreztem. És ezt ö képtelen volt felfogni, csak hajtogatta, hogy mondjam már mit érzek... Kb. olyan volt, mint az oviban. Persze én voltam az óvodás.
Aztán a szülés végén, mikor takaritottak (mert a lepény leszedésekor minden csupa vér lett), kértem egy kis vizet (a férjem a babával elment). A válasz: ne legyek már olyan türelmetlen, elöször kitakaritanak. 9 óra után ugyanmár mért ne lehetnék szomjas??!! Persze takaritás közben hallgatnom kellett, hogy nem elég hogy ö milyen fáradt, még mindent össze is véreztem (persze ezt egy másik szülésznövel beszélgették). Jó volt hallani. Minden tiszta vegyszerszagú volt, ebbe a szagba jött vissza a kisbabám. Jó lehetett neki a büzben. Aztán semmit nem segitett a babával, a kezünkbe se adta, úgyhogy szegény ott feküdt a kocsiban, mert az apja nem merte kivenni onnan, én meg még mindig össze voltam hajtogatva az ággyal. Mikor kértem, hogy adja ide, és hadd szoptassam meg, lerrázott, hogy nem szophat a vércukor-ellenörzés miatt. Nem derült ki, hogy ettöl függetlenül mért nem foghatom a kezembe...

Na, röviden ennyi. És még valami: ez a történet szóról-szóra igaz. A szülés után gondolkodtam azon, hogy kicsit bövitett formában eljuttatom az orvosigazgatóhoz, de aztán inkább nem tettem. Azzal, hogy ezeket leirtam, vállaltam azt, hogy esetleg kapok egy lehordó telefont az illetö hölgytöl. De ez se baj, mert ez tényleg megtörtént, bár ha nem én éltem volna meg, nem hinném el.

zsani
zsani
 
 


bogyeszka: igazad van abban, hogy a hétföi elöadásokon sok mindent meg lehet tudni, de én többször voltam bent, szétnéztem, beszélgettem, bár az elöadások pont olyan idöpontban voltam, hogy nem tudtam megjelenni. És attól hogy vannak ilyen elöadások, még nem szabad azt feltételezni, hogy a kismama mindent tud.

Laura: amit mindenképpen vigyél, az a cumisüvet. Ne legyen szükséged rá, és elö se kelljen venned. De ha mégis kell, akkor legyen ott, mert a babákat nagylyukú bocicumival etetik az újszülött osztályon, igy simán leszoknak a szopiról v. fuldokolnak a kiömlö cucctól. Nekünk nagyon jól jött hogy volt. Más nagyonfontos nem jut eszembe, mert még mindig iszonyú fáradt vagyok és mindenem fáj KépKép

zsani
zsani
 
 


Hú, miket írtatok. Elég szörnyû. Együttérzek veletek! Nekem sem voltak rózsás tapasztalataim, de azért ezek nagyon durvák.
Zsani! Ki volt ez a tapló szülésznõ? Hadd tudjuk meg a nevét!
De hogy valami jót is írjak, kisfiam születését nekem a szülésznõm tette széppé (már amennyire lehetett). Nagyon sokat köszönhetek neki: emberséget, kedvességet, figyelmet és rengeteg segítséget. Õ Tódor Éva. Most is szeretnék nála szülni.
mikoo
mikoo
 
 


Most jól megijedtem, mert eddig szinte csak jókat hallottam a Margitról. Igaz, hogy az elsõ lányomat a Kútvölgyiben szültem, nekem egy rémálom volt, mások meg ódákat zengenek róla. Spec. a kútv. topicban szokás megkérdõjelezni a rossz tapasztalatokat, sõt, már azt is megkaptam egy nagyon okos mamától, hogy gyakorlatilag én tehetek róla, hogy rossz emlékekkel távoztam. Szóval teljesen átérzem, amiket fentebb írtatok, azért remélem, hogy nem ismétlõdnek meg velünk is ezek a dolgok.
rjuli
 
 


Sziasztok!

Arról, aki egy a kórházból frissen hazaért anyuka stílusán fanyalog, az a véleményem, hogy kapja be. Lehet megjegyzéseket tenni az én stílusomra is! Kép Ez az egymás piszkálása, bántogatása nem volt itt eddig divat, remélem most se ver nagyon gyökeret.

Én 2001. karácsonyát töltöttem a Margit Kórházban, és simán rooming-in-be mehettem az elsõ pillanattól kezdve. Egyenesen a szülõszobáról vittek oda. Mondjuk (hála Istennek) normál, komplikáció-mentes szülésem volt. Két nap múlva ülve reggeliztem, hála Dr. Mousa profizmusának. Kép A csecsemõsökrõl és az osztályon dolgozó szülésznõkrõl én is mesélhetnék, de sajnos semmi jót. A szülés után másnap reggel bementem szépen a baba-garázsba, és mivel nem volt ott senki, csak az én árva porontyom, hát kihoztam. Ebben ki is merült minden útbaigazítás. Ott álltam, elsõ babás rémülettel, csoda, hogy kárt nem tettem a gyerekemben. Késõbb külön kérésre futtában megmutatta az egyik csecsemõs, hogy hogyan kell tisztába tenni a kicsit. Gondolhatjátok, hogy a rutinos és villámgyors mozdulataiból mennyit tudtam követni. Kb. annyit értettem, hogy nedves törlõkendõt pedig hozassak be, mert az övéket nem használhatom. Kép Szoptatási segítség címén egy másik csecsemõs porig alázott, de sajnos attól se lettem okosabb, csak azzal a baromsággal gazdagodtam, hogy amíg nincs tejem, 5 perc mindkét cicin, utána 20 az egyiken. Sajnos végig ünnep volt, amíg benn voltam, így védõnõ se volt, a nõvérem mobiltelefonba diktált tanácsai alapján próbáltam boldogulni az újszülött babácskámmal. Amikor a tej belövelt, és a cicim akkorára dagadt, hogy Lacika nem bírta bekapni a feszülõ bimbót, a férjem segített a szájába gyömöszölni. Nem volt, aki annyit mondott volna, hogy fejjek belõle egy kicsit. A csecsemõs, akihez a problémámmal fordultam, elõvette a korábban lefejt tejemet, húzott rá egy förtelmes boci-cumit, és odaadta, hogy azzal etessem meg a kicsit, ha a mellemet nem bírja bekapni, annyi benne a tej. Kép Az már csak hab volt a tortán, hogy majdnem belefullad a gyermekem a boci-cumiból ömlõ tejbe. Hazajövés elõtt 1,5 (!) óráig tartott, mire fel tudtam öltöztetni a kisbabámat, de abban is csak a férjem segített. Kép

Sok rosszat tudnék még mondani, de végülis mindezt leírtam akkoriban, és mindez a csecsemõsökrõl és az osztályos nõvérekrõl szól. Ennek ellenére, ha jön a második baba, én azzal is a Margit kórházba fogok menni. Egyrészt azért, mert közel van, másrészt azért, mert mostmár rutinos leszek, és mindezek a dolgok nem fognak zavarni. Nem fogom magam olyan ostobának érezni már a terhesgondozáson se, tudni fogom, hogy ki kicsoda, mi hol van, és miért. Nem fog hiányozni, hogy elmondják, mert a saját káromon már megtudtam. Hacsak nagyon át nem szervezik addigra a dolgokat... Kép
Az orvosommal nagyon meg voltam elégedve, bár nem volt egy sima modorú, negédes típus, de szakmailag maximálisan bízok benne, és egy szülész orvosnál ez a lényeg. A szülésznõnk is egy tündér volt (Pál Ani), rá is szeretettel és hálával gondolok, de sajnos a második szülésemnél már nem választhatom õt, mert idõközben (úgy hallottam) áthelyezték a nõgyógyászatra.

Szóval én úgy tervezem, hogy a másodikat is a Margit kórházban, Dr. Mousa Mostafa "közremûködésével" Kép szülöm. Azonnal a fizetõs különszobába kérem magam, és utána engem elfelejthetnek. Csak a vizitre és a fürdetésre fogom bevinni a babácskámat a garázsba, nem hagyom, hogy ott bõgje ki a lelkét szegény, miközben senki felé se néz. Lacikának pl. egyik reggelre lekopott az orrocskájáról a bõr, mert nagyon üvöltött, és mikor már nem bírták hallgatni, akkor hasra fordították. Érdekes hangtompítási módszer. El tudjátok képzelni, mennyit kellhetett arccal lefelé kínlódnia egy pár napos újszülöttnek, mire lejött a bõr az orráról?! Kép Soha többé nem hiszek a 20 perc a szopizási idõ dumában sem, hála az LLL-es lányoknak. Ha õk nincsenek, Lacika már 6 hetes korában tápszert kapott volna, és tuti, hogy nem szopizna még most is. Kép

Szóval tömören, a Margit kórház szülészete szerintem jó hely, csak a csecsemõsök förtelmes némberek.

BMárti

BMárti
bmárti
 
 


Zsani, azt kellene csinálni (hátha ezt a hozzászólást is elolvassák a kórházban), hogy össze kellene irniuk ezeket az "apróságokat", "jó tudni - infókat", és kifüggeszteni a kórtermek ajtajaira. Tudom, hogy nincs túl fényes anyagi helyzetben a kórház (ezért is ajánlottam fel a tavalyi 1%-mat nekik, és idén is ide akarom küldeni), de max. 20 másolat még talán nem veri a földhöz a költségvetést. Tudom, hogy volt már ilyen kezdeményezés, mert az ott töltött 2 hetem alatt abban a három kórteremben, amelyekben voltam (terhespatológia, császár, rumi), az utolsóban volt is ilyen papirka a szoptatási idõrendrõl, rumis szabályokról. Sõt, a végén kaptam is egy kitöltendõ kérdõivet, hogy mondjam el a véleményemet, osztályozzam a tapasztalataimat.

Nekem az elõadásokon kivûl az osztályos szülésznõk is sokat segitettek, sok homályt eloszlattak a fejemben. Igaz, erre volt egy heti laufom a szülés elõtt, és nem 5 perces fájásokkal érkeztem. Sosem felejtem el azt a nõvérkét (bár tudnám a nevét), aki még a szülõszobára is bejött hozzám bátoritani, és átadni a csajok üdvözletét, meg szurkolását. Noha se élõ, se holt nem voltam a görcsöktõl. Kép
bogyeszka
 


Sziasztok!

Talán untok már, de úgy gondolom, a jó dolgokról is kell írni, nem csak a rosszakról, úgyhogy elmesélem újra a szüléstörténetemet. Kép Aki még emlékszik rá, az nyomja meg néhányszor a PageDown billentyût, aki meg nem olvasta még akkor a topikot, és az egy évvel ezelõtti arhívumokat se bújja, az halljon valami jót is a Margit kórházról. Kép (Zsani! A szülésznõd nevét én is szeretném megtudni! Nehogy a következõt nála szüljem!)

Szóval amikor én hajnalban bementem, magas burokrepedéssel, csepegõ magzatvízzel, minimális fájásokkal, akkor Dr. Sóvágó volt az ügyeletes. Nagyon kedves volt, megvizsgált, burkot repesztett, egész éjszakai ügyelete után, bizonyára hulla fáradt volt, de próbált biztatni, megnyugtatni, lelket önteni belém. Mondjuk az a szülésznõ, aki akkor vele volt, elég pokróc hangnemben beszélt velem, de szerencsére Ani hipp-hopp beért, és megmentett tõle. Kép Utána befektettek egy több ágyas megfigyelõ szobába, felvehettem a saját hálóingem, kaptam teát, a férjem még kávét is, és magunkra hagytak bennünket. Ani néha benézett, ellenõrizte a CTG-t, szólt pár kedves szót, azután újra kiment. Telt-múlt az idõ, nem nagyon haladtam semmire, de azért (nem emlékszem, mennyivel) késõbb átkísértek a szülõszobára. Éppen mind üres volt, választhattam. Kép Ott kényelembe helyezkedtem, újra feltette Ani a CTG-t, és vártuk tovább, hogy történjen már valami. Telefonon megbeszélték a helyzetet az orvosommal, mondta, hogy jön, addig is kapjak oxitocint. Attól aztán lettek fájásaim, de nem tágultam továbbra se. Ott volt a férjem, ott volt a szülésznõ, öntötték belém a lelket vödörrel Kép. Én ihattam is, nem tudom, Zsani miért nem kapott még a szülés után se. Eljött a rettegett beöntés és borotválás pillanata, de Ani azt is olyan profin csinálta, hogy alig volt kellemetlen, és olyan kedvesen, diszkréten, hogy nagyon ciki se. Utána letusolhattam, és kórházi hálóinget kellet felvennem. Amikor megjött Dr. Mousa, azonnal megvizsgált, közölte, hogy végre megvan a 2 újjnyi méhszáj (a pokoli fájdalomból, amivel a vizsgálat járt, gyanítom, hogy azt akkor "csinálta"). Perceken belül elõvarázsolt nekem egy anesztest (december 23.-án vasárnap délután, mikor aki csak teheti a karácsonyi elõkészületek után lohol), aki nem csak profi edát csinált, de nagyon kedves és türelmes is volt. Mondjuk akkor már kellett is hozzám a türelem. Kép Utána én mindent éreztem, de semmi se fájt. Fura volt. A pokoli fájdalom helyett csak azt éreztem, hogy összehúzódik a méhem, mint kismama koromban. Na, akkor felvidultam, elküldtem ebédelni Életem Párját, kiültem a labdára, dumcsiztam Anival, ittam, pisiltem (Ani segítségével), szóval jól elvoltam. Idõnként megvizsgáltak, csóválták a fejüket, hogy nem tágulok, emelték az oxitocin adagot. A lelkemre kötötték, hogy szóljak, ha kakilni kell, de nem kellett. Egy idõ után egyre jobban kezdett fájni, akkor kaptam még egy löketet az eda-ba. Telt múlt az idõ, a férjem visszajött, a baba szívhangja örökké eltünt a CTG számára, mert annyira éles szögben kanyarodott a pocakom alja, hogy nem ragadt rá rendesen az érzékelõ. Ha ez nem lett volna, halálra untam volna magam. Kép Egyszercsak megint eltûnt a szívhang, Ani próbálta visszaigazítani a tappancsot, de már egészen lenn találta meg a dobogást. Na, akkor elsápadt, és kérdezte, hogy miért nem szóltam, hogy kakilni kell. De ekkor se volt goromba! Mondtam, hogy azért nem szólam, mert nem kell. Talán kicsit jobban fájnak a keményedések, mint eddig, gondoltam, hogy múlik az eda hatása megint. Lett nagy rohangálás, bejött az ügyeletes orvos (dr. Szép) és szülésznõ is. Mindenki kapkodott és ideges volt, ettõl én is kezdtem bepánikolni. Végre (kb. 1 perc múlva Kép) bejött dr. Mousa is. Gyorsan és hatékonyan eltüntette az ügyeleteseket, összemosolyogtak Anival, hogy célegyenes, és akkor hirtelen én is megkönnyebbültem, hogy nincs semmi baj, éppen ellenkezõleg, elindult végre kifelé az én Kicsikém. Éreztem a keményedéseket, tényleg másmilyenek voltak, de kakilni nem kellett továbbra sem. Becsomagolták és felakasztották a lábaim, nekikészültek, és mondták, hogy ha jön a keményedés, nyomhatom. Attól kezdve pikk-pakk kinn is volt a Babácska, pontban 16 órakor felsírt. Egy kicsit a hasamra tették, hogy mindketten megnyugodjunk, utána elvitték rendbe tenni. A büszke apa elment a Kicsivel, én meg megszültem még a lepényt. Nálunk nem volt kocsi, azonnal Életem Párja kezébe adták a gyermekét, és õ hozta vissza (remegõ lábakkal) hozzám. Odatette a hasamra, és meghatottam babáztunk, amíg dr. Mousa összestoppolta az ülepem. Igazából akkor nekem fel se tûnt, hogy mit is csinál, csak utólag gondolom, hogy varrogatott a térdemre terített lepedõ rejtekében. Kép Utána Ani segített cicire tenni a Kis Prücsköt, gyönyörû porcelán készletben teát hozott, és 2 órára magunkra hagyott bennünket. Azért idõnként diszkréten benézett, hogy minden oké-e. Amikor a 2 óra letelt, elvitték az inkubátorba melegedni a kisbabámat, nekem meg Ani kiszedte a hátamból az eda szerelékét, és segített letusolni. Utána Ani és a férjem segítségével felvettem a saját hálóingemet (még délelõtt, a beöntés és borotválás után kelett átöltöznöm a kórháziba), és mehettem a rooming-in-be szunyálni. Én tudtam is, mert még akkor is hatott az eda, így nem voltak fájdalmaim.

Eddig tartottak a pozitív élményeim, utána jött a sok negatív az osztályon, de arról már írtam.

BMárti

BMárti
bmárti
 
 


BMárti: de jó, hogy elökerültél, olyan rég hallottam felöled Kép

bogyeszka: szerintem is jó lenne az ötleteket összeirni. Az osztályos növérek szerintem azért nem foglalkoztak velem, mert az egyágyas szobában voltam. Pedig tök normálisan viselkedtem, és még nem is egreciroztattam öket... Az már csak a hab volt a tortán, hogy mindig elvitték és megették a "luxusebédemet", én meg ehettem a szar cukros-diétás cuccot. Mondtam is a diétás növérnek, hogy a pörkölt fél adag tésztával szerintem diétásabb mint a föttkrumpli lisztes kapormártással és rágós húscsimbókokkal...

Egyébként a csecsemös növérek szerintem nem elveszettek, mert amikor látták hogy nem tágitok, rendesen elmagyaráztak mindent.

A szülésznö nevét itt nem szeretném elmondani, aki kiváncsi rá, az e-mail-jonKép

zsani
zsani
 
 


Sziasztok!
Áprilisban lesz 3 éve, hogy szültem a Margitban, de azóta is kiráz a hideg , ha rá gondolok.Borzalmas élmény volt.Nagyon vártam a szülést, és mivel megbeszéltem a dokimmal, hogy epidurálban szeretnék szülni, igazán nem is féltem.Valami iszonyat volt, az ott eltöltött 6 nap, de a szülés volt a legrosszabb.Másfél év múlva 2001 októberében szültem a második gyermekemet, természetesen egy másik kórházban.A különbség leírhatatlan. Dühös vagyok a mai napig, a szülésznõre, a csecsemösökre, a gyerekorvosra, kicsit magamra is, hogy miért kellett ilyen rossz élményeket szereznem életem egyik legfontosabb napjaiban.
Beáta
Beáta
 


Sziasztok!
Szeretném megkérdezni,ismeri-e valaki dr.Horváth Ernöt? A táblázatban nem találtam róla semmit.
puposnünü
puposnünüke
 
 


Kedves Puposnünüke!

Nekem õ az orvosom.
Ernõ bácsi a szabadnapján jött be a kórházba befejezni a missed ab-omat úgy,hogy elõzõ nap találkoztunk elõször.

Nekem nagyon jó a véleményem róla, azóta is hozzá járok

Szia
Jade
jade
 
 


bocs: hozzájárok

ha kérdésed van, a profilomban megtalálod a mailcímemet
jade
 
 


köszi,irtam
puposnünüke
 
 


Lányok!

Meg tudnátok írni annak a táblázatnak az elérhetõségét, ahol a Margitos orvosok szerepelnek?

köszi
Adél
adél
 
 


Sziasztok lányok!

Elhûlve olvastam a sok negatív hozzászólást.
Szerintem a negatív dolgokat is jelezni kellene valaki felé, mert ha nem teszitek, semmi nem fog változni.
Én mindkét fiamat a Margitban szültem (császárral)ugyan annál az orvosnál és ugyan annál a szülésznõnél. Így igazi szülés élményem nincsen, császáros annál több. Egyik terhességem sem volt problémamentes, mindkettõnél cukros voltam, másodszor már inzulint is kaptam, + a rossz AFP miatt amniocentézist is kellett csinálni. A cukor miatt elég sokat voltam bent ellenõrzésen, de soha semmilyen negatív tapasztalatom nem volt. Az viszont igaz, hogy a csecsemõsök borzalmasak. Nem szakmailag, emberileg.
Mivel a kisebbik fiam még csak 4 hónapos, korai lenne tervezni a következõt. (Én szeretnék, a férjem nem annyira)De egészen biztos, hogy a továbbiakban is maradok a Margit kórháznál, elsõsorban az orvosomnál.
Kívánok mindenkinek minél kevesebb rossz élményt ebben az egyébként modern, jól felszerelt kórházban.

Rita
ritasol
 
 


Rita, úgy tudom, olvassák a topikot a kórházban is, sõt egy-egy nekik nem igazán tetszõ hozzászólást véres kardként hurcolnak végig az osztályon. Remélhetõleg a többire is jut figyelmük. Kép
bogyeszka
 


Bogyeszka!

Én is hallottam, hogy olvassák néhányan a kórházból, de inkább csak a folyosón ülõ szülésznõk sutyorogták egymás között, hogy mi minden van az interneten. Nekem úgy túnik, nem igazán veszik komolyan. Amíg ez csak pletykaszinten téma, addig nem fog változni semmi. De hogy a csecsemõsök hozzáállását hogyan lehetne megváltoztatni, arra nincs ötletem.

Rita
ritasol
 
 


Sziasztok!

Zsani! Köszi, jól esett, hogy hiányoltál! Kép Olvasom ám mindig a topikot, ha van valami új, csak hol mondanivalóm, hol meg kedvem nem volt írni. Kép

Adél! A táblázat a [url=http://www.tar.hu/frameset.phtml?path=/andia/margit_orvosok.html" TARGET="_top]http://www.tar.hu/frameset.phtml?path=/andia/margit_orvosok.html[/url] címen van.

Rita! Egyetértek veled, nagyon jó lenne a csecsemõsök hozzáállásán változtatni, de gõzöm sincs, hogyan lehetne. Nem hiszem, hogy lenne más eszközünk azon kívül, hogy újra meg újra leírjuk, hogy mennyi kellemetlen "élményünk" volt velük kapcsolatban. Igazán nem értem, miért nem tesz a kórház vagy az osztály vezetése valamit ez ellen. A szülés mondjuk fél nap, amivel a Margit kórházban minden rendben. Ha ez alapján ítélnék (ítélnénk) meg a kórházat, akkor tuti a legnépszerûbbek között lenne. Csakhogy utána 4 napig kapjuk a leszarást és a megalázást a csecsemõsöktõl, naná, hogy rossz szájízzel jövünk haza, és ha azt mondják, Margit kórház, akkor azt mondjuk, hogy brrr... szörnyû hely. Kép

BMárti

BMárti
bmárti
 
 


Én a Margitban szültem mindkét gyerekemet. Az gondolom fontosak az egymásnak átadott információk. De ez a táblázat, amit valaki készített, minden kritikán túlmegy. Nem tudom melyikõtöknek mi a foglalkozása, de nem hinném, hogy szeretnétek, hogy ilyen összehasonlító táblázatokba bekerülve, néhány ember totál szubjektív leírása alapján ítélkeznének rólatok.
Gusztustalan az egész, úgy ahogy van. Mi a csodát képzeltek magatokról? Lejárattok olyan embereket nyilvánosan, akikrõl ezen a néhány hozzászóláson kívül nem tudtok szinte semmit. De mivel Jucika/Mucika/Pucika stb. azt írta, hogy szerinte szemét, undok, utálatos stb, ezért hajrá elhisszük és kipellengérezzük.
Tandi
 


Tandi!

Ez egy szubjektív topic szubjektív táblázata tájékoztató céllal. Nem egy hivatalos napilap, szakmai fórum publikálta, hanem a tapasztalatokat összegezték azok, akiknek van. (mármint tapasztalata) Ha nem tetszik, ne dönts ez alapján, de ahol ennyi orvos dolgozik, ez hozzásegíthet a választáshoz. Amúgy van olyan orvos is, akirõl pozitívumok vannak a táblázatban, pedig nekem nagyon nem jött be. Akkor most én is kérjem ki magamnak, hogy hiteltelen?
Ha nem táblázatban olvasol v.kirõl, hanem csak egy beszámolót, akkor jobb? Mi a különbség? Miért ne lehetne összegezni és következtetéseket levonni a vélemények alapján?
rjuli
 
 


Tandi!


Ahogy Juli is írta, ez egy szubjektív táblázat. Aki készítette, összegyûjtötte az általunk elmondottakat egy helyre, hogy valamilyen támpontot adjon a választáshoz. Van olyan orvos, akirõl jót írnak és soha nem mennék hozzá, és van akirõl nem mindenki nyilatkozik pozitívan és mégsem mennék máshoz. De azt gondolom, hogy egyik orvos sincsen kipellengérezve, lejáratva.
Nem írod kinél szültél, de gondolom, meg voltál vele elégedve. De lehet, ha leírnád a nevét mindjárt kapnál negatív véleményeket is vele kapcsolatban. És ez fordítva is így mûködik.

Rita
ritasol
 
 


Sziasztok!

Annak idején, amikor megnyitottam ezt a topic-ot pont erre gondoltam, hogy azok a mamik, akik a MK-ba mennek tudjanak tájékozódni.

Az ott "tartózkodásom" alatt én is hallottam, hogy a csecsemõsök ennek a topic-nak a termését tárgyalják ki. Tehát olvassák Kép
De ha már olvassák és nem tetszik nekik, amit leírva látnak, miért nem próbálnak a hozzáállásukon változtatni, sõt, miért nem ír ide egy "illetékes" sem?

RJuli és Rita véleményéhez csatlakozom én is. Tandi, miért baj az, hogy megszületett ez az összefoglalás (pláne, hogy vki vette rá a fáradtságot és elkészítette) a hsz-ok alapján leírt vélemények melett más fontos információt is tartalmaz a táblázat (specialítás, magánrendelés...) és azt pedig sehol nem látom a táblázatban leírva, hogy "ne menj hozzá" v. "keress mást".
De a hozzászólásod alapján ezek szerint az összes 'társalgó', 'fórum' is a te szavaddal élve gusztustalan.
Tudod mi a gusztustalan? Amikor az embert a kiszolgáltatottságában még meg is alázzák.
Phaedra
phaedraa
 
 


Szia Tandi!

Szerinted hogyan lehet egymásnak átadni információt, ha nem szubjektíven? Én nagyon jónak tartom azt, hogy a táblázathoz tartozik egy link, ahol össze vannak gyûjtve a teljes hozzászólások, így a táblázatba írt pár szavas utalások rögtön megtelnek élettel. Ez a táblázat arról szól, hogy egy anyuka, aki orvost szeretett volna választani, összegyüjtötte magának az információkat, és kiemelte, amit a saját szempontjából a választáskor fontosnak tartott. Megköszönhetjük neki, hogy közzétette a munkája eredményét.
Abban teljesen igazad van, hogy kicsit fura egy ilyen táblázat emberekrõl, ilyesmihez inkább a különbözõ gyártmányú mûszaki cikkek tesztjeinél szoktunk hozzá. Ha nem lenne ott a link a teljes hozzászólásokhoz, én is embertelennek érezném. De valahogyan választani kell, és ha nem ismersz egyetlen nõgyógyászt sem, bizony nem könnyû.

BMárti

BMárti
bmárti
 
 


Sziasztok Lányok!

Azért szerintem Tandi hozzászólásában van némi igazság.
Gondoljatok bele abban, hogy teszem azt a munkahelyetekrõl nyílik weboldal és ott valaki a neveteket megjelölve mindenféle negativ jelzõkkel illet, hogy lelketlen, lusta stb.. vagy. Ugye ti sem örülnétek neki?

Ha megbízol az orvosodban, ahogyan én is, nekem bizony írhat ninck-névvel, vagy névtelenül akárki-akármit, én akkor is nála fogok maradni.

Gondoljunk bele az orvosok egymásnak is konkurenciát jelentenek. Egyikük mondjuk Juli vagy Kati stb.. néven ír pár sort ami lejártja a kollégáját. Persze sokan bedõlnek, otthagyják az orvosukat és hozzá özönlenek. Mert magáról majd ír négy-öt ajnározó hozzászólást.
Itt soha nem tudjuk kivel levelezünk, lehet, hogy a saját orvosunkkal, vagy más kórházi dolgozóval.

Konkrét példa: egyik kolléganõm a István kórházba járt terhesrendelésre. Szóba került az internet is, és a dokija felháborodottan közölte, hogy olvasott egy olyan történetet, ahol õt jelölték meg dokinak, de neki ilyen kismamája soha nem volt. Tehát valaki visszaélt a nevével, és valótlanságokat irkált róla.
Érdemes ezen elgondolkozni.

Tamara T.
Névtelen
 


Szia Tamara!

Én tökéletesen megértem az álláspontodat, DE. Most direkt megnéztem ezt az ominózus táblázatot, ami egy-két "negatívum" kivételével inkább pozitív dolgokat tartalmaz az orvosokról. (Az, hogy egy orvos rágózik, mindenki döntse el maga, hogy milyen tényként értékeli, de ezt pl. a táblázatot készítõ nem a negatívumként írta, csak megjegyezte.)
Azt mondjuk én sem értettem, hogy pl. a dr. Sztanyiknál miért szerepel az, hogy "kissé beszédhibás", nem hiszem, hogy ez ebben az esetben bármit is befolyásolna, nem arról van szó, hogy ne tudná megmondani, mikor kell nyomni szülés közben.

Nekem eszembe sem jut, hogy "ál"-néven írnának anyukák, már csak azért sem, mert többségük rendszeres látogatója a babanetnek, és írásaikat/fényképeiket látom más topicokban is. És náluk nem mondható el a Jucika/Mucika/Pucika-effektus, mint ahogy Tandi írta.

A táblázatot szerintem azért nem érdemes kritizálni, mert az kizárólag az itt elhangzó véleményeket/tapasztalatokat összegezte, és szerintem a hozzászólásokban sokkal több "durva" dolog elhangzott. Ennek a fórumnak viszont pont az a lényege, hogy mindenki leírhassa a saját tapasztalatait.
Az már csak az én egyéni véleményem, hogy szerintem nagyon jó lenne, ha akik érintettek az elhangzó történetekben, azokat olvassák, és úgy ítélik meg, hogy azok nem fedik a valóságot, akkor nemcsak olvasnák a topicot, hanem le is írnák az õ véleményüket. Láttam én már olyan topicot, ahol pl. az egyik szülésznõ reagált egy anyuka írására.

Szia:
Viki
vikici
 
 


Margit csecsemõseirõl nekem sincsen jó véleményem, de ettõl még nem jut eszembe a saját szubjektív véleményem alapján táblázatba rendezni õket, és név szerint megnevezni melyik milyen. Mert más stílus jön be nekem, és más másnak.

Kedves Phaedra!

Ha te megalázottnak érzed magadat egy orvos kezei között, akkor váltsál orvost. Ez ennyire egyszerû, de egy ilyen és ehhez hasonló táblázat alapján megítélni, és elítélni valakit, csak azért mert akárki 3 hozzászólásban össze-vissza írkált róla felelõtlenség.
Igaza van Tamarának, a táblázattal ez a legnagyobb bajom, hogy nem tudhatod ki írja a negatív és ki a pozitív hozzászólásokat. Menj oda, nézz körül, és válassz ki 2-3 szimpatikusnak tûnõt, aki Neked szimpatikus, nem aki az ideirkáló X.Y. kismamának.
És az ilyen jelzõk leírkálása mint a már említett "beszédhibás" váltotta ki belõlem a gusztustalan jelzõt.

Tandi
Tandi
 


Szia Tandi!

Szerinted hogyan lehet odamenni, körülnézni, és szimpatikus orvost választani? Mert én éppen ebben a cipõben jártam anno. Egy éve költöztem Budapestre, amikor terhes lettem. Azt se tudtam, hol a Margit kórház. Odamentem a terhesgondozóba, és megkérdezték, ki az orvosom. Én meg csak néztem bután. Amikor (mások véleménye alapján) választottam, akkor odamentem az õ rendelési idejében, õ meg megkérdezte, hogy mit óhajtok. Hát, nem volt túl sok lehetõség a nézelõdésre, ismerkedésre. Mondtam, hogy nála szeretnék szülni, õ meg mondta, hogy ok, és a kocka el volt vetve. Szerencsém volt, mire megszültem még néhány ottani orvost megismertem, és azt mondom, jól választottam, de csak a mások véleménye állt rendelkezésemre a választáshoz. Örülnék, ha leírnád, szerinted hogy mûködik a gyakorlatban ez a nagyon egyszerûen hangzó "menj oda, nézz körül és válassz...".

BMárti

BMárti
bmárti
 
 


Kedves BMárti!

Például úgy, hogy az ember nem akkor járkál csak nõgyógyászhoz, amikor terhes lesz. Hanem rendszeresen. HA pedig lakóhelyet vált, és a régi gyakorlatilag elérhetetlenné válik, akkor az új helyen keres egy új orvost.
Véleményem szerint egy nõ adjon magára annyira, hoyg rendszeresen felkeressen egy nõgyógyászt, és adjon magára annyira, hogy megkeresse a számára legmegfelelõbbet.
Tandi
 


Kedves Tandi!

Rendszeresen járok, jártam nõgyógyászhoz, nem csak amikor terhes lettem. Mint írtam, költözés miatt kerültem olyan helyzetbe, hogy az új lakóhelyemen nem ismertem egyetlen nõgyógyászt sem. Mivel adok magamra annyit, szerettem volna megkeresni a számomra legmegfelelõbbet. Olyannyira adok magamra, és fontos volt nekem a leendõ gyermekem, hogy még optimális családtervezésen is voltam. Ott ajánlottak egy orvost, nála jártam 3 hónappal a tervezett teherbe esés elõtt. Õ sajnos nem igazán volt szimpatikus nekem, és amikor terhes lettem, akkor a védõnõm is hümmögött a neve hallatán. Adtam magamra annyit, hogy nem adtam fel, és próbáltam másik orvost keresni. Erre az egyetlen általam ismert lehetõségem ez a nagyon szubjektív véleményeket tartalmazó oldal itt, amit te olyan felháborodottan kritizálsz. Sértõ, és bántó hozzászólásodból éppen csak a lényeg hiányzik, nem írtad le, hogy szerinted hogyan lehet másként, ennél jobban megoldani ezt a problémát. Kép

BMárti

BMárti
bmárti
 
 

Vissza: Szülészetek, kórházak

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?