Viki,
valamennyire szerencsénk van, mert a férjem is teljes mértékben támogat. De tény, hogy az első időben mi is naggggyon sokszor megkaptuk, hogy "de legalább a gyerek egyen húst". Nem evett. Egyik sem. Azt az "elvet" valljuk, hogy addig nem ehetnek húst, amíg nem tudják, hogy MIT esznek, és ez nem a saját döntésük. Tehát kb. 3 éves korig egyáltalán nem. Olivér (a másodikom) évente kb. kétszer eszik egy-egy szelet csirkét vagy ilyesmit anyukámnál, és aztán nem is kér többet.
Most már a rokonság is abbahagyta a vészmadárkodást, mert kénytelenek észrevenni, hogy teljesen jól fejlődnek a gyerekek. Mondjuk kapnak néha tojást is, tejet-terterméket meg gyakran. (Mert úgy érzem, hogy amennyire oda kéne figyelnem a táplálkozásra, ha teljesen vegánok lennénk, arra nincs elég energiám, sőt jelenleg elég tudásom sem.)
Úgy gondolom, hogy egymagadban nehéz küzdelem elé nézel. Ha ilyen helyzetben döntenem kéne, biztos azt választanám, hogy kapjon halat a gyerek, és remélném, hogy azzal "elintézem a tiltakozókat is". Tudom, hogy a legtöbb embert nem hatják meg a tudományosan alátámasztott tények, hogy igenis lehet hús nélkül egészségesen élni, mert akkor a saját eddigi életüket kéne átgondolni (nem változtatni, csak átgondolni!), és erre azért a legtöbben nem vagyunk hajlandóak...
Hm, lehet, hogy ez hülye ötlet, de talán lehet érvelni azzal, hogy mit fog gondolni a gyerek, ha látja, hogy az anyja nem eszik húst. Hogy akkor őneki miért ad? Ha erkölcsi okok miatt nem eszel, az mégh a "könnyebb" eset, nem vagyunk egyformák. De ha egészségügyi okokból, akkor hogy nézne az ki, hog yadsz valamit a gyereknek, amit te nem ennél meg, mert nem tartod jó tápláléknak?!
Mondjuk akkor ők érvelhetnek azzal, hogy ha nem adsz Szófiának húst, akkor azzal őket "hülyézed le", úgyhogy lehet, hogy ez nem jó ötlet.
Talán működhet, ha felállítasz a család felé egy ütemtervet: mikor adsz majd neki először tojást, tejet, halat, húst. És ezt kéretik tiszteletben tartani...
Sok erőt, kitartást hozzá!