A tegnapi örömeim (a bejegyzés hosszúsága rekordot dönt majd!
)
Amilyen pocsékul indult a nap, szép lassan olyan szuperré vált.
Elsõ öröm: Ádám elaludt minden cécó nélkül délelõtt.
Második: Mikor felébredt, odamentem hozzá, és megöleltem, mire azonnal visszaaludt
. A kanapén ültem vele, és szépen ledõltem a vasalatlan ingek kupacára. Ádám vagy másfél órán át aludt a karomban, annyira édes volt! Az ilyen órák örökre megmaradnak az ember emlékezetében.
Harmadik: Eszembe jutott, hogy kipróbálom a hintáztatás + vasalás variációt. És sikerült! Kivasaltam hat inget, miközben Ádám vígan hintázott, és zenét hallgattunk.
Negyedik: átjött a barátnõm a lányával.
Ötödik - és most jön a csúcs! - Férjem reggel abban a hitben hagyott itthon, hogy a születésnapom egy hajnali "Boldog születésnapot"-ban kimerült. El is hittem, mert megbeszéltük, hogy most már nagyfiúk, nagylányok vagyunk, nem kell ajándék, csak fülhúzás, torta, puszi. De tegnap reggel úgy tûnt, még ennyi se lesz! Pedig a harmincadik volt! Egész nap szépen sajnálgattam magam. Aztán este hat körül Pali nem egymaga érkezett haza. Hozta a barátnõimet, jöttek az õ gyerekeik is, szóval pillanatok alatt egy szép kis zsúr kerekedett. Majdnem padlót fogtam, percekbe telt, mire magamhoz tértem a meglepetésbõl, és egyáltalán szólni bírtam. Még a poharakat is mások keresték helyettem.
Ádám épp az érkezésük elõtt pár perccel aludt el a hintában, amely a nappali ajtajában van felszerelve. Az egész vendégsereg átbújt a hinta alatt
és õ nem ébredt fel. Aztán arra se, ahogy beszélgettünk, a gyerekek kiabáltak. Õ meg úgy aludt, ahogy sose szokott. Mikor aztán felébredt, annyira meg volt döbbenve, hogy gõgicsélni is elfelejtett.
Nos, most azt kívánom, hogy ti is írjatok ilyen hosszúakat ebbe a rovatba!