szia, icsilya!
nekünk a szülésfelkészítő után kb. 3 alkalommal sikerült csak megszervezni a relaxációs-légzésgyakorlatokat (én sem jutottam el soha), de ahogy összefoglalták, az a lényege, hogy vajúdás alatt sok rövid levegőt, tolás alatt mély, hosszú levegőt vegyél.
Nekem olyan szempontból jött be a szülésfelkészítő, hogy már nem lesz olyan idegen a kórház, lesz a dokik és a nővérek közt egy-két ismerős arc, ahogy beszéltek a dolgokról, tudom, kitől mire számíthatok (pl. hogy a csecsemős nővérke kicsit butuska, de nagyon jóindulatú, a gyerekorvos szigorú, hogy lesz ott pszichológus, aki a felkészítőt szervezte és odafigyel a depresszióra hajlamos kismamákra, hogy ne várjunk érzéstelenítést, mert nincs rá ember...) Amúgy tényleg, aki olvas, az azért fel tud rá készülni. Néha az volt az érzésem, hogy csak azért tartják ezeket az előadásokat, mert az emberek lusták olvasni (de ez még egy másik előkészítőn volt, nem az én kórházamban).
melcsi,
egy barinőm, akinek az első lánya már külön szobában aludt (ami szemben volt az újszülöttével), csak azt kérte, hogy hagyják nyitva éjszakára az ajtaját, aztán éjszaka, mikor kezdődött a sírás, már ő maga mondta, hogy inkább mégis csukják be. Lehet, hogy Emesével is így lesz (még nem tudja, mire vállalkozik).
emma,
én is már több, mint egy hónapja kinéztem egy kiságyat a Brendonban, még a babaszoba színét is ahhoz igazítottuk, de még húzzuk-halasztjuk a megvételt (igaz, még amúgy sincs hova tenni), viszont megkérdeztük, mennyi van még belőle raktáron. Ugyanígy az autósüléssel őrjítenek a nagyszülők, azt aztán igazán ráér megvenni legkésőbb akkor, mikor már a kórházban leszünk.
Hajni,
sajna úgy néz ki, mégsem most hétvégén Léghajózunk, el kell halasztanom későbbre (pedig még fodrásznál is voltam, ahogy ígértem!
- igaz, hogy most egy héttel később már nemigen látszik
)
A lakás festése kész, parkettázás, ajtók-ablakok, konyhabútor van még hátra, kb. 3 hét a beköltözhetőségig.
wish,
juj, holnap már 38 vagy!!!
Te, listatetős, Te! Hogy erősítselek, én is várom a szülést, de azért inkább aggódok... a kórházi körülmények, a kiszolgáltatottság meg minden...