Vea!
Persze, hogy megértünk. Szerintem a legnagyobb fájdalom, ha a gyerekünknek fáj valami.
Együttérzésünk!!!
Bea, vírusból már kigyógyult mindenki (kop-kop) de tegnap a 18 hós oltással cudarul megjártuk.
Képzeljétek...helyetesítő dokinéni volt (egy vén banya, már bocsi). Szóval adta be Ábelnek a szurit, Ábi visított, pedig nem szokott cirkuszolni, teltek a másodpercek én oda sem néztem, de csak visított, ő meg sápítozott, hogy nem megy be, nem mozdul, stb, fogjam le én is. Ekkor néztem oda, a tű majdnem tövig benn a vállában és nyomja befelé, de a folyadék nem akar bemenni. Ábel visít, másodpercek tovább telnek, csak nem megy, tűt mozgatja benne...már elfordultam, mert nem bírtam, erre megszólal, na végre beindult és benyomta a szlotyit. Állítom belenyomta a vállcsontjába, ezért nem ment beljebb.
Na egész délután sírt Ábel az ölemben és alig mozgatta a karját. Még ma is nyűgös.
Nem tudom lehet-e ebből valami baj, de nagyon kivagyok.
Ágostonnak gond nélkül beadta, ő meg se mukkant, még nézte is.
Tündéről én nem tudok semmit, hát ez van. Vagyis ez lett.
Piros, a tali nekünk is jó később is! Jó utat!!!
Helga, persze, hogy nem vagy kiöregedve a babavárásból! Én is 34 voltam, mikor terhes lettem! IKrekre fel nálatok is!!!
Nicsi, a Timi tényleg nagyon jó fej, nekem is ő segített a szülésnél. Ha így kitolódik a tali, már késő lesz neked. Hogy adjam oda az újságokat?
Bogi, ha isten is úgy akarja, én is megyek holnap Zsófival!
Üdv lányok!