Szilcsi
Igen, én az érzéstelenítést javaslom.
A postop, az operáció utáni megfigyelőterem.
Szar hely. Mindenki nyög, jajgat, hányik
(Jelentem én tök jól voltam, mutogattak is, mint a bazári majmot. Én voltam a "mintabeteg"
)
Érzéstelenítés után azért jobb, mert nem érzed rögtön a fájdalmat. Sőt, semmit nem érzel.
Nekem kirántották a katéteremet, mert elakadt a műtőasztalban, amikor leszedtek onnan. Na jó, voltam vagy 80kg, de akkor is.
De mindegy volt, mert nem éreztem. Fokozatosan tér vissza. Érdekes. Akkor nyugodtam meg, mikor már a lábujjaimat tudtam mozgatni. Ez órák kérdése...
A hasamra homokzsákokat tettek mind a kétszer. Nekem kimondottam kellemes volt. Mármint Gáborral, amikor éreztem.
Andinál remegtem egész testemben. Mellékhatás.
Kértem koktélt. Adtak. Nagggyon finom!!! Vénásan persze.
Tanács: rengeteget kell inni!!! 2 liter keserű tea után ihattam ízesítettet. Persze, ha nem hánytam ki. De mondom, én tök jól voltam, semmi fejfájás, semmi hányinger.
A legnehezebb, mikor először fel kell állni. Ill. ülni. Nővérke mellettem készenlétben, hátha ájulok. Andival borzalmasan fájt az egész hasam. Két kézzel kellett tartanom a bendőmet, mert úgy éreztem, kiszakad az egész belsőm, ha nem tartom. Szerintem pokoli izomlázam volt. Legalábbis olyan fájdalmat éreztem. Ez volt kb. 3 nap, aztán elmúlt. 24 órát volt bent a katéter, szigorúan ellenőrizték az első pisit. Csak akkor mehettem fel a szülészetre a gyerekemhez, ha -bocsi- volt kaki. Ott állt a nővér és sk. leellenőrizte azt is. Megvolt, mehettem fel a kiscsajhoz.
Gáborral altattak, itt volt igazán fontos az ivás. Őt nem szabadott szoptatnom 24 órán át, az altató miatt. De hamarabb talpraálltam. Nem fájt a hasam, úgy mint az elsőnél. De volt ridikülöm. A hasamból lógott ki a cső, a végén a zacsi, benne az anyag. Vállra kellett akasztani, amikor sétáltattak.
Az első felülélés ráadásul szét is csúszott a cucc, mert persze, hogy nem passzolt a hasamból kilógó cső mérete, meg a ridikül csövének mérete. Ragtapasszal volt összeeszkábálva, az meg szétesett. Spriccelt a vérem, volt nagy riadalom, mire rájöttek, hogy csak a cső jött szét.
Na arról már nem is beszélve, hogy másnap az egész a kezemben maradt. Kijött a hasamból. Magától. Szobatársam futott a nővérkéért. Hála Istennek, úgyis utálatos volt.
Ja, és a kakit nem kellett megvárni, másnap felengedtek. De ott szólni kellett, hogy megvolt a dolog. Meg is nézték.
Varratszedés nem votl, mert elfutó varratot tett belém a dokim. A szobatársamat kapcsozták is... Hát az fáj. Először a kapcsokat szedték ki neki, aztán pár nap múlva a varratokat is. Nekem annyi volt az egész, hogy az egyok "plombát" levágta a doki, a másikat megfogta és kihúzta az egészet. Semmit nem éreztem. Mindjárt lefotózom, mert elkértem emlékbe.
Akkor érthetőbb lesz.
Ha van még kérdés, ne kíméljetek!