Kiemelt témák

nagyon jó az idézet

Sziasztok!

Van valakinek valami jó ötlete, hogyan lehet elviselni ezeket a láthatásokat???? Amikor idejön vigyorogva a nőjével, mintha mi sem történt volna, lefékez a ház előtt, mint az őrült, én meg adjam oda nekik a legféltettebb kincsemet, akit nem is akart????? Hiszen olyan felelőtlen, még magára sem tud vigyázni, nemhogy egy pici gyerekre ... Olyan, mintha kiszakítanák a szívemet.... Még 2 óra 22 perc ... Remélem, visszahozza... Remélem, jól van és jól érzi magát a kincsem ... Tegnapelőtt hányt és meg is van fázva ... Aggódom. Nagyon. Legalább a nagyanyja itt lenne velük ...

Sziasztok!

Juli! Megnéztem a gyerkőceidet az albumban! Szépek, édesek nagyon! Ott még elég kicsik...
Messzire költöztök, vagy csak városon belül? És miért döntöttél a költözés mellett? Átérzem, hogy milyen mindent egyedül intézni. Nálunk akkor is én intéztem mindent, amikor együtt voltunk. Most legalább tudom, hogy csak magamra számíthatok, és nem idegesít a tudat, hogy lenne aki segítsen, ám ezt mégsem teszi.
Azzal kapcsolatban, hogy egyedül dönts a járólap és egyebek kiválasztásában, szerintem az a rossz, hogy nincs kivel megosztani a tervezés örömét, a válogatást, elképzelni közösen, hogy milyen lesz majd, aztán együtt örülni annak, ami elkészül.
Amit a nagylányodról írsz, az nagyon szomorú, és nehezen kezelhető helyzet biztosan. Nehéz a kis ártatlanoknak magyarázatot adni arra, hogy a szeretett személyek miért nincsenek körülötte. Én is tartok az ilyen kérdésektől. Egyszer teljesen meglepve láttam, hogy fejeket rajzol (oviban tanulta), és mondogatja közben nekem, hogy ez itt anya, ez ő maga, aztán az apukája... Vagyis a családja. Ilyenkor összeszorul az ember szíve, és gyűlnek a könnyei. Elmeséltem ezt az apjának, de őt nem hatotta meg a dolog.

Doris! Ahogy írod Te is meg Juli is, arra számíthat az ember, hogy hiába múlik az idő, a kérdések csak szaporodnak, főleg ahogy nőnek, okosodnak a gyerekek. És az ilyen helyzetekkel is nekünk kell megküzdenünk. Ők, az erős férfiak, az exek mossák kezeiket, és élik a gondtalan életüket. Engem ez nagyon felháborít!
Egyéként azt vettem még észre, hogy a kisfiam hangulata, viselkedése olyankor megváltozik, amikor oviban, vagy játszótéren megjelennek a kis barátainak az apukái. Akkor rögtön odajön hozzám, bújik, és úgy tűnik, hogy szomorú. Mert az övé soha nem jön. De nehéz ez! Azért is, mert nem mondja. Legalább beszélné ki magából!

Kirmon! Hazahozta végül időben? Ti közelebb, vagy messzebb költöznétek az exedtől?
Ötletem az nincsen, ill. van elképzelésem, de még én sem tartok ott, hogy megvalósítsam. Pontosan azt érzem, amit te! Bár egyelőre annyi könnyebbséggel, hogy nem sokszor jött, hogy elvigye. De amikor jött érte, akkor a szitu ugyanaz volt. Ő boldog, jól érzi magát, és egyszerűen elviszi azt, akit a világon a legjobban szeretek, féltek, és közben fogalmam sincs, hogy mivel traktálja a gyereket, mit mond neki, hova viszi (mert bármit mond is, nem tudok utánuk menni). És soha az elmúlt négy évben nem töltött el a gyerekével egy teljes napot kettesben, sőt az elmúlt évben alig látta, azt sem tudja, hogy miket szeret a gyereke csinálni, hogy kell kezelni, ha hisztizik, és a többi. És így bízzam rá. Miközben tudom, hogy amíg otthon volt, addig is előfordult, hogy ő, a felnőtt férfi megsértődött a saját gyerekére, és elhúzott otthonról. Bár az már a nőzős időszakában volt, így teremtett magának lehetőséget, hogy leléphessen. Viszont a gyerekkel szemben ez akkor is felelőtlen és gyerekes magatartás.
Szóval az elképzelésem az ilyen holt idő átélésére az lenne, hogy tudatosítsam magamban, hogy a gyereknek szüksége van az apjára, és próbáljak megbízni abban, hogy vigyáz a gyerekére, és hogy legalább ilyenkor jót akar neki, és foglalkozik vele. De ehhez az is kellene, hogy tudjunk egymással kommunikálni, megbeszélni legalább a gyerekkel kapcsolatos örömöket, gondokat. De ő ebből nem kér. Tehát rohadt nehéz.
Amit írsz, hogy a nevezetes telefonbeszélgetés alkalmával jelen volt a nője is, számomra is teljesen egyértelmű. A csaj megszimatolta a dolgot (visszajövetel), vagy közölte vele a férjem, ezután jött a harc, aztán a férjemnek bizonyítania kellett előtte, hogy semmibe vesz minket. Azt hiszi, hogy át tud vágni. De már a hangsúlyból tudom, hogy egyedül van-e, amikor velem beszél, vagy nem, tehát amit mond, az nem is nekem szól, hanem a nőjének!
A jelenlegi helyzetünkben attól tartok a legjobban, hogy bár eddig alig jött a gyerekéért, ha holnap meglesz a tárgyalás, akkor majd lobogtatja a papírt, aztán követeli esetleg két napra is. Azt nem élném túl. De jobb, ha előre nem izgulok ezen. Talán felesleges.


Az idézet nekem is tetszik! Nagy igazság.

Evazs! Jellemző, hogy mintegy le akarnak minket „fizetni” olyankor, amikor akarnak valamit. Nálunk az előjel az volt, hogy elkezdett pénzt küldözgetni a telefonomra.
Pedig ha igazán tisztelnének, és szeretnének minket, akkor nem ez lenne az elintézési mód. Erről már beszéltünk is. Miért nem próbálnak meg újra udvarolni, valahogyan visszaszerezni az eljátszott bizalmat?!
Ezek a férfiak tényleg átjáróháznak használnák nemcsak az életünket, érzelmeinket, hanem az ágyunkat is, nem törődve közben azzal, hogy a gyerekeik mit élnének át! Mennyire önzőek tudnak lenni!

Üdv Nektek: Évi

Évi,

hazahozta, bár utána olyan hisztirohama volt manómnak, hogy saját kezébe harapott bele, mert nem engedtük neki, hogy kézzel kotorásszon a levesben ... Anyunak meg ment neki. Pedig azt mondta, jól érezte magát. Ilyenkor, láthatás után mindig nehezebb vele. Össze van zavarodva, gondolom. Egyfelől tudja, hogy mi ki nem állhatjuk egymást meg volt az a fojtogatás dolog is, másfelől meg biztos érzi, hogy szereti az apja - legalábbis remélem, hogy szereti a maga módján. Persze hogy kikészül ettől. Én már bele se merek gondolni, mi lesz, ha bírónő úgy ítél, hogy elviheti hétvégére meg szünetekre. Áprilisban lesz a tárgyalás ...
Egyébként messzebb költöznénk az extől, eddig úgy 20-30 km-re laktunk tőle, eztán 220-230 km lenne a táv. De ha tehetném, a térképről is lemennék ...
Majd írd meg, mi volt a tárgyaláson, drukkolok nagyon!

Móni

Sziasztok
Kirmon:)
Én úgy vészeltem át eleinte a láthatásokat, hogy rengeteg tennivalót szerveztem magamnak azokra az órákra. pl.azon nyomban elhorantam vásárolni és azt "élveztem", hogy gyerekek nélkül tehetem ezt Nekik sokszor szenvedés és ugye már az egész kosaramat elfoglalják ha benne csücsülnek, szóval felüdülés üres kosárral vásárolni
Aztán mikor az ottalvós láthatások is elindultak na az nehéz dió volt de leginkább azért, mert önmagam iszonyat tétlennek éreztem magam. Az esti időszak ugye a legnyüzsisebb mikor vacsit készitesz, fürcsi vizet, pancsolunk, mesélek, zenét hallgatunk-éneklünk és elalszanak. Az első ilyet végigbőgtem, aztán szép lassan megtanultam hasznosan eltölteni az időmet. Élvezni, hogy szólhat hangosan a zene vagy tv, olvashatok és végre két-három óránál többet is aludhatok egyhuzamban
Az én helyzetemet persze nagyon megkönnyiti, hogy a gyerekek imádják az édesapjukat, együtt várjuk-készülünk a jövetelére úgy értem, hogy Ők elkészitik milyen játékokat visznek át, milyen ruhát szeretnének és már apa érkezése elött arról beszélgetünk miket fognak majd apucinál játszani Ez tényleg örömtelivé teszi a várakozásukat és magam is látom mennyire boldogok mikor becsönget az ajtón Aggódnom sem kell, mert mióta különváltan élünk változott a gyerekekhez való viszonya és felelősségteljesen kezeli a helyzetet, programokat, játékokat szervez nekik szóval valóban jobb a helyzet mint mikor még együtt éltünk Kár, hogy ez csak úgy volt kivitelezhető, hogy különválunk...
Az apás hétvégékre hosszú, tartalmas programokat csinálok magamnak. Persze mindig kihasználom az alkalmat egy normális takaritásra és utána irány valamelyik nővérem, hogy legyen kihez szólnom, kivel beszélgetnem, nevetnem...stb
Azt el kell fogadnunk, hogy a gyerekeknek is és szerintem az édesapjuknak is igenis szükségük van erre a szülő-gyerek kapocsra. Amelyiknek nincs az ugyis egyértelműen tudatja és akkor tényleg nincs értelme eröltetni viszont nagyon sok múlik a mi hozzáállásunkon! Eleinte természetesen az enyémek is sirdogálva mentek el. Nem azért mert apát nem szeretik vagy bármi rosszat is mondtam volna rá, egyszerűen szokatlan volt számukra a tőlem való elszakadás. Az ottalvásokat egyikünk sem eröltette szerencsére és ebben az exférjem is partner volt no meg én is mindig ugrásra készen álltam minden alkalommal és bizony nagyon sokszor este 8-9 közt volt, hogy már megfürödve betoppanatak, mert sirdogáltak, hogy mégis inkább itthon aludnának
Mindig Ők dönthettek erről és most is felkináljuk az alternativát de most már mindig boldogan alszanak apucinál. Az utóbbi időben csak magas láz esetén hozta Őket haza "váratlanul" persze felhivott elötte de a hütőfürdőzést még nem vállalta be. Mondjuk ez két gyerkőcnél nem is csoda...

Persze nem ismerem a Ti viszonyotokat de tény, lelkileg nagyon megviseli őket ez a kettős helyzet és szerintem valótlan dolgot állit aki azt mondja, teljesen zökkenőmentesen vették a gyerekek a válást. Szerintem ez azoknál a családoknál lehet igy, ahol tényleg mérgezett, veszekedős esetleg agressziv volt a légkör, ahonnan tényleg jobb menekülni... Ahol a család valamilyen szinten egységként működött, ahol apuci azért viszonylagos rendszerességgel hazajárt, lehetett Őt várni...stb. ott óhatatlan, hogy ne legyenek nehézségek. Kitartást kivánok

Az idézet egyébként nekem is nagyon tetszik és sajnos kicsit magamra is ismerek benne...

Puszi:Doris

Sziasztok,

Doris:
Hát igen, sok idő, mire az ember kiheveri - ha egyáltalán sikerül - a történteket. A viszonyunk elég rossz, sajnos, mint ahogy az elmúlt másfél évben is már az volt. Bármikor, ha meglát, ideges lesz és megpróbál ott megsérteni, ahol tud. Nagyon rosszul áll a dolgokhoz, és nem látja be, hogy ez az egész az ő hibája is, mindenért engem hibáztat. Bármi rossz történik vele, azért tuti én vagyok a hibás, mert nem voltam hajlandó anyja helyett anyja lenni. Én társra vágyom, egyenrangú partnerre, nem pedig egy hímsoviniszta, nárcisztikus alakra, aki semmibe vesz.

Őszintén szólva hetente max. kétszer hajlandó látogatni, ez általában hétköznap kedd és péntek szokott lenni, ilyenkor elviszi anyósomhoz max. 3 órára. Az együtt töltött idő nem tudom, hogy zajlik, mert nem vagyok ott, de ha abból indulok ki, h itthon sem tudott vele sokat játszani, valószínűleg ott sem foglalkozik vele. Leadja anyósnak, aztán 3 óra elteltével hazahozza, és így megvolt a kötelező kör. Szerintem így gondolja. Hétvégén általában én vagyok a gyerekkel, míg ő a haverjaival szórakozik vagy ki tudja, mit csinál és ha megkérem, hogy vigye el, vagy valami, akkor úgy érzi, hogy szívességet tesz. Legutóbb azt mondta, hogy szerinte ő mindent megtesz. Hát igen. Ha abból indulunk ki, ahogyan ő gondolkozik - hogy a nő dolga minden háztartási munka és gyereknevelés, akkor valóban, ő szívességet tesz azzal, hogy hetente kétszer elhozza a gyermekét a bölcsődéből és havonta 1x vagy max. 2x 1 éjszakát vigyáz rá. NÉzőpont kérdése.

Nem tudom, a gyermek hogyan éli meg a dolgokat, persze kérdezgeti az apját, hogy hol van, miért nem jön haza, de a napokban megkérdeztem, hogy hiányzik-e az apja, és azt mondta határozottan, hogy nem. Persze biztos hiányzik neki és a kérdésre a válasz csak a pillanatnyi állapotát tükrözte, de szerintem ahhoz képest jól viseli. Persze ez nem hiszem, h lehet tartós állapot, mert egy gyereknek apára van szüksége, egy anya - bármennyire is igyexik -, nem helyettesítheti a másik szülőt. Engem az bánt a legjobban, hogy ezt az apja nem látja be. Nincs meg benne az apai igény a gyerekére és ezt én nem tudom tolerálni.

Gyerektartásról egyelőre szó sincs- bár legutóbb azt mondta, h nyilván fog adni pénzt -, de hogy mennyit és mikor és hogyan, azt nem mondta. Megpedzettem, hogy üljünk le és beszéljük meg a részleteket, de elodázta és ezt is fogja csinálni, amíg kész tények elé nem állítom, mert ilyen fajta ember. Nem vállal felelősséget a tetteiért és nem hajlandó állást foglalni.

Nálatok hogyan zajlottak/zajlanak ezek a dolgok? Mindenkire értem, nemcsak Dorisra. Kiváncsi vagyok, hogy más anyák hogyan oldják meg ezeket a kérdéseket, hogyan "kényszerítik" az apákat állásfoglalásra, stb.

Arra gondoltam egyébként, hogy jó lenne egy önsegítő kört alakítani, egyedülálló szülőkből - persze az egyedülállóság nem feltétel, hiszen vannak szép számmal olyan anyák, akik bár kapcsolatban/házasságban élnek, mégis sokat vannak egyedül a kicsijükkel -, és eljárhatnánk együtt kirándulni, találkozni, stb. Nálunk pl. az a helyzet, hogy én tök egyedül vagyok, nem élnek már a szüleim, tehát ha az apja nem vigyáz a gyermekre én nem tudok elmenni sehová.
Van még valaki ilyen helyzetben? Ezt ti hogy tudjátok akkor megoldani?
Meg hát szívesebben jön-megy az ember, ha van társaság, hasonszőrűekből.

Bocsánat, ha hosszúra sikeredtem, de ritkán van időm ilyen hosszasan elüldögélni a net előtt.

Ha valamelyikőtöknek van msn-je, felvehetnénk egymást és akár konferenciában is tudnánk csevegni. Hm?

Üdv Nektek,
tsz

Kirmon: (bocsi, elfelejtettem válaszolni) :-O

Igen, már különköltöztünk. A saját lakásomban laktunk, úgyhogy nem volt nehéz. Igazából nem tudom mit akar hosszútávon. Azt tudom, hogy most a saját életét akarja élni, kötöttségek nélkül. Haverokkal bulizni, ne kérdezzen tőle senki semmit, ne kelljen elszámolni senkinek, semmiről. Én így látom. Persze biztos, h ő másképp látja, csak nem beszél róla, én meg hát nem vagyok gondolatolvasó. szerencsére nem voltunk házasok!

Azon gondolkoztam, hogy nagyobb lakást kéne vennem, mert a mostani az csak egyszobás, egész kicsike és kéne a manónak egy gyerekszoba. Nem tudjátok, hogy a félszocpolt (használt lakásra) hogyan lehet felvenni? Legutóbb azt hallottam, hogy ha van már egy lakás, akkor min. 1 szobával nagyobbat kell venni és akkor felvehető. Méltányolható szempont, h egyedülálló szülő vagyok?
Ha ebben volna infotok, az jól jönne.

Köszönöm

Sziasztok:)
Töröttsziv:)
Irtam Neked privit:)
Puszi:Doris

Sziasztok!

Hétfőn megvolt a második tárgyalásunk. Tulajdonképpen semmi különös nem volt, mert nem jött el. Egyedül voltam a bíróval. Még annyi tisztesség sincs benne, hogy a szemembe nézzen a végén. A bíró pedig megkérdezte, hogy mégis honnan vette, hogy neki nem kell eljönnie?! Mert a papíron nem ez állt. Ezért aztán nem egyezséggel választottak szét minket, hanem ítélettel. Vagyis még várni kell a jogerőre emelkedésre, miután letelik a fellebbezési idő. Ha képes lennék én is szemétkedni, akkor megszivathattam volna, hogy azt mondom a bírónak, hogy akkor nincs válás. Aztán kezdhette volna előről. Persze nem hiányzik senkinek a vita, a veszekedés. Jobb megszabadulni tőle.
Egyébként a görénységét mutatja, hogy két hete meg sem kérdezte, hogy van a gyereke. És összeszámoltam, hogy az idén összesen négyszer látta, és az egész nem tett ki összesen 4 óra hosszát. Na? És ő mondja, hogy szereti a gyerekét. Ha szeretné, akkor szakítana rá időt, és eljönne néha a játszótérre legalább. Egyszerűen nem veszi észre, hogy a gyereke mennyire örült neki a múltkor is, amikor vette a fáradságot, és fél órára eljött a játszótérre hozzánk. De azt is csak azért tette, mert akkor éppen vissza akart jönni. Ő ezt a "gesztust" jelzésértékűnek nevezte!! Hol élnek ezek a férfiak! Én csak abban bízom, de nagyon, hogy sokáig nem mehet ez így büntetlenül. Az élettől remélhetőleg visszakapja majd azt a sok fájdalmat, szenvedést, amit nekünk okozott.
Mondjuk a gyerek kezelhetősége szempontjából nem baj, hogy nem jön, ha csak ilyen ritkán teszi, mert ahogy Kirmon is írja, nálunk is az a jellemző, hogy egy-egy ilyen találkozás után összezavarodik a kicsi. Mert egyszerűen nincs köztük megfelelő kapcsolat! És ez az apján múlt, mert kiskora óta meg kellett volna ezt alapoznia. Ő ezt nem tette. Most pedig már kicsi az esély arra, hogy normális apa-fia kapcsolat lehetne köztük. Szomorú ez, mert a környezetemben látom, hogy annyi rendes apuka van, aki hozza, viszi a gyereket az oviba, játszótérre mennek, kirándulnak, sétálnak, beszélgetnek...foglalkoznak a SAJÁT gyerekükkel! Hát, sajnos én is kifogtam egy nem normális pasit. Mint ahogy sokunk.
Hogy lehet kikényszeríteni az ilyen apákból, hogy fizessenek, hogy törődjenek a gyerekükkel? Egyéne válogatja.
Nálunk amíg otthon lakott, működött a kommunikáció, a lelki ráhatás, hogy azért mégiscsak az ő gyereke is... Ha nem megy, akkor élettársi kapcsolat esetén is lehet bírósághoz fordulni.

Üdv: Évi

Sziasztok:)
Évi:)
Örülök, hogy túl vagytok a második tárgyaláson...sajnálom, hogy az exed nem tisztelt meg a jelenlétével de egyszerűen lépj túl a dolgon.A lényegen nem változtat ez a viselkedése
Én is azt gondolom egyszer mindannyian megkapjuk amit érdemlünk Már alig várom, hogy én is megkapjam a pozitiv és jó dolgokat Az egyáltalán nem érdekel, hogy az exemre mi vár, az én életemet nem befolyásolja.

Puszi és fel a fejjel:Doris

Sziasztok!

Évi,
Jó, hogy túl vagy rajta. Ilyenkor hogy van a láthatás megállapítása? Mennyi időt kap? Bár ahogy olvasom, a drága apuka úgyse használja ki... Én is láttam már normális apukát, de igazság szerint egyre kevésbé hiszek benne. Amióta ez történt velünk, és beszélgetek másokkal, rengeteg panaszt hallok, még kívülről jól működőnek látszó kapcsolatokból is. Szerintem a pasik jó, ha 10%-a alkalmas apának, vagy lehet, hogy ez túl optimista szám?

Sziasztok!

Doris! Mennyire igazad van! Nagyon pozitívan szemléled a dolgokat! Egyet is értek veled, hogy teljesen mindegy, hogy az ő élete hogyan alakul, az enyémet nekem kell irányítanom!

Kirmon! A láthatásban teljesen szokványos módon állapodtunk meg, és az került bele az ítéletbe is. Kéthetente hétvége, meg a szünetek fele. De ezt a lányánál sem tartotta be, illetve nem ragaszkodott a papíron leírtakhoz, hanem mindig egyeztetés kérdése volt. Remélem, hogy ez nálunk sem lesz másként.
Nehéz megítélni, hogy a pasik hány %-a alkalmas apának. A férfiak biztosan cáfolnák ezt a kis számot. De sajnos a tendencia az, amit te is látsz, én is látok a környezetemben, hogy a férfiak nagyon könnyen odébbállnak, és semmibe veszik a családot, nem vállalnak felelősséget. Tisztelet a kivételeknek! Szeretném, ha mi is megtalálnánk az ilyen ritka kivételeket!

Üdv: Évi

sziasztok!
hétvégén írtam egy hosszú hsz-t, ami elszállt
mindenesetre átköltöztünk, de a melósok még nincsenek kész, szóval romokban...
azon szoktam gondolkodni, h a statisztika szt a házasságok fele válással végződik, a másik felének is azért egy jelentős része döglődik és a gyerekek, megszokás, "mit szólnak majd mások" miatt nem mennek szét. szóval a kapcsolatok kb. negyede(?) működhet jól. nálunk szerencsére az apaság-vonal jól működik, és már ez is sokkal több, mint amit a legtöbb anya elmondhat a gyerekei apjáról, akár házasságon belül is.

Sziasztok:)
Juli:)
Gratulálok a költözéshez és kitartást a még hátralevő teendőkhöz:)
Gyerkőcöknek hogy tetszik? Messzire mentetek a korábbi lakásotoktól? Mekkora?

Puszi:Doris

köszi
gyerekeknek nagyon tetszik a szobájuk mérete, a fal színe, ugyanis bár barackvirágnak tűnt a sablonon, gyakorlatilag rózsaszín lett
ja, és Dóri odavan a klotyódeszkáért, átlátszó világoskék, kagylókkal, tengeri csillagokkal
a felfordulásból már kicsit elegük van, de ezt maximálisan meg tudom érteni
nagyon "messze" költöztünk, egy zebrán kell átmenni
sztem egy hét múlva kiérünk az alagútból

Szia Juli
Gratula a költözéshez! Nálunk is a barack-a dinnye és a sárga szinek dominálnak és a WC ülőként szerintem pont megeggyezik a Tietekkel Nálunk még piros rákocskák is szerepelnek a kagylók közt és nagyon imádják az enyémek is
Kitartást a pakoláshoz:)

Puszi:Doris

Sziasztok,

Doris, felvettelek az MSN-re, észleltél valamit a gépeden?

Üdv,
tsz

Szia Tsz
De édes vagy!!!!! Tök suta vagyok még a dologhoz....azt sem tudom eszik-e vagy isszák Majd megpróbálom tanulmányozni a teendőket és köszi

Puszi:Doris

sziasztok!
en eddig az egywedul maradtam terhesen forumba irogattam, es hasonlo storyk vannak, de hamarosan azt hiszem en is meselek
kitartast es fel a fejjel mindenkinek.

Sziasztok Lányok!

Szia Babamac,

ha úgy érzed, itt az idő, várunk! A topic címéből már tudok következtetni, mi történhetett Veled ...

Évi,
találkoztál/beszéltél azóta volt férjeddel? Elmesélte, miért nem jelent meg?

Juli,
Irigyellek, bárcsak már mi is költözhetnénk! Úgy szeretnék dobozokba csomagolni, takarítani, festeni, kipakolni és belakni egy új házat De egyelőre nincs vevő a házunkra. A gyerekeid ezek szerint hamar megszokták a változást?

Képzeljétek, a drágalátos exem megzsarolt, hogy ha nem vonom vissza a bírósági ügyeket (gyerektartásdíj-emelés + könnyű testi sértés), kitereget egy régi családi szennyest, leglábbis ő azt hiszi, hogy az. El kellett keserítenem, hogy ez nem fog működni... Kicsit gáz a manus, egyre mélyebbre süllyed. Ja, és azt mondja, én találtam ki az egészet, nem is igaz, hogy fojtogatott. Mondom, van látlelet. Erre ő: biztos mumpszos voltál. Beszéltem pszichomókussal, azt mondta, két eset lehet:
1. Nem illik bele a saját magáról alkotott képbe amit tett, ezért önmaga előtt se ismeri be, hárít
2. Pszichopata
Na kösz, most erre mit mondjak?

Móni

Sziasztok!

Rég jelentkeztem.
Örülök, hogy hallok felőletek.

Doris, hihetetlen mennyire pozitívan és megértően viseled a helyzetet!

Kirmon! Nem semmi. Szerintem nem kell engedni a zsarnokságnak.

Juli!
Kagyló, tenger, jól hangzik, szép lehet. Ha tudsz dobj fel egy képet.

Teljesen igaz, hogy egyszer mindannyian megkapjuk amit érdemlünk, már várom, és mindannyian kapjuk folyamatosan, nem?

Nálunk, az exem még mindig -16 hónapja- nem látta gyermekét, szörnyű. Jöhetne, én nem zárkózom el, de még a számát sem tudom, és az anyukája nem adja meg, aki még régebb óta nem látta unokáját, nem értem. Félnek vagy mi.
Exemtől nemrég egy ócska levelet kaptam tőle ócska dolgokról, egy szavam volt csak rá, szánalmas. Már egyáltalán nem fáj az egész, örülök, hogy megszabadultam tőle. Sajnos is meg nem is... bonyolult.

A legjobb gyógyír szerintem egy új fickó.

Van egy komoly párom, akivel elég jól alakulnak a dolgok, és imádja a gyerekeket is. Egész jó.


CSináljunk egy traccspartit, ha van kedvetek. VAlahol, valamikor.

Katka

Sziasztok!

Juli! Belaktátok már az új lakást? Gyerekek hogy érzik magukat?

Kirmon! Remélhetőleg az első eset áll fenn, és nem pszichopata az exed...
Házeladással hogy álltok?

Az én exem arra, hogy miért nem jelent meg a tárgyaláson annyit mondott, hogy "biztos dolga volt...". Na, igen. Szegénynek annyi dolga van, éli szépen az életét, kötöttségek és felelősség nélkül.
Egyébként kb.6 hét után megkérdezte most húsvét előtt, hogy elviheti-e a gyereket locsolni. Tudjátok, mi az érzésem ezzel kapcsolatban? Amikor "mutogatni" kellene valahol, valakiknek a gyereket, akkor jönne érte, de kérdem én, hol volt az elmúlt hat hétben? Aztán előjött a bírósági papírral is, hogy mikortól meddig az övé a gyerek.... Neki papír kell ahhoz, hogy jöjjön a gyerekéhez? Mert ez így hangzott! Szomorú dolog ez. Pedig hányszor mondtam neki, hogy jöjjön el, játsszon vele, ne csak megvegye neki a játékokat, vagy menjen ki vele a játszótérre. Ha erre hajlandóságot mutatna, akkor elhinném, hogy a gyerek érdekli, és nem az, hogy mások lássák, hogy ő bizony "jó apuka". Persze erre a válasza az volt, hogy mit érez az új nője, ha ő idejön hozzánk! Kit érdekel? Az nem érdekelte őket, hogy én mit érzek, amikor nem jött haza a férjem, és tudtam, hogy hol van, de hiába hívtam fel, kinyomta a telefont! A nője meg, képzeljétek el, egyszer telefonon beszéltünk a férjemmel, és beleordibált a telefonba, hogy "tele van a f...a velem, szálljak le róluk...". Mindezt azért, mert amikor a férjem éppen vissza akart jönni hozzánk, akkor küldtem neki pár sms-t, de teljesen semleges témában, még csak nem is azt írtam, hogy "hú, de szeretlek, várunk...". Szóval ennyire unintelligens mind a kettő, mert a férjem meg hagyta ezt. Egyébként pedig ha éppen úgy akarnám, akkor akár küzdhetnék is érte, hiszen a férjem volt, együtt képzeltük az életünket. Nekem lett volna okom annak idején leüvölteni a fejét a nőjének, amikor minden nap, meg éjszakánként is folyamatosan küldözgette az sms-eket a férjemnek. Mégsem süllyedtem le erre a szintre. Bár ők inkább már szint alatt vannak.
A férjem képes az oviba, ahova a mi kisfiúnk is jár, bemenni a nőjével a nője gyerekéért, és eljátszani a boldog családot, miközben mi a másik pavilonban vagyunk! Ilyen helyzetben én vajon mit érzek. Ez sem érdekli őt, akkor engem miért érdekelnének az ő érzéseik! Nem is beszélve arról, hogy ha a gyerek ezzel szembesül, akkor hogyan fog lecsapódni benne a dolog. Mert már mondtam neki, hogy az apja máshova költözött, mert anyával már nem jött ki, de ettől függetlenül őt szereti...stb. Mégis milyen érzés lesz neki megtudnia, hogy az apukájának ő tulajdonképpen nem kell, viszont egy másik gyerekkel együtt lakik! Akármennyire nem fogja mondani, vagy próbálok vele beszélni erről, nem tudhatom, hogy a gyerekben milyen érzéseket vált ez ki! Sőt, lehet, hogy az oviban az udvaron, ha találkozik a kislánnyal, az mondja is neki, hogy a te apukád most velünk lakik! Annyira sajnálom! Nehéz helyzet, és ezek a szemetek még nehezebbé teszik, mert ők mit sem törődnek a gyerekek érzéseivel! Csak saját magukkal!
Az, hogy miattuk a gyerek teljesen másképp viselkedik, senkit nem érdekel! Én próbálok vele beszélni erről, de alig-alig tesz fel kérdéseket. Pedig biztosan szokott az apjára gondolni, mert a legváratlanabb pillanatokban olyanokat mond pl., hogy ".....de xy-nak (ovis barátjának) van apukája....". Mondom neki, hogy neked is van, kisfiam, nagyon szeret téged, csak már nem lakik velünk... De a gyereknek a szavak semmit nem jelentenek, ha nem érzi az apja szeretetét!

Hogy telt a húsvét nálatok? Kisfiúk voltak-e locsolni? Lányokhoz jöttek locsolók?
A kisfiam a barátnőm kislányait meglocsolta, meg a mamát, dédit, és édesen mondta a locsolóverset! Kicsit zavarban volt, mert nem egy szereplős típus, de azért elmondta a verset is.

Üdv Mindenkinek!

sziasztok!

én itt még uj vagyok köztetek viszont azh életben már két éve egyedül nevelem gyerekeimet nyitottam is egy forumot errol (amit babamac emlitett azt én nyitottam..).. remélem befogadtok magatok közé és irhatok nektek..

sajnos idöm most nincs visszaolvasni az irásaitokat legalábbis mindet nem de igyekszem..

üdv Csilla

sziasztok!
Csilla, nem néztem át a másik topikba, de ahogy a kisfiad korát látom, már a terhesség végén sem voltatok együtt. klassz
nálunk minden ok, lakás szuper, semmi különössel nem szolgálhatok

sziasztok!

hát itt volnék ujra..
Juli!

jol láttad, igen a gyakorlataban a 6 ho elején hagyott magamra-magunkra.de már a terhesség legelején kijelentette h ne m kelle neki a gyerek.. Azota eszébe jutott kerek három honapig h van egy fia tölem, viszont azota megint ugy érzi h nem kiváncsi továbbra sem rá, és kb több jmint két honapja nem is keresi a fiát. D emár nem érdekel, sikerült tultennem magam rajta. A gyerekeim kárpotolnak tényleg mindenért..és az ö baja h hagyja elvesztegetni ezt az idöt és nem kiváncsi a pici fiára, nem akarja látni felnöni..nem tudja mit veszit!

sziasztok

Sziasztok!


Evetke, sírtam miközben olvastalak, te jól csinálod. A "te apukád most velünk lakik", felfoghatatlan, és nagyon szomorú.
Próbáljunk meg nem mérgesnek lenni, mert az árt a belsőnknek. Mindig feldobom valamivel magam, és megkérdem, hogy kell ezen idegeskednem, és lesz eredménye, érdemes? NEM. Nehéz, de muszáj.

Csilla!
Üdv itt, nagyon édesek a gyerkőceid.

Juli!
Fickód? Ne rejtegesd,..

Nekem ez a kapcsolatom sem sikerült. Megint egyedül vagyok, pont nyár előtt. Nagyon rossz.
Gyermekem apja másfél éve nem jött, már 3 1/2 éves, majd oviban biztos kell beszélni a szülőkről. Apád? És majd bántani fogják, nem?
A szingliutak nem tudom, lehet egyedül menni? Illetve mindenki egyedül megy, tudjátok? El akarok menni valami jó helyre, de nincs kivel sajnos. úgy utálom...
Ti mentek valahová?

Szia Tsz!!



Szivesen beszélgetnék Veled ,hasonlo helyzetben vagyok!!!

A kislányom most 5 honapos!! Nagyon nehéz egyedül!!

Ha van kedved irj az aniko.oktober@freemail.hu - ra.



sziasztok nyuszó

Bocsi Lányok



Mindenkivel nagyon szivesen beszélgetnék csak olyan furcsa
helyzetben vagyok.

Sziasztok!

Beleolvasgattam a topikba,hát vannak hasonlóságok

Magamról annyit,hogy 25 éves leszek, van egy gyönyörű 15 hónapos Fiam, Norbi és közel 3 hónapja külön élünk a párommal.

A szétköltözésünk után elég heves vitáink voltak, utána hullámzó.Egyszer szót tudtunk érteni, máskor nem.
Szokásos dolgok:gyerek láthatás, anyagiak stb.

Eléggé kiakadtam,amikor kiderült, hogy nem vagyok "nélkülözhetetlen"
Nem akartam végleg elválni, csak már annyira forrt otthon levegő, hogy szerettem volna,ha lehiggadunk.
Egyik percbe meg tudtam volna folytani, a másikban meg imádtam.
Tiszta hülye vagyok!

A lényeg az,hogy nem tudom Ti milyen cipőben jártok, mert sajna még nem tudtam mindent visszaolvasni, de kb. 3 hete nálunk javulni látszik a helyzet.
Megint úgy tudunk beszélgetni, mint szerelmünk hajnalán.
Nagyon jó ez az érzés,de közben félek is tőle!

Szeretném, hogy újra egy család legyünk és ezért megpróbálok mindent elkövetni.
Csak nem tudom mit csináljak, hogy ne szúrjam el?
Pl. nagyon zavar, hogy van neki az a lány, aki azt hiszi, hogy köztük minden rendben van.
De lehet én is ebben a hibában élek.

A párom azt mondja azért kezdett bele abba a kapcsolatba,hogy eltudja viselni a hiányunkat. Azt mondja, hogy "máshol van a szíve".

Szerintetek ne foglalkozzak annak a lánynak az érzéseivel, csak a mi "bibmózó" kapcsolatunkkal?

Bocsi az offolásért!

Előre is köszi a hozzászólásaitokat!

Dóri

Szisztok!én azért irok mert segitséget kérnék.Nemrég született meg a kisfiam már 2honapos.De van egy gondom hogy most fogok válni ugyanis a férjem beadta a válopert ez nem is baj de elakarja vinni magával én meg nem szeretném!Mikor 6 honapos terhes lettem külön költöztünk igy jol megis voltunk,aztán megszületett a fiam.Most egy pár napja megváltozott beadta a válopert és a gyerekemet akarja és elakarja vinni,pedig 1 honappal ezelött megbeszéltük hogy nem viszi el csak eggyütt.Most megmás lett lehet hogy azota mert van nöje.arra lennék kiváncsi hogy mikor vihetné el a gyereket magához?éy hogyan lehetne ezt megakadályozni?kérem valaki segitsen!

Kitti!

Láthatásra akarja elvinni a férjed vagy örökre????

Nem írtad a körülményeket?!Ha minden adott akkor nem igazán viheti el az ilyen pici babát még láthatásra sem én úgy tudom.Feltétlen kérj szakembertől segítséget mert nem tenne jó egy ilyen pici babának az anyja nélkül egy perc sem!!!

Kitartás!!

Panni

Korábban úgy volt, h 3 éves koráig nem viheti el, csak az anyánál lehet a láthatás. Valaki mintha azt írta volna, h ez megváltozott, olvass vissza, hátha megtalálod. Amúgy, ha szoptatod, akkor tuti, h nem viheti el. Kizárt dolog, h egy ennyi idős baba esetében a bíró máshogy döntsön.
De sztem is az a tuti, ha megkérdezel egy ügyvédet, mert akkor nincs vita, tudsz mire hivatkozni.

sziasztok!

szerintem én irtam Kitti, h nem viheti el az apa amig szoptatsz, viszont ha nem akkor igen, egy-egy napra, nincs már olyan h 3 éves korig nincs joga csak anyánál láthatja..sajnos..engem is váratlanul ért a dolog mikor biroságra mentünk..a többit priviben ha szeretnéd..

Juli! miért nem beszélünk már msnen?

Katka, van msned? ha igen és van kedved beszélgetni ad meg priviben jo?

Nyuszo! irhatok?

puszi mkinek

Sziasztok, én egy húsz éves kismama vagyok. Gondolom sokan fiatalnak tartotok ahhoz, hogy anya legyek, bár szerintem nem olyan vészes a korom - ahogy észrevettem, sokan 16-17 évesen szülnek, őket én sem tartom felkészültnek -, úgy érzem, képes vagyok felnevelni a kisfiamat. Számomra nagyobb gondot jelent az, hogy már terhesen is tudom, hogy egyedülálló szülő leszek. Illetve vagyok. A baba vér szerinti apja szerint ez csak az én hibám, mert én nem voltam hajlandó alkalmazkodni az ő elvárásaihoz. Mindegy, ezt most nem részletezném. Biztosan jó lenne egyszer társat találni, de erre nincs sok esélyem. Próbálok úgy boldogulni, ahogy tudok, mindent megteszek azért, hogy a helyzetünk minél jobb legyen, pl. sajnos nincs még érettségim sem, ezért beiratkoztam levelezős gimnáziumba, hogy a visszalévő két osztályt elvégezzem. Talán így, hogy nem dolgozom, mégiscsak könnyebb lesz elvégezni, mert munka mellett is megpróbáltam, de úgy nem nagyon ment. Jövő szeptemberben megpróbálok beiratkozni egy fodrász-tanfolyamra, hogy legyen szakmám. Szeretnék továbbtanulni főiskolán, de addig is élnem kell valamiből, és ha szakmám lesz, talán könnyebb lesz. Szóval tényleg próbálkozom. Csak az zavar, hogy én úgy érzem, az emberek lenéznek a helyzetem miatt. Lehet, hogy nem, fogalmam sincs. Csak hát igaz, hogy sok az egyedülálló szülő, de azért terhesen általában még mindenki mellett ott van az apuka, vagy ilyesmi.
Nagyon szeretnék megismerkedni olyanokkal, akik hasonló helyzetben vannak, egyedülálló kismamák vagy anyák, főként olyanok, akik szintén elég fiatalok. Légyszi írjatok, ha van kedvetek: pollypolly@freemail.hu Köszi!

csiguszka!

én irok privit..!

Szaisztok!

Egy másik topicba írogatok,persze más néven ,ahol még mindenki úgy tudja velünk is minden rendben ,de sajnos nagyon nincs rendben semmi........
Igazából nem tudom,h örüljek vagy sajnáljam inkább,h haldoklik ez a topic
Azért próbálok mégis írni ide,hátha más is ugyanúgy van,mint én voltam idáig és csak olvasóban nyomja,mert azt gondolja egyedül van.
A helyzet az,h a múlt héten csúnya veszekedések után a párom elcuccolt,itt maradtam két gyerekkel,egy albérlettel tök egyedül! (van saját lakásom,de az ki van adva,magas a törlesztője,úhogy ha ott lennék egyedül az sem változtatna semmin).
Anyagi problémáink voltak,ezen ment a cirkusz és én most úgy érzem a könnyebbik utat választotta,amikor így karácsony előtt lelépett...
De a legszőrnyűbb az egészben,h fenyegetőzik:elveszi/veteti tőlem a kicsit és hát tudjátok nem félek,h ez normál esetben megtörténhet,de ha ellehetetlenít-anyagilag és érzelmileg-,akkor szerintem sanszos,h ez megtörténjen.
Az érzelmeimen még csak-csak tudnék vhogy uralkodni(bár számomra ez nagy feladat ),de ha anyagilag nem fog támogatni,akkor én egyedül képtelen lennék ezeket a terheket vállalni.Ezt ő is tudja,ezért egy csomag pelenkán kívűl még semmit sem láttam tőle az elmúlt héten
Pedig lassan rezsit kell fizetni,a gyerekek ajándékáról már nem is beszélve és azt ő ponosan tudja hogyan hatnak rám ezek a nyűgök!Az az igazság,h szülés után depi lettem,előtte pánikbetegséggel kezeltek,hát ő most erre alapoz
Totál elbizonytalanított önmagammal kapcsolatban,megkérdőjelezte az anyaságomat,szóval jól megdolgozott,pedig nem vagyok egy beszari típus,de benne emberemre akadtam
Most annyit tudok,h nem szabad totál egyedül lennem,ezért kérlek,ha vaki olvassa és hasonló cipőben van az lépjen ki olvasóból író üzemmódba,hátha együtt könnyebben átvészeljük!

Szia Natali írtam neked pü-t.

Szia Nati!

Írtam pü-ket, de egy sem megy el hozzád. Nemértem, másnak is írok, de ők megkapják.

Ha olvasol, jelentkezz.

Sz.

sziasztok,
anyagi helyzetre hivatkozva nem lehet senkitől elszedni a gyereket. ellenben apu köteles tartásdíjat fizetni, ha ő koccolt le. úgyhogy iylen szempontból ezúttal nem nála van a labda.

Szilvi!
itt vagyok,megvagyok és írtam!!!!!!!!!!!!!

Szia rjuli!
reméltem,h még benézel időnként,láttam itt Te vagy a topic lelke!
köszi,h írtál,de már nem aktuális a dolog,most éppen esze ágában sincs gyereket perelni,ő most önmegvalósít!
Szánalmas.De időnként bicskanyitogató is,ha abba gondolok bele,h sétálgat,jön,megy én meg be vagyok zárva és még egy bevásárlás is nagy kihívás tombol az egóm a kicsi bizony több emberes baba és azt,h milyen egy ilyen kislánnyal elindulni csak az tudja,aki benne volt valaha.....
Szóval most leginkább az a bajom,h szeretnék végre én is élni kicsit,vagy legalábbis egy kávét úgy meginni,h csak egymagamban vagyok nem szaggatja senki a nadrágomat közben!

Sziasztok!

Én is belépek a táborotokba

Sziasztok!

Látom szaporodik ebben az évben is ez a tábor.
Sajnos én is közétek tartozom már pár hete.
Amit nagyon nehezen viselek, az a kedvem ingadozása. Ha épp mélyponton vagyok akkor a fiammal sem tudok normálisan viselkedni és utána persze lelkiismeret furdalásom van. Nagyon nehéz!!! Az egyedüllét sem tesz jót
Egyszer úgy gondolom, hogy semmi gond sem lesz, aztán meg tök kilátástalan az egész.
Azzal vígasztalom magam, hogy meg sem érdemel, de ez igen sovány vígasz.

Talán jó volna ha újra indulna ez a topik.
Ha valakinek van kedve írjon.

Sziasztok
Szépjövő

Sziasztok!


Natalit ismerem innen egyedül. Most nem regélném el a történeteünket, csak annyit, hogy 9 év, 7 év rózsaszín köd után férjem megbolondult---azt hittem nôje van, mindent megtett, hogy etzt higgyem. Lelki társa az a csaj lett, mtársnô, neki regélte el fájdalmát rossz kapcsolatunk miatt? Amit én nem vettem észre.ez a pszoichológus szerint annyi vot, hogy kiléptem a tündérke -madonna szerepkörbôl és kicsi szabadságot akartam(torna, tanfolyam) Követelôzô lettem-szerinte .Aztán ennek folyomány az lett, hogy ô elkezdett önmegvalósítani, addig mintaférj ésapuka volt, tényleg, a csaj lett a tökéletes istennô (2 gyerek, autó, lakás, házikó és csak hétvégén jelenlevô élettárs, karrier, mosoly) én meg a bizonytalan anyuka,"mi a franc" van.Jan 17-én benyögte elválunk, de nem jogilag,mert hitel van a lakáson, az tán senkinek nem lenne nyerô éljünk nyitott házasságban.... felfordult agyomrom--ki ez az ember..Megkattant? Azóta küzdtem érte, magunkért, hol jó cvolt, hol nem, sajnos,mindig rájöttem , hazudik, és ez a bizalmamnak nem tett jót. Szerettem és még mindig szeretem.elkezdtünk párterápiát--aztán elsô alakalom után nekem azt mondta jó, anônek azt irta smsben"Döntöttem, tuti elvállok." Szeeret, de nem akar velem élni, önmegvalósítani akar. Mibôl, nem tudom, mert gyerektartásra levonnak tôle, albit fizetni kell, hitel a nyakamban, GYESEN vagyok, ??? szval el nem tudom képzelni, hogy lenne. Nem tudom elképzelni, hogy nélküle éljek, nem azért mert függô vagyok, hanem mert azt látom, ha megpróbálná, lenne remény. Életszakasz váltásban vagyunk, nagylány suli, kicsi bölcsi, én állás szeptembertôl--kibirhattta volna ezt az idôt.
Ha vk tud segíteni, hogy lehet azt átvészelni, hogy szeretünk vkt és az úgy akar elmenni, hogy szeret de nem tudja hogyanezért esély sem ad egy családnak az segítsen!!!!!

Holnap kéne leadnom a szakdogám, apám ma agyvérzést kapott mert elmondtam neki 1 hónap után, h a férjem tényleg válni akar és meg se próbálja a párterápiát, a vérnyomásom200/100 a 110/60 helyett és csak bôgök.

31 éves vagyok és nem tudom elképzelni hogyan tovább.
Köszi, h meghallgattatok.
ha irtok privit irok mail címet azt mindig nézem, ide ritkán jövök.

én is itt vagyok ám!!!!!!!!!!!
írtam priviket!
de arra gondoltam,ha már így legalább hárman vagyunk,sőt inkább négyen,akkor talán itt is beszélhetnénk!
még mindig úgy gondolom,h nem nekünk van szégyellni valónk!!!!!!
ha jöttök ide,jövök én is!

Sziasztok!

Örülök hogy rátaláltam erre a topikra - ugyanis jó rég nem jártam a babaneten már - és ha megengeditek szeretnék csatlakozni hozzátok.

Bár nagyon rossz ez a helyzet, remélem jár még erre valaki.

Én is egyedül nevelem a kislányom, aki most 17 hónapos. Nincs mit szépíteni, a szülinapján hagyott el minket az apukája. Kezdetben rengeteget hibáztattam magam de igaza van Natalinak nekünk nincs szégyellnivalónk.

Ha már a helyzet így alakult, szeretnék beszélgetni olyan lányokkal, asszonyokkal nőkkel akik hozzám hasonló cipőben járnak.

Én itt vagyok.

Orsi

Szerintem is inkább itt beszélgessünk, ha priviket küldözgetünk akkor nem lehet követni ki mikor kinek mit írt. Engem borzasztóan frusztrált és szégyelltem hogy ez történt velem, de őszintén ezen nincs mit szégyellni. Talán a legelső dolog hogy szembenézünk a történtekkel és félelmeinkkel. Sajnos fel kell vállalnunk hogy egyedülálló szülők vagyunk. Ha olyan hangulatom van, mint amilyen ma is akkor azt mondom és akkor mi van. Még mindig jobb mint ócska, hazugságokkal teli kapcsolatban sínylődni aminek csak a gyerek látja kárát. Leglább a gyerekünknek nem hazudunk. Én olvastam Csernus, a Nő c. könyvét, és sokszor igen durva hangnemben ír, viszont abszolút igaza van nagoyn sok mindenben. Mos megyek mert Jázmin mindent lepakolt mellettem de jövök és folytatjuk. Remélem visszajön vki és beszélgetünk.

Orsi

Sziasztok!

Minden nap bekukkantok, jár-e még erre valaki rajtam kívül, de jó üres lett ez a fórum...

Bízom benne, hogy ez csak azért van így, mert mindenki megtalálta azóta a párját, és immár boldog családban él...

Még felnézek, és ha nemcsak egyedül leszek itt szívesen beszélgetek hozzám hasonló helyzetben lévő anyukával.
Addig is mndenkinek minden jót!

Szia Tűzmanó!

Ne hogy azt hidd, hogy akárki is megtalálta a régi párját, vagy esetleg van új neki.
Legalábbis velem semmi ilyen nem történt.
Én is úgy vagyok valahogy ahogy Te, néha ha úgy van, akkor azt érzem, megy a szekér nélküle is. Máskor idegrohamom van, hogy lehetett ilyen. Aztán meg, hogy nem bírom nélküle.
A legrosszabb ez az örökös érzelmi hullámvasút.
Nem tudom mikor lesz vége, nem tudom, hogy új valaki kellene, vagy inkább vissza a érgi. Szóval semmit nem tudok.
Nálatok mi történt?

Üdv
szépjövő

Szia Szépjövő!

Na végre valaki belépett rajtam kívül is. Hidd el ugyanígy vagyok vele én is mint Te az érzelmi hullámvasút. A legrosszabb az a tudat, hogy Te bármit megtehetsz, úgyis Te húzod a rövidebbet. Ő éli tovább szépen az életét, Te meg ott maradsz a gondokkal. Sajnos túl kell lépni. Tudod, én őszintén hiszem azt hogy minden bűnös elnyeri egyszer a büntetését. Ha másképp nem is, legalább abban, hogy öregkorára ő lesz az aki egyedül marad.

Ami minket illet, mi 2004-ben ismerkedtünk meg egy társkereső site-on. Hatalmas szerelem, távolság nem akadály címszó alatt, leküzdöttük a 160 km-es távolságot. Ahogy teltek a hónpaok egyre szarabbul érezte itt magát, amihez jócskán hozzátett hogy kedves szülei, lévén hogy egyke minden erejükkel azon voltak, hogy csalogassák őt vissza. Egyszer véletlenül elszólta magát, hogy mikor még terhes voltam a kislányunkkal az apja javasolta neki, hagyjon ott minket ha ennyire szenved itt. HOzzáteszem, sikerült olyanná nevelniük hogy egy mindenre alkalmatlan ember legyen, több mint egy éven keresztül én tartottam el, mert egyik állásból a másikba csapódott, és sehol nem tudott megmaradni 1-2 hónapnál hosszabb ideig. Szinte minden helyéről rendre kirúgták, rejtélyes módon . MErt az a szemét Budapest, mondta mindig. Aztán először csak 3 napra hagyott el februárban, aztán nyáron egy hónapra, de még akkor is bíztam talán rendbejönnek a dolgok, meg akartam adni a családunknak azt a bizonyos még egy esélyt - hát nem lett volna szabad. Végül novemberben a lányunk szülinapján hagyott el minket utoljára. Mondanom sem kell kedves szülei azóta se érdeklődtek, talán 2x telefonáltak a 6 hónap alatt - mit érdeklődés, szóval undorító. A gyomrom kifordul tőlük. És persze még azt is elmondták kedves negédes vinnyogós hangon hogy hát ez mennyire szörnyű de hát tulajdonképpen miattam van az egész. "MEg mennyi család él így...sajnos" Tényleg hát ez rettenetes, ez a kéztördelős sajnálkozás, miközben 1x meg nem kérdeznék segíthetünk e valamit, vagy élünk e még.

Ő kb. 3 hetnte jön én meg mindig meghalok egy kicsit. Őszintén az lenne a legjobb ha örökre eltűnne az életünkből mert akkor legalább nem fájna a gyereknek meg úgyse tesz semmit. Próbálom túlélni, de körülöttem mindenhol családok vannak, és hát ők is inkább olyanokkal találkoznak, akiknek szintén boldog családjuk van - a élet már csak ilyen. Ezért keresgélek, hátha találok hozzám hasonlót akivel megbeszélhetjük ezeket a gondokat, talán együtt könnyebb ezeketn túljutni, és még a csemetéinknek is jót tenne.

Szóval azt javaslom kedves szépjövő beszélgessünk, talán keressünk hasonló társaságot, így könnyebb átvészelni ezt az időszakot. Tudom hogy egyedül nehezebb. Te mióta vagy egyedül, és nálatok mit történt? Elnézést ha már korábban leírtad.

Azt is szeretném megkérdezni Ti mit gondoltok arról, illetve gondolkoztok-e azon hogy a gyerek (gyerekek) nevét a saját család nevetekre változtassátok.? Mi nem voltunk házasok és őszintén nem látom értelmét, hogy a kislánoym az apja nevét viselje tovább.