Sziasztok!
Sziszike: Gratulálok az új lakáshoz (vagy házhoz)!
Remélem olyan szuper lesz, hogy megérje a várakozást! Mi is mindig 3 gyerkőcöt szerettünk volna, a 3-at mi későbre terveztük, csak az volt a lényeg, hogy még 35 éves korom elött szerettem volna megszülni.
Csajok!
Most megint olyan szituban vagyok, hogy fel tudnék robbani! bocsánat, hogy ide is kííirom magamból, de ugy látszik nem volt elég, hogy férjemmel beszéltem erről! Lakik a házunkban egy 3 gyerekes család. Elég szegények, igazából számomra érthetetlen módon az anyuka mégsem dolgozik. A legkisebb lányuk a Tildussal jár egy csoportba az oviba. Mikor ideköltöztünk és egy régi autónk volt, sokszor kölcsönadtuk nekik, kórházba mi "szállítjuk" őket, az oviból együtt jöttünk kocsival, amin ők ugye megspórolták a buszjegyet, volt hogy pénzt is adtuk kölcsön...szóval sokminden...Aztán, egyik nap, mikor jöttünk haza, a Tamara elég nyügős volt befordult az autóban a sarokba, a kislány meg nézte és Tamika (nem látta senki) állítólag odacsapott neki. De nem sírt, csak olyan kétségbeesett arcot vágott...Másnap anyukája jön, hogy hát, hogy ne legyen ilyen, ők többet nem jönnének velünk kocsival. (meg nem köszönte , hogy edig elvittük őket). Azóta meg olyan eröltetetten köszön, ha köszön, bár engem nem is zavar, mert eléggé úgy állította be mintha az én gyerekeim valami elvetemült kölykök lennének és ezen már eddig is bosszankodtam. Ma meg szegény Tilduskám oda akart menni, labdázni a kislányal, erre az bátyja csak ennyit mondott, hogy jajj jönnek! És egyszerűen összepakoltak és felmentek! Megmondom őszintén bántott a dolog, mert szerintem arról van szó , hogy a anyuka megtiltotta , hogy az én gyeekeimmel játszanak! És számomra ez olyan érthetetlen...Aztán felhívtam, és tényleg tök normálisan beszéltem vele, hogy nyugodtan mondja meg ha ez a helyzet, mert akkor én is mondom a gyerekeimnek, hogy ez van...valamennyire biztos megértenék. De erre azt hazudta, hogy megy szülőire és azért mentek fel, csak sajna teljesen egyértelmű volt az elszólásból meg abból hogy fél perccel később már fogadó órára ment, hogy ne az igazat mondja. Pedig én felnőtt módjára próbáltam ezt az egészet elintézni. Mert tényleg nem vártam én soha semmit cserébe a sok szivességért, de hogy úgy viselkedjenek mintha leprások lennénk, és még annyi sincs benne, hogy a szemembe mondja, elég pofátlanságnak tartom!
Na szóval ennyi! Attól félek, ha összefutok vele legközelebb nem fogom tudni megállni, hogy ne küldjem el melegebb éghajlatra...és evvel meg csak magamból csinálnék hülyét, legalábbis így érzem.
Bocsánat , hogy hosszú voltam, de annyira kikívánkozott!
Megyek kitakarítok a fürdőben, az jó lesz még nyugtatónak!:)
Üdv: Judit