2007.02.22 14:56
Szerző: ren_25_nĂĄdaskay lilla
Sziasztok!
Szakítok gyorsan egy kis időt az írásra a munkából (persze több nap alatt sikerült ezt a kisregényt összehoznom).
Először is Boeske, nagyon gratulálok a babához!!!! Le a kalappal előttetek, hogy ilyen hamar újabb babát vállaltok, ráadásul 2 másik picur mellé. Mi a férjemmel abban maradtunk, hogy ha Roni ovis lesz, majd akkor jöhet a tesó, ha úgy fogunk állni anyagilag, meg energiával. Bár nekem is a pocakosság életem egyik legszebb időszaka volt a terhességi cukorral meg a kórházasdival a végén is, de jelenleg nem lennék képes még egy babát vállalni.
Főleg nem úgy, hogy én vagyok jelenleg a családfenntartó, mert a férjemnek nem bírta a dereka a rengeteg pakolást, úgyhogy 2 hét múlva felmondott. Nagyon nem örültünk neki, mert tetszett volna neki a munka, de egész nap 20-30 kilókat kellett pakolnia, amitől kezdett kiújulni a gerincsérve, úgyhogy inkább eljött, mielőtt műtét lett volna belőle. Úgyhogy most visszaállt a régi rend: ő van itthon Ronival, Margit néni jön hetente 3x, míg a férjem intézi a dolgainkat, és ismét állást keresünk.
Hanimana, rettenetesen sajnálom, hogy a férjed így döntött. Mi is régóta, idén 13 éve vagyunk együtt, 2 éve volt az esküvőnk, és el se tudnám képzelni már külön az életünket, bár nálunk is vannak hullámvölgyek, főleg mióta visszamentem dolgozni. De az időnként elég csúnya veszekedések ellenére azért nem is tudnám mihez kezdenék egyedül. Tényleg nagyon elszomorodtam, mikor olvastam a soraidat, és csak bízni tudok benne, hogy hátha helyre lehet még hozni a dolgokat.
Rubi nagyon helyes a fotókon! Milyen jó, hogy nálatok is több hasonkorú baba van, ráadásul kislányok! Nálunk mindenki kisfiú, Apa már előre rosszul van, hogy mi lesz később Ronival egyedüli lányként a környéken.
Roni néha már elenged minket, és pár másodpercre áll. Ezt elsősorban az ágyban szokta gyakorolni (hétvégén délig általában az ágyban sziesztázunk, férjem hoz nekünk reggelit, megnézzük a Szezám utcát, meg alszunk egyet még Roncsival), ahol nem üti meg magát. Egyébként a bútorokba kapaszkodva mendegél, ha pedig gyorsan el akar jutni valahová, marad a mászás, amiben villámgyors, főleg hogy ha a fejébe veszi, hogy felmászik a lépcsőn. Most már futni kell utána, mert néha már majdnem a lépcső közepén tart, mire én az aljához érek. Persze van lépcsőzárunk is, de csak hadd gyakoroljon, inkább megyek utána. A felmenetel már nagyon megy, a lejövetelre még nem jött rá.
Köszönjük a bókokat, tényleg nagyon büszke szoktam lenni Ronira, hogy milyen szép kislány.
Egyfolytában szövegel, a baba meg a nem-et mondja, a nemet most már általában tudatosan, és mindenről megvan a véleménye, sőt az utóbbi időben felesel is. Az etetőszékében nem hajlandó megülni, csak a kaja elején, amikor még nagyon éhes. Ha bekötöm, visít, azért nem eszik, úgyhogy általában nem szoktam bekötni, hanem mondom neki, hogy csüccs különben nincs kaja. Ez működni szokott, míg éhes, de jár a szája, és bár nem értem mit mond, de a hangsúlyából értem, hogy már most pimaszkodik. Mi lesz itt később! Apja állítja, hogy rám ütött a nagy szájával, bár szerintem inkább az ő csökönyösségét örökölte.
A tápszert és a tejpépet már régóta nem eszi, csak normál kaját hajlandó enni, meg a bébiételeket ebédre. Igy reggelire meg vacsorára gyümölcsös ivójoghurtot iszik, és nagyon szereti a kiflit rágcsálni (még mindig csak 2 fogunk van), meg a felvágottakat is kedveli.
Gyümölcsből a banán a nagy sláger, ezt eszi fürdés után.
Napközben még 2x alszik, de délután 4-kor mindig felkeltjük, ha esetleg tovább aludna. Igy általában elalszik 9 körül balhé nélkül, de éjszaka sajnos még mindig felkelt ½ 3 körül, át kell vinnem magunkhoz, ahol aztán forgolódik, óránként kelteget, hogy szomjas, pedig párologtatok, ledobja a takaróját (a fűtést is lejjebb raktam), és mindenáron úgy akar aludni, hogy fogja valamimet, ami elég nehézkessé teszi az alvásomat, mert elég nehezen tudok befogott orral, vagy ujjal a számban aludni.
Mostanában nagyon anyás, már amikor otthon vagyok. Alig bírom a kabátomat levenni, mert egyszerűen nem lehet lerakni, úgy visít és nyújtogatja a kis karjait, hogy azonnal vegyem vissza. És szinte egész este lóg rajtam, mint egy kis maki.
Cipő: mivel nálunk kőpadló van földszinten, ahol napközben Roni játszani szokott, ezért puhatalpú cipőben van általában, mert zokniban csúszik. Bár játszószőnyeg van majdnem mindenhol, nem kockáztatunk, hogy megfázzon.
Diverse, gratulálok az esküvőhöz, Ricsi nagyon édes, és nem is látszik a kis arcán a műtét. A nagy szép kék szemei lenyűgözőek.
Bár mi bölcsit nem tervezünk, de több ismerősnek, rokonnak is járnak a babái bölcsibe, általában 1 ½ éves koruktól, és mindenki elégedett vele a kezdeti beszoktatási nehézségek ellenére. Ne törődj vele, hogy ki mit mond, én is kaptam pár megjegyzést, hogy milyen szívtelen vagyok, hogy 7 hónaposan visszamegyek dolgozni, de a környezetemben több példát is látok arra, hogy jópár anyukának jót tenne, ha inkább dolgozna.
Barátok: Azt hiszem szerencsések vagyunk a barátokkal. Nekünk volt-van egy 7-8 párból álló társaságunk, akikkel együtt töltöttünk minden péntek- szombat estét általában. Ebből a csapatból hármunknak lett viszonylag egy időben babája. Érdekes, hogy pont az egyik babás pár maradt el pár hónapja teljesen, viszont a férjem legjobb barátjáékkal hetente többx is találkozunk (már csak a Kislovag miatt is), így a gyerekek tényleg már pocaklakó koruk óta együtt növögetnek. A legjobb barátnőmék is odavannak Roncsiért, különösen a férje, aki rosszul van, ha egy hétig nem látja a kis hölgyet. Rajtuk kívül még 2 baráti párral szoktunk rendszeresen találkozni.
Szóval úgy nagyjából együtt van még a csapat, csak az változott, hogy általában nálunk szoktunk találkozni péntek vagy szombat este. Roncsi is nagyon szokta élvezni a nagy nyüzsgést, és hogy mindenki vele foglalkozik, alig tudom elaltatni ilyenkor. Azt érdekes látni, hogy ki mit tud kezdeni egy kisgyerekkel. Van, aki vígan eljátszik vele, van, aki inkább csak nézegeti, hogy mit művel. Otthonról nem nagyon szoktunk elmenni, néha moziba, miután Roni elalszik vagy bulizni akkor, ha amúgy is mennem kéne promót ellenőrizni. De nem is nagyon vágyom rá, elég nekem a benti nyüzsgés, hétvégén örülök, ha otthon lehetek nyugiban.
Kor: én 2 hét múlva leszek 31, bár abszolút nem érzem magam ennyinek. Ha hirtelen megkérdezik, el is szoktam rajta gondolkodni, hogy hány éves is vagyok. Mondjuk nálunk a cégnél nagyon fiatalos a légkör, talán ezért is nem érzem magam ennyinek. A férjem majdnem 3 évvel fiatalabb nálam, úgyhogy 1x senki nem gondolta, hogy ez a 15 éves kiskamasz, aki éppen kőművesnek tanult, meg a 18 éves éppen főiskolát kezdő nőci, szóval mi ezt komolyan gondoljuk. Apám ki is nevette, amikor 1 hónapnyi járás után szilveszterkor közölte vele, hogy el fogja venni a lányát. 2 éve már nem nevetett, illetve nevetett, de már ezen az emléken.
Súly: hú, hát úgy látom én viszem itt a prímet a 72 kg-val. 70 kg-val lettem pocakos, a terhességi cukrom miatt csak 5 kg-t híztam, aztán szülés után lettem 66 kg. Ekkor tök elégedett voltam, tartottam is, amíg el nem kezdtem dolgozni. Aztán amióta dolgozom, csak jönnek a kilók, és éppen 72 kg-nál tartok, de próbálom a kajálással egy kicsit visszafogni magam, hogy egy pár kiló lemenjen. Csak az a baj, hogy nagyon szeretek és tudok is enni, tornázni pedig már nincs energiám. Örülök, hogy ½ 6-6-ra hazaérek és a Ronival lehetek. Úgyhogy maradnak a séták, alig várom, hogy már jöjjön a jó idő. De igazából a súlyommal nem foglalkozom, az a lényeg, hogy a férjemnek tetszem, ő pedig nem szereti a ropi lányokat. Inkább vagyok jókedvű és kiegyensúlyozott pár kilóval a pocakomon, minthogy savanyú képpel salátákon tengődjek. Az a lényeg, hogy alapvetően jól érzem magam a bőrömben, akinek meg nem tetszik, ne nézzen rám.
A gyerekorvossal szerencsénk van, mert a keresztanyám volt az én gyerekorvosom, és Roncsié is ő lett, így bármikor mehetünk hozzá, ha baj van, és a rendelőt emiatt messze el tudjuk kerülni.
Sudi, nagyon csinos lett a frizurád! Én is szeretnék gyakrabban eljutni a fodrászhoz, de sajna ez nem mindig sikerül, pedig itt bent is ki kell azért néznem valahogy. Az integetés Roninak is egész jól megy, csak egyelőre akkor integet nagy lelkesen, amikor éppen eszébe jut. Meg a legújabb viccessége, hogy rázza a fejét, iszonyú mókás. Persze cseles, mert altatás közben eszébe szokott jutni, hogy felül és elkezdi rázni a fejét, én meg majd szétröhögöm magam, és kezdhetem az egészet előlről.
Ludmilla, milyen szép szöszi Anna! Én is alig várom, hogy Roninak megnőjön a haja, és rakhassak bele csattokat, meg copfot csinálhassak neki. Irigyeltelek a „nyaralás” miatt, bár sajnálom, hogy nem telt felhőtlenül.
Nagyon jók a farsangi fotók, Ádám annyira édes volt a varázslójelmezben!
Füles, Roni tud puszit adni, viszont simizés helyett egyelőre még pofozza a fejünket. Az még a jobbik eset, ha csak a kis kezével, de ha pl. mobil is van a kezében, alig győzöm elhúzni a fejemet. A férjemet rendszeresen úgy ébreszti (miután rólam lerángatta a takarót és meggyőződött róla, hogy felébredtem), hogy a cumit kikapja a szájából, és veri vele a fejét.
Csupán kedveskedésből.
Dzsú, remélem kijött a foga Emmának, mi is nagyon várjuk, hogy végre kibukkanjanak már felül is Roni fogai.
Edina, mesélj majd merre vesztek házat, ha már lehet róla beszélni, drukkolok, hogy megkapjátok a hitelt. Jó pihenést Miskolcon.
No, asszem behoztam most az egyhónapos lemaradásomat, elég is leszek egy időre, annyit sikerült írnom.
Üdv mindenkinek:
Lilla