2007.02.22 11:52
Szerző: csillagvirágom
Nem tudom mit kéne tennünk, néhány hete beszéltem a csapattal, tüntetni nem szerettek volna, bíztak az aláírások erejében a gyógyításra igyekeztek koncentrálni, akkor is telet ház volt. Talán most újra meg kellene kérdezni őket.Íme egy cikk a Népszabadság oldaláról, ami bennünket különösen megdöbbentett, a bezárást szorgalmazó Mészáros dr az előző írásomban említett, számunra oly gyötrelmes Szabolcs utcai Pic vezetője volt. Amint meghallotta hogy előző gyermekünket a Schöpf-Merei Ágostban mentették meg, aláíratott velünk egy nyilatkozatot, és többé nem volt kedves. Hozzájutottunk a valós statisztikai adatokhoz (nem azt amit ő tesz közzé), annyira lesújtó, le sem merem írni! Jelenleg már nem ő vezeti az osztályt, valószínüleg javúlt a helyzet némileg.Elnézést az ömlengésért! Íme a cikk:
Egy fél alkarnyi apró test húsz gyufaszálban végződő végtagokkal kapaszkodik a puha takaróban. Fehér, süvegszerű pamutanyag óvja a parányi fejet, mikrónyi tűben végződő csövek, gépek és monitorok figyelik, segítik a babnyi szívet és a kétdiónyi tüdőt: 500 grammnyi élet mind a 29 centiméterével lüktet a mesterséges plasztikburában. Laikus szem legfeljebb az anyaméhbe tudna elképzelni egy ekkorka teremtményt. Márk azonban kint küzd. Most már nyolc napja az életért. Ikertestvérének három napig sikerült, az ő szervezete azonban még ennyire sem volt felkészült.
Emma - egy másik inkubátor lakója - 680 grammal jött a világra, mindössze 24 hetesen, ami éppen az élve született csecsemők közé sorolta. Ma már, két és fél hónapos intenzív inkubátoros lét után, csaknem másfél kiló, lassan közelíti a születési súlyt, vagyis amivel elméletileg a világra kellett volna jönnie. - Lombikbaba, a második próbálkozásra sikerült. Ikrek voltak, de a testvérénél súlyos rendellenességeket mutattak ki, őt el kellett vetetni, csakhogy közben szövődmények léptek föl, olyan gyulladás, hogy Emmát azonnal ki kellett venni - meséli Emma mamája, miközben rutinosan nyitja babája bunkerének fedelét, hogy Emmát a mellére vegye. - Tudtam mindent, az orvosok, ápolók is folyamatosan felkészítettek, beavattak, mikor mi történik. Lelkileg és a gyakorlatban is próbáltak mindenben társuknak tekinteni. Ha más kórházba kerülünk, nem hiszem, hogy Emmát ma itt foghatom - mondja a kismama. Persze nem minden elfogódottság nélkül. Bár az biztosan igaz: ha nem speciális, koraszülött intenzív osztályra, úgynevezett PIC-re kerül, a kislánynak valóban semmi esélye. Mint ahogy egy ikerpárnak sem, ahol a mamának a 22. héten elfolyt a magzatvize. A szülészeti osztályon - egy emelettel a koraszülöttek fölött - tartották a kismamát, álltak készenlétben, tudva, hogy bármelyik pillanatban indulhat a szülés. Hat hétig bírták, s bár még mindig csak a 28. héten, de legalább picit életképesebb súllyal, 980 és 1100 grammal jött a babapár a világra. Most csak Benedek pihen a félig már nyitott inkubátorban, testvére a nappalokat már anyukájával tölti a Schöpf-Merei különleges koraszülött baba-mama osztályán, csak éjszakára kerül vissza testvére mellé.
Anyukájuk - igaz, még felügyelettel - most szokja a kinti, önálló életet, hogy majd az sokkal megszokottabb lehessen.
Márk, Emma, Benedek, Dani és a többiek. Pillanatnyilag éppen hét apró élet készülődik az önállóságra a Schöpf-Merei Anyaotthon koraszülött intenzív osztályán. Nyolc felkészült szakorvos és húsz szakképzett nővér dolgozik itt naponta azért, hogy ezek a kisbabák, akiket korábban gyakorlatilag életképtelennek tartottak, eséllyel induljanak az életnek. Több mint húsz éve vannak ők itt együtt, s érték el közösen, hogy ma már olyan babákat is meg tudnak menteni, akiket korábban még az "élve született" kategóriába sem soroltak. Tavaly például az ide került 350 baba közül mindössze 17-et vesztettek el, ebből tízet amiatt, mert a súlyuk még a kritikus egy kilót sem érte el, míg három újszülött eleve az élettel összeegyeztethetetlen rendellenességekkel jött a világra.
- Másfél-két hónapja érezzük, hogy gond van, a főigazgató folyamatosan tájékoztat minket a legfrissebb fejleményekről. Teljes a bizonytalanság, de nem lehet, nem is akarunk egyszerre két lovat megülni: a babák, az anyukák a legfontosabbak, csakis erre figyelünk, nem gondolkodunk azon, hogyan másfelé tovább - mondja Princzkel Erzsébet, a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ osztályvezető főorvosa, aki szakmai meggyőződésével érvel elsősorban az intézmény, illetve a PIC megtartásáért. Ugyan itt tettek ki az országban elsőként utcára inkubátort a bajba jutott anyukáknak, ma már leginkább a krízisterhesek gondozásában, illetve a komplex koraszülött-ellátásban érzi Princzkel doktornő munkájukat nélkülözhetetlennek. Osztályukon az egyik koraszülöttet például sokáig nem várta senki: amikor a baba, tökéletesen éretlenül, jóval idő előtt a világra jött, szülője tudta, ő nem viszi magával sehova. A kisbabának tehát nemcsak az életben maradása, de a jövője is teljesen bizonytalan volt: hiába ugyanis a közvetlen kapcsolat a gyámhatósággal, egy ilyen súlyos állapotban a világra jövő babáról olyan igazolást biztosan nem tudnak kiállítani, hogy a pici garantáltan egészséges lesz. Most az egyik nővér jön hozzá. Naponta többször is. De már mint édesanya gondoskodik családja új tagjáról. Ő így is vállalta, s azonnal örökbe is fogadhatta a "garancialevelek" nélküli jövevényt.
- Tüdőéretlenség, oxigénhiány, agyvérzés, egy sor szövődménye lehet annak, ha egy baba nem várja ki az anyaméhben az idejét, a szervei tökéletes kifejlődéséhez szükséges kilenc hónapot. Ennek pedig gyakran vannak maradandó következményei, amik nem is biztos, hogy azonnal észlelhetőek, vagy csak később láthatóak - mondja a doktornő, aki éppen ezek miatt tartja rendkívül fontosnak az olyan rendszerben működő osztályok működését, mint az itteni. - Az elmúlt harminc évben éppen azt akartuk elérni, hogy ezek a koraszülöttközpontok a szülészetek mellé kerüljenek. Nem mindegy, hogy hogyan telnek egy koraszülött baba első percei, órái, azok ugyanis sorsdöntőek, a szállítás, ki- és bepakolás mind-mind növeli az esetleges szövődmény, a légmell, agyvérzés, szemelváltozás, krónikus tüdőbetegség, vagy bármilyen károsodás kockázatát, csökkenthetik is az életesélyeit. A születés utáni idő a legértékesebb, ilyenkor a babát lélegeztetni kell, támogató gyógyszerekre van szüksége, hogy a szervei működni kezdjenek, ez pedig egy mentőautóban, szállítás közben kockázatos. Princzkel doktornőhöz korábban az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek koraszülöttek, de ő a mai napig emlékszik az egyik kis betegének minden nála töltött pillanatára. Az anyuka egy Esztergom melletti faluból érkezett, ez a harmadik babája volt. Mentőautó ment érte, de nem érték el a kórházat, már a kocsiban megszült. Ez a 29. hete volt az akkor mindössze kilencszáz grammos babának. Egy Budapesthez közeli másik PIC-be vitték, ahonnan többhetes kezelés után küldték vissza a hagyományos osztályra a csecsemőt.
- Végül két hónap után került hozzánk, kiderült: az agyvérzéssel született babát meg is műtötték, majd szemproblémák miatt küldték át hozzánk. Igaz, két hónap után, s az eset tragédiája, hogy túl későn: a kicsi ugyanis addigra már tökéletesen elveszítette a látását. Ami azonban, ha lehet, még megdöbbentőbb volt, hogy mikor a mama először jött be gyermekével, félve mondta, hogy neki nagyon-nagyon sok teje van, s nem képzelhető-e el, hogy esetleg most már szoptatni kezdje a babát. Vagy legalább a kezébe vegye. Elsírta magát, mikor végre magához szorította a kicsit, kiderült, hogy ezt egészen addig soha nem tehette meg...
Az ország számtalan pontjáról érkeznek újszülöttek ide, a Bakáts térre. Szegedről, Szombathelyről, Székesfehérvárról, Miskolcról, de Kecskemétről is fogadtak már elsősorban szemészeti problémák miatt érkező koraszülötteket. Most még folyamatosan várják és fogadják őket. A létbizonytalanság ellenére zavartalanul.
A főváros vezető gyermekorvosai megdöbbentőnek tartják, hogy a koraszülött-ellátásban a tervek szerint jelentős visszalépés, az eddigi szakmai gyakorlat és eredmények teljes figyelmen kívül hagyása történik. (A Semmelweis Egyetem által kidolgozott szakmai anyag ugyanis koncentrálná a gyermekellátást, a koraszülött-ellátást ennek egy részének tekinti. Miközben az "ágyszámelosztó" miniszteri javaslat több helyen leépítené a PIC-eket, illetve a Schöpf-Merei Kórház bezárását tervezi, és az Országos Gyógyintézeti Központ integrálásával az itteni centrumra sem számítana.) Dr. Mészáros József gyermekgyógyász, országos szakfelügyelő főorvos levélben fogalmazta meg elképzeléseiket, s juttatta el az illetékesekhez. E szerint a csecsemőhalálozásunk az EU átlagának másfélszerese, ebben pedig csak akkor lehet javulásra számítani, ha a koraszülött-ellátásban is sikerül eredményt elérni, mert itt kis visszaesés is nagy károkat okozhat. A szakemberek azt javasolják, hogy maradjon meg továbbra is a lehetőség a szülészetek és a gyermek-, illetve a koraszülöttosztályok együttműködésére. A koraszülött szállítása szakmailag csak anyaméhen belül elfogadható, jelentősen romlanak ugyanis az életesélyek, ha szállítással kerülnek gyógyító intézménybe. Ráadásul olyan nagy intenzív centrumba, ahol gyakorlatilag "lélegeztető nagyüzem" van. A Semmelweis Egyetem szakmai koncepciójában tervezett intenzív centrumok még megnövelt kapacitással sem lesznek képesek komplex módon ellátni a mintegy 1500, lélegeztetésre szoruló koraszülöttet, ezért az összes többi PIC megszüntetését nem javasolhatják. Sőt, a régió és a főváros északi részének ellátásához a létesülő Központi Kórházat javasolják, ahol a PIC ágyszámot nem megszüntetni, hanem növelni kell. A neonatológia szakmai színvonala és az eredmények megőrzése szempontjából fontos, hogy működjenek és kapjanak további fejlesztési lehetőséget az eddigi osztályok, és a koraszülöttosztályokon legyen kötelező a követés, az utógondozás, a koraszülött-ellátás pedig a szülészet, nőgyógyászat, és ne a gyermekgyógyászat bázisához kötődjön.
Miért hagytuk hogy így legyen!!!?
Legnagyobb cél itt, e földi létben...