2007.02.08 02:00
Szerző: szilpa
Sziasztok!
Azt terveztem, hogy majd úgy jövök, hogy visszaolvasok, hogy megint képben legyek, de már sosem maradt energiám rá. Úgy meg nem éreztem volna jól magam, hogy fogalmam sincs, kivel-mi történt.
De már nem bírom tovább. A visszaolvasást egyelőre nem ígérem, majd szép aprával.
Inkább megpróbálok innen folytatni mindent, és rendesen jönni.
Rólunk:
Kende az éjjel alig aludt. Nem tudom, hogy van-e valami a levegőben, vagy egy fog kezdi kínozni, minden esetre én ma tiszta kóma voltam. Éjféltől fél 3-ig fent volt. Próbáltam már mindent. Egész éjjel alatt megivott 3 dl vizet. Állandóan ivott. Próbáltam ringatni (hónapot óta nem csináltam ilyet), próbáltam énekelni, ettől még jobban felébredt. Lehet, nem kéne mégsem jelentkezzek a következő Megasztárba?? Próbáltam simogatni, csitítgatni. Már átvettem magam mellé, és próbáltam a tök sötétben úgy tenni, mintha aludnék. Semmi sem vált be. Nevetgélt, mászkált az ágyon. Amíg nem volt tök sötét, mert még ment a tv, addig úgy gondolta, hogy hol tv-zik, hol meg inkább mégis lemászna az ágyról, és menne a játékaihoz. Na, kikapcsoltam a képládát, sötét lett, legalább nem akart lemászni. Én persze csukott szemmel alvást színleltem, de vigyáznom kellett, mert egy nevetés után egy jól irányzott tigrisugrással a fejemre/nyakamra ugrott, és még örült is magának. Az utolsó egy órában csak simán fészkelődött, nem találta a megfelelő pózt. De folyamatosan! Keresztbe a nyakamon úgy, hogy a feje lógott, meg teste a hasamon, feje a lábaim közt (na ez nekem sem volt túl kényelmes, így azonnal legurítottam), meg hasonló lehetetlen fekvéseket produkált, mire végre elaludt. 3 óra múlva nyivákolás. Szerencsére vissza tudtam simizni, de ekkor meg nekem indult be az orrfolyásom, de nagyon. Ki nem tudtam fújni, mert arra azonnal megébredt, így csak halkan törölgettem, amennyire ez lehetséges, meg fújogattam be az orrsprayt. Egy óra múlva egyik pillanatról a másikra kitisztult, és nem folyt tovább. Valaki elzárta a csapot. Nagyon meglepődtem, de gyorsan aludtam tovább. Még 2 órát sikerült, mire felkeltünk. Hát, nagyon nem esett jól.
Mostanában egyre többet kel megint éjjel. Általában inni (3*, esetleg 4*). De mostanában megint fent van háromnegyed-egy órát. Én ezt nem akarom. Olyan jó volt mostanában megint aludni, és csak 1-2* inni kelni, majd aludni tovább.
Teljesen zene mániás lett. Én örülök neki. Ha zenét hall, táncol, és sokszor kéri, hogy kapcsoljunk be zenét. Az mindegy, hogy számítógépen, vagy cd-n, dvd-n, rádión, vagy épp a tv-ben megy a zene, csak szóljon. Anyu sokat énekelt neki, most már én is kezdek rászokni. Csak szegénynek féltem a hallását. Táncol, integet ütemre, vagy tapsikol, és mosolyog hozzá. A FP telefonján most a kedvenc gomb a nulla. Már azt is tudja, hogy 3* kell megnyomni, hogy hallhassa a kedvenc telefonzenéjét, így háromszor egymás után gyorsan megnyomja, meg sem várja, mit mond éppen a nő a telefonban. És akkor örül magának. Most épp zenés mesét keresek neki, mert nekünk csak olyan mesélős meséink vannak dvd-n. Thomas is tetszik, oda-oda nézeget, bár igazán én nézem. Ő viszont az epizódok közötti dalra kattant rá, de nagyon. Ha meghallja, mindent eldob. Megáll az asztalnál, rátapad a tv-re, és megy a boogie, vagy beül a foteljébe, és tapsol, vagy üti a combját zenére. Meg tudnám zabálni. A következő játék zenés lesz, az tuti. Olyan, ami zenél, meg olyan, amin ő zenélhet. Xilofon, vagy ilyen szintetizátor-szerű.
Gyakoroljuk a „fjja szél a fákat” mondókát. Eleinte olyan aranyosan lengette a kezét jobbra-balra, csak nem a feje fölött, hanem a mellkasa előtt. Próbáltam rávenni, hogy a feje fölött lengese, azóta lendíti egyik oldalra, és ott megakad, mint a kung-fu harcos, úgy bemerevedik (majd lefotózom), és megvárja úgy, hoyg befejezzem a mondókát. Nagyokat nevetünk rajta.
Egyre mosolygósabb, kedvesebb baba, és egyre jobban találjuk a közös hangot.
Igaz, egyre akaratosabb is! Sokszor próbálkozik, feszegeti a határokat, szóval résen kell legyek. Sokszor nem hallgat rám, és bizony néha csak úgy mutatóba oda kell suhintani a kezére, ha valamit nem szabad, és mégis csinálja. De a legtöbb esetben elég, ha mellécsapok, és nem rá, az észhez téríti, és abbahagyja a dolgot, amit elkezdett, és folytatott a szavam ellenére is. Ilyenkor jön megint az én szegény árvagyerek vagyok, engem senki nem szeret sírása.
Én imádom.
Egyre jobban bújik, és imádja anyát. Ez annyira jó érzés, hogy sokszor bekönnyezek tőle. Tegnap például olyat csinált játék közben, hogy egyszer csak odateper hozzám, belenéz kb 10cm-ről az arcomba, és néz, néz, néz. Minden centit aprólékosan végig nézett rajtam, és lehet, hogy elfogult vagyok, de az látszott a szemében, hogy mennyire szeret, majd gyorsan átkarolta a nyakam nagyon szorosan, és sokáig úgy is maradtunk. Hát, én csak sírni tudtam. Sosem hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni valakit.
Imádja a formabedobó labdáját. 2 hete kapta szülinapjára. Nagyon sokat játszik vele. Hozza oda, hogy szedjük ki belőle a formákat. Percekig képes a magasba tartani felém, úgy nyújtja, és hümmög, hogy figyeljek, és szedjem neki ki a formákat. Amikor kiszedem neki, akkor meg úgy örül neki, hogy nevet. 10 db forma van benne. Kör, ovális, 5 szög, 6szög, négyzet, trapéz, kereszt, csillag, háromszög, meg egy körcikkely vagy mi (olyan háromszög, aminek az egyik oldala kerekített. Mintha egy kör egy negyede lenne). És már megfigyeltem, hogy mindig(!) e legelső, amihez hozzányúl, az a kör, utána az ovális. Ezeket be is tudja dobni, bár még a helyét nekem kell megkeresni. A többi forma sorrendje már mindegy, és néha sikerül betalálni, néha meg nekem kell segíteni, de csakis úgy segítek, hogy ő fogja, és meg az ő kezét fogva fordítom a megfelelő pózba. Neki úgy is jó lenne, ha én beraknám a lyukba, ő meg csak megnyomja, hogy beessen, se ezt nem akarom, mert akkor hogyan tanulja meg..?
A lépésekhez a nagy áttörés még mindig nem jött el. Kézen fogva már 4 hónapja megy, sőt már egy kézzel kapaszkodva szalad! Érzem, hogy néha már nem is fog rá a kezünkre, csak ott van a keze, mert a biztonságérzetének kell. Ő tudja. Majd ha elég biztosnak érzi, elengedi, nem erőltetem. Viszont így imád sétálni. Néha már 2-3 lépést valamik között (ágy-asztal, stb.) megtett nagy bátran, és olyankor nagyon büszke volt magára, de még ennyi. Ja, és azt imádja, ha 2-3 lépésre állunk egymástól apájával, vagy barátnőmmel, és köztünk ide-oda mehet. De tudja, hogy elkapjuk, ha borulna. Amikor már nagyon belefeledkezik a játékba, akkor már felsőtesttel dől, hogy gyorsabban ott legyen, és elkapjuk. Na, ekkor szoktuk abbahagyni.
A délutáni alvás rendeződni látszik. Ő már 3 hónapja csak egyszer alszik, ebéd után. Ilyenkor legalább másfél órát (ha kevesebb, akkor az egész hátralévő napunk kuka), de átlag az 2 óra. Volt már 3 és fél órás. Na, ezen eléggé csodálkoztam.
Ebédre mostanában már azt eszik, amit mi, meg vacsirai s velünk eszik. Délután vagy velünk, vagy a megmaradt ebédet, vagy gyümölcsöt. Ami fix, az a reggeli tejpép, vagy tejbedarapép, meg z elalvás előtti vacsi. Az saját főzelék valamilyen husival, és vagy tápszer van benne, vagy joghurt, tejföl a főzelékbe. Ebédre már leves+második is van.
Sokat dumál a saját kis nyelvén, meg perlekedik, ha valami nem tetszik, vagy akar valamit. De újabb szavunk nincs. Maradt még egyelőre a Papa, meg az Amm(hamm). De ez utóbbi is inkább csak ha meglátja a kaját. De akkor szintem mindig. Elég erőszakosan mondja, és ez azt jelenti, hogy azonnal kér kaját, különben még 2* hajlandó elkiabálni ezt, aztán jön a sírás, hogy mi éheztetjük, és ő szegény árvagyerek, stb...
Egy dolog, hogy (szerintem) keveset játszik el egyedül, majdnem mindenhez igényli, hogy együtt csinálja valakivel. Ha kimegyek a szobából, akkor rövid időn belül (ha nem azonnal) jön ő is. tehá együtt pisilünk, együtt főzünk, együtt csináljuk a fürdővizet, meg mindent. A fürdővíznél pl amíg én engedem, meg mosdószert teszek bele, meg törcsit készítek elő, addig ő szépen egyesével beledobálja az ezer darab játékát a kádba.
Hát, mostanában kb ennyi történt velünk.
Most bepótoltam.
Ez jó hosszú lett, bocsi.
2006.01.21.
2008.07.12.
Név szerint mindenkire emlékszem, csak az eseménykre kevésbé, bár abban is 98%-ig biztos voltam, hogy Boeske Márkját kellett műteni. Gery baba nagyon helyes kissrác és milyen ügyes, hogy Karácsony után elindult!! Már én is nagyon várom, hogy Ricsi elinduljon, nem tudom miért, csak úgy. 
Fél évvel ezelőtt már biztosra vettem, hogy ilyenkor már nagyban járni fog egyedül, mert olyan gyorsan megindult a mozgásfejlődése, de most stagnál a drágám. Anyukám azt szokta mondani, hogy ne várjam annyira, járhat még eleget. 
Most egy kislányra pályáztok, vagy újra kisfiúra? 
A torka még most is nagyon piros, a Cedax mellé kalciumot kapott és pénteken ismét kontroll. Most is alszik a drágám, egész nap szinte csak enni kel fel, de azt sem viszi túlzásba. Vírusos torokgyulladás járvány van, dugig vannak a gyerekrendelők...
Viszont a jó állapotban megmaradt cipőit mind elraktam, némelyik biztos jó lesz Annának, legalább az udvarra motorozni!
)
Nagyon ügyes Gery, nálunk még nincs konkrét szó, csak a baba és mindenféle halandzsa. 
Egy egyéves manóval, és kedves feleségel az oldalán... 
Apa legszívesebben apácának adna a fiúk elől 
A lovagom mindig simizi a fejemet 
Kapaszkodva szoktam mászkálni a lakásban 
Az etetőszékben már nem vagyok hajlandó megmaradni 
A leggyorsabban azért még mindig négykézláb közlekedem 
A pápázás már nagyon megy 
Így szoktam csibészesen nevetni 
Anya szerint már kész kis hölgy vagyok
