Hú, mennyi foga lesz már Bencének!!!
Másra bízni a gyereket órákig: szerintem az a titka, h csak olyanra hagyod ott, akit te magad is jó ismersz és láttad, h bánik a kicsivel és a baba is jól érzi magát vele, meg tud nyugodni nála is. Nálunk ez a helyzet a közvetlen családdal, mert pár napos kora óta sokat voltak vele, dajkálták, elaltatták, cumisüvegből etették a vidéki útjaink során és itt nálunk is. Tehát én 100%-ig biztos vagyok benne, h néhány óráig jól elvannak együtt, szerintem jó, h nem csak egy emberhez kötődik. Nem azért, mert nem akarom, h ennyire kötődjön hozzám, hanem azért, mert ha baj van és nem lehetek vele vmeddig, nem fog "kiborulni", visítani, nem fog félni tőlük. Persze mi sem akarunk rendszert csinálni abból, h nélküle megyünk el, de tényleg látom rajta, h nem sínyli meg.
Ezen kívül nekem és a férjemnek is szükségünk volt arra, h egy kicsit egymással foglalkozzunk, beszélgessünk, együtt kajáljunk nyugodt körülmények között...nem arra figyelve, h Kamilla épp mit dugdos a szájába, nem 10 perc alatt betömve a reggelit, stb. Persze szoktunk beszélgetni este is, meg együtt tv-zni, de akkor közben egyikünk Kamillával is gügyög, vagy közben melegítem a vacsit és a konyhából válaszolgatok. Este 9 után, amikor meg alszik, már nincs energiánk terveket szövögetni a nyaralást illetően, vagy vmi komolyabbról diskurálni.
Szóval nem meggyőzni akarlak benneteket, csak leírni, h este 6-tól du.2-ig azért kibírható nélküle, nincs még 24 óra sem, és természetesen már az ablakból néztem, mikor jönnek, de mindezek ellenére végre valóban volt időnk közös programot szervezni.
De persze mindannyian nagyon mások vagyunk: egy ismerősünk is azt mondta viccesen, h korán önállóságra szoktatjuk - bár szerintem ez nem önállóság, mert nem egyedül, vagy idegenre hagytuk
- mert ők jelenleg a két hetes babájukkal vannak otthon. Ők egy ágyban alszanak, mert úgy nyugodtak, én anno ha Kamilla mellett aludtam, minden szusszanására felriadtam, így nem pihentem ki magam és nappal sem voltam túl üde
Most mindketten rendesen alszunk, biztos türelmesebb vagyok vele, nem ijedek meg, ha sír...nos, mindenki másképp éli át a kötődést, én azt vettem észre, h folyton-folyvást puszilgatom. Így fejezem ki a szeretetem, nem azzal, h mellettünk alhat.
Az a fontos, h mindenki érezze, h amilyen "nevelési" elveket vall, azok helytállóak és az ő helyzetükben jól működnek. Ha vki mást mesél, nem kell elbizonytalanodni, h akkor én biztos rosszabb anya vagyok.
Na remélem nem untattalak titeket.
Csatolok is egy képet, h Kamilla milyen jól elvolt nélkülem is. Persze az ember egy pillanatra féltékeny, h nahát, nem is hiányoztam neki, de tudom, h azért mégis hozzám kötődik leginkább, és ez még nagyon sokáig így lesz...míg 15 évesen be nem pasizik és nem kezd lázadni a szülei ellen