2003.01.17 17:32
Szerző: Anonymous
Sziasztok!
Az Indexen a Szules, terhesseg topic-ban jelent meg a kovetkezo "Margitos" szulesleiras. En kertem meg a lanyt, hogy irja be ide is, o azt kerte, masoljam be en, mert a babazas mellett nem nagyon van ideje.
Ugyhogy kovetkezzen az I. resz:
"Dec. 16-án hétfõn bevonultam a kórházba megfigyelésre, a cukor miatt. mineden nap ctg, hõmérõzés, miegyéb. marha jó volt, mert a margitban nem teszik külön a terheseket a kismamáktól, így irígykedtem egész nap, amikor hozták a csöppeket etetni...
kedden "bemutatás" vagy mi a szösz volt, a fõfõ doki megnézett, és aztán eldöntötték, hogy csütörtöökön indítás. szerdára voltam kiírva. a doki enxhén brutál volt, mindenem fájt utána. mondták is, hogy volt már aki megszült miatta... annyi hatása lett a vizsgálatnak, hogy délután távozott a nyákdugó. szerdán reggel éreztem, hogy mintha erõsebb folyásom lenne. gondoltam, a nyákdugó maradéka, mert egyáltalán nem volt sok, meg nem is átlátszó. mentem ctg-re, meg meg volt beszélve egy amnioszkópia, gondoltam, majd megkérdem a dokimat, mi ez. jól, le lettem cseszve, mert ez bizony magzatvíz!!! mért nem szóltam elõbb??? mit tudtam én... akkor már vagy két-három órája csordogált, de alig. huss, be a szülõszobára! izgulni sem volt idõm :-) ja, fájás egy szál se, olyan ctg-t produkálltam, melyen csak a bébi mozgott, igen intenzíven. felraktak zselést, hanyatt kellet feküdni, ctg gép rajtam. halál uncsi volt, jól otthagytak. semmi nem volt nálam, mert ugye én csak ctg-re indultam... kértem, legalább a telefonomat hozzák be, meg a könyvemet. elvoltam, mint a befõtt, beindultak egybõl a fájások, nem voltak vészesek. értesítették a szülésznõmet, meg én a férjemet, aki villamosra is szállt. kaptam infúziót: cukor miatt kellett a táp. ja, meg antibiotikumot, a korai magzatburokrepedés miatt. a franc gondolta, hogy csövek fognak kilógni belõlem... mikor letelt a két óra, amíg feküdni kell a zselével, megjött a férjem, de nem engedték be,. mert megvizsgáltak, és jött az elõkészítés. na, a beöntéstõl brutálisan beindultak a fájások, már nem gondolkodtam, kérek-e edát. két ujjnyi voltam, jöhetett. nem volt finycsi a beadás, mert nem nagyon talált a doki célba. de aztán haváj, dídzsé, napfény, mondom, nem is szülünk, csak üdülünk. jókat dumáltunk. sajnos a fájások nem voltak jók, a babó sem nagyon segített, csak tekergette a fejét, ezért még oxitocint is kaptam. a második eda közben labdáztunk, az eléggé beindította a tágulást, helyezkedést. kezdtem aggódni, mert tudtam, nem lesz több, és nem haladtunk valami jól. háromnegyed hat körül ment ki az érzéstelenítés, és még messze voltunk a nyomástól. nem tudom, mi lett volna, ha nincs a négy óra eda és végig úgy fájt volna! a dokim fél hét körül futott be, addig magánrendelt, de már nagyon ideges volt, hogy mi van már és haza küldte a pácienseket... na, csináljunk egy próbanyomást! rendes lett belõle :-) eztán a negyedikre kinn is volt Laura 18 50-kor. ez a rész már nagyon jó volt, bár iszonyatosan feszített, de tudtam, hogy már nincs sok hátra. a párom végig nagyon lelekes volt, simogatott, mondta, hogy nagyon jól csinálom, jó volt, hogy ott volt. a kiscsajt helyben mosdtatták, öltöztették, és aztán az apja karjába nyomták, aki büszkén babázott.
közben engem megpróbáltak összerakni. nem akart leválni a méhlepény, úgy rángatták ki belõlem. ja, akkor kaptam még egy löket edát. aztán a méhem nem akart összehúzódni, úgy elfáradt, kaptam egy brutál összehúzót. meg egy csomót véreztem, vérnyomásom a béka segge alatt tartózkodott. de aztán egy kis cukorral feljebb nyomták :-) biztos, ami biztos, a korai magzatburokrepedés miatt még ki is kapartak és mostak belülrõl. aztán jött a hímzés, aminem a végére kiment az eda, meg a helyi érzéstelenítés, fde mivel már annyi mindent kaptam, nem lehetett többet. már azt hittem kész vagyunk, meg a doki is, kiderült, hogy még vérzek a húgycsõ irányából és még arra is meg kellett stoppolni. na, azt végig éreztem.
na, én eközben nem igazán voltam tisztában azzal, mi történik velem, hogy milyen gázos a helyzet, mert szerencsére nem éreztették, úgy csinálták a dolgokat, mintha minden rendben voltam. én bámultam apját a lányával. hogy gáz volt, azt késõbb mesélték el...
na, egy órával a szülés után lettem "szalonképes", akartuk cicire tenni a nyuszikát, de jött a csecsemõs, hogy cukrot kell nézni nála. sikerült azért egy pár percet kikönyörögni... a család meg kinn várakozott, hogy egy pillantást vethessenek a jövevényre.
a további kórházi élményimet is leírom még majd valamikor... "