Ancsa!
Egy anyától vársz választ vagy egy szakembertől?
Mert szakemberként azt mondom, h igenis gyűrni kell, ha üvölt, hát üvölt, de az idegrendszer fejlődésében mindennek megvan a maga ideje. És persze minden egymásra épül. Szóval nem csúszhat ki a járás tanulása mondjuk 2 éves korra, mert akkor már más képességek fejlődésével kell az agyat terhelni. Ha mindig csúszásban vagyunk, akkor csak toljuk a lemaradást magunk előtt, és persze egyre szerteágazóbb dolgokban lesz különbség a normál fejlődésmenetű gyerekekhez képest. Ez nem azt jelenti, h, aki nem jár 15 hónapos koráig, annak annyi, de hosszű távon akkor tesz jót az ember, ha egy kicsit erőszakos és kőszívű. Amikor hozzánk jönnek azok a gyerekek, akik nem a klasszikus sérült kategória, csak amolyan határesetek-és ésszel jól felfogják, meg érzik is, h valami lényeges dologban mások, mint a társaik, akkor azért azt mondom, h nem itt tartanánk, ha annak idején a szomszéd és a védőnő meg a gyerekorvos meg a sógor nem azt mondja, h ugyan már, az apja is ilyen lusta volt. És, ha megkérdeznél egy fiatal felnőttet, akinek mindenféle komplexusai vannak az esetlen mozgása vagy az érthetetlen beszéde miatt (hangsúlyozom: nem "igazi" fogyatékos, hanem az a kategória, akitől a társadalom még bőven elvárja a teljesítményt), h szerinte humánus dolog volt-e annak idején türelmesen és fájdalommentesen várni, míg beindul magától a fejlődése, akkor val.szeg "nem"-mel fog felelni. Mert nehezen ment a tanulás, csúfolták a társai, nem tudott úgy továbbtanulni, ahogy szeretett volna, nem mer csajozni, stb...
Tudom, tiszta világvége hangulatot festettem le, de mivel ezt a fórumot többnyire akkor keresik fel a mamák, amikor már hiába vártak türelmesen későn érő babájuk NAGY megindulására, akkor azt hiszem muszáj a másik véglet felé átcsúszni, h valahol meglegyen az arany középút. És itt természetesen már rég nem csak a te fiadról van szó, hanem mindenkiről, aki azon filózik, h meddig várjon és mennyire legyen kíméletes.
Amúgy természetes , h sírnak a babák, még akkor is, ha nem fáj nekik a kezelés, mert hát, marhára nem azt szeretnék csinálni, úgyhogy ami eszköz rendelkezésükre áll-sírás, rúgkapálás-mindet bevetik, h értésünkre adja, h nem süti a dolog. Ennek örülni kell, még akkor is, ha rossz hallgatni, uis ez egészséges reakció. Amúgy a Pető módszer foglalkozásait os sok baba, kisgyerek macerának éli meg és ír miatta, úgyhogy ettől nem kell várni nagy változást, de járni talán télleg előbb tanítja meg eg ykonduktor, mint egy dévényes. A hrg is jó sok dologra, majd meglátjátok, ad-e neki löketet. Van nekik szárazföldi terápiájuk. nekem személy szerint szimpatikusabb, túl a kórokozókon is, hiszen alapvetően szárazföldi lények volnánk, így azt hiszem, itt kinn a földön kéne megtanítani azokat, amiket aztán kinn is fogunk alkalmazni, hasznosítani. De nem végeztem el a tanfolyamukat, úgyhogy ez inkább csak olyan félig-meddig magánvélemény.