De jó, én úgy örülök annak, amikor azt hallom, hogy valaki császár után spontán szül. Ilyenkor bízom benne, hogy a következő talán nekem is lehet majd sima.
Amúgy meg én is úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy én már kedden reggel tudtam, hogy másnap megindítják a szülést, Enin és anyámon kívül senki más nem tudta, nem akartam, hogy tudja. Minek? És mikor megszületett a gyerek, egyikünknek sem az volt az első, hogy telefonálgasson. Én hamarabb küldtem az SMS-eket az érzéstelenítéstől még remegve, mint Sanyi. És nekem is az volt a szándékom, hogy csak és kizárólag akkor szólunk mindenkinek, ha már megvan a gyerek. Sőt, én igazából azt sem akartam, hogy látogatók jöjjenek a kórházba Sanyin kívül. Attól meg pláne borsódzott a hátam, hogy akár anyám, akár anyósom idejöjjön az én házamba, és átvegye az irányítást „gyerekágy” égisze alatt. Magyarul én igencsak belső ügynek tekintem a szülést, meg a gyereknevelést is.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem vagyunk egyformák, és nem biztos Orsi, hogy a sógornőd kicseszésből nem szólt.
Gabi, azért a repülést tényleg gondold meg. Edit, minden elismerésem a tiéd. Nekem még jól esik kicsit lustának lenni. De lassan már nem lesz ürügy.
Névről jut eszembe: Edit! Tőletek nem szokták megkérdezni, hogy mi Lili rendes neve?
Olyan sokan hiszik azt, hogy a Lili az önállóan ninvs, csak pl. a Lilla vagy a Liliána becéző formájaként. Van itt egy kislány, őt is Lilinek szólítják, és ő Julianna Lilla, mert az anyukája szerint a Lili dedós
és nagykorában az én lányomat csúfolni fogják miatta.
Mondtam neki, hogy ne aggódjon, biztos fel fogja tudni dolgozni.