Sziasztok!
Roncsi ma kivételesen 9-kor elaludt, úgyhogy most van egy kis időm írni.
Édesek a babák! Nagyon furcsa, hogy már nemsokára szülinapokat ünnepelhetünk, pedig még csak most bújtak ki a pocakból!
Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött, egyre több mindent csinál. Állás közben már csak fél kézzel kapaszkodik, de egyelőre még csak a bútorokba kapaszkodva mendegél. Jobban szeret mászni, mert az már villámgyorsan megy neki, főleg ha a fejébe vesz valamit, amit nem lenne szabad.
Ma a legújabb, hogy kb. 1 perc alatt, talán még annyi se kell neki, felmászik a kb. 20 fokból álló lépcsőnkön az emeletre. Nem tudom hogy jött rá, hogy hogyan kell, de egyik pillanatról a másikra elkezdett mászni felfelé, és csak azt vettem észre, hogy már az emeleten vagyunk. Úgyhogy most már alul is használnunk kell majd a lépcsőzárat, mert nagyon tetszik neki ez a lépcsőzés.
Igazi cserfes kislány, ahogy felébred, már jár a szája, és egész nap szövegel, még félálomban is. Mindenfélét mond, baba, bab, mamam, ajajaj, vavava és még egy csomó egyelőre kivehetetlen dolgot, de mindenhez van hozzáfűznivalója.
Pár napja már annyira tudatosan ad puszit, hogy ha mondjuk neki, hogy ’Adj puszát’, akkor visítva hozzánkrobog, és bekapja az arcunkat. Ez nagyon tetszik neki.
Elkezdett pakolni, kedvence a konyhaszekrény, annak nyitogatja az ajtaját, és szedi ki belőle a cuccokat. Még szerencse, hogy megcsináltam neki, hogy az ottani dolgokat nyugodtan kipakolhatja.
Kis pöttöm panna: kb. 70 cm és jó esetben 7,3 kg körül van, viszont a lába már kb. 19-20-as, igaz újszülöttként is kifejezetten nagy lába volt. Azért remélem felnőttként nem lesz 45-ös lába. A kis súlya egyébként nem látszik rajta, sőt mostanság egész kis husisnak tűnik. Viszont amilyen pici, akkora szája van, és nem hagyja magát már most. A kis barátja, aki 2,5 hónappal fiatalabb nála, egy fejjel magasabb, súlyban meg kb. 2 kilóval nehezebb, és persze mindig ugyanazokkal akarnak játszani. De Roncsi nem hagyja magát, ha Miki elvesz tőle valamit, addig babrál, míg vissza nem szerzi. Szerencsére Miki nagyon szereti, mindig simizni akarja. Eleinte Roncsi mindig sírva fakadt a szeretgetésétől, ami gyakran pofozgatást, fültépést jelent, bár Miki vigyorog, látszik rajta, hogy kedveskedni akar, de mostanában már egész jól tűri a lovagja szeretgetését. És ha valamelyiknek baja van, és elkezd bömbölni, biztos, hogy a másik is rákezd.
Elkezdtek kibújni a fogai, 2 már kint van, egy pedig gyanítom, hogy úton van, mert az éjszakánk elég nyugtalan volt. Eddigi tapasztalatom szerint szinte óránként ébresztget hajnali 3-tól, aztán másnap kint van, de ma még nem éreztem az új fogacskát, úgyhogy tartok tőle, hogy a mai éjszaka is ilyen ’jó’ lesz.
Az éjszakáink teljesen változóak, van amikor csak 1x kelt fel 3 körül, van amikor többször. Általában 9 körül elalszik, de hétvégén meg most, hogy itthon vagyok, borul a menetrend, mert tovább alszunk reggel. Igy ha napközben 2x alszik, vagy délután később alszik el, képes akár ½ 11-ig fent lenni.
Az elalvás mostanában elég balhés, mert nem akar semmiből sem kimaradni, főleg ha itt vannak a barátnőmék, akikkel nagyokat szokott hancúrozni lefekvés előtt.
Továbbra sem az evés bajnoka, de imádja levámolni a kajámat, reggel falatozik a zsömlémből, kispohárból issza a meggyes joghurtomat, úgyhogy gyakran a végén már nem is kell neki a saját reggeli teje.
Az utóbbi hónapban folyamatosan olvastalak benneteket. De annyi munkám volt, (meg lesz is), hogy hulla fáradt vagyok, mire hazaérek, és este, miután Roncsi 9 körül elalszik, már csak egy vágyam van, hogy aludhassak. Szerencsére jön vissza dolgozni egy kolléganőm, úgyhogy tudok majd neki átadni dolgokat, remélem így kicsit könnyebb lesz. De élvezem, amit csinálok, bár azért örülnék, ha nem este ½ 6-ra érnék haza jó esetben. Szerencsére Roncsi teljesen jól hozzzászokott a dolgozó anyuhoz.
Böske, annyira örülök, hogy szerencsésen túl vagytok a műtéten. Egy csomót gondoltam rátok, hogy minden jól alakuljon.
Többen is írtátok az oltásokat. Mi a bárányhimlő meg agyhártya-gyulladás ellenit fogjuk januárban beadatni Roncsinak. Ő is elég sokat betegeskedett, de nem tudjuk mitől. Belázasodott, 3 napig láza volt időnként, aztán ahogy jött, úgy ment. Ez volt 3x, de a keresztanyám 1x sem talált nála semmit. Remélem most már megszabadultunk ettől a kórságtól.
Voltunk céges mikuláson is. Maga a mikulás nem nagyon érdekelte, hanem a színes labdák, amikbe bele tudtak csúszni a nagyobb gyerekek a játszóházban. De 15 perc elég volt neki a nagy zsivajból, követelte, hogy menjünk haza.
Ludmilla, Roncsi is mindent a szájába vesz, ezért ha idegen helyen vagyunk inkább odaadom a cumiját, hogy azt rágja. Mi holnap veszünk babaülést, de olyat akarunk, ami 36 kg-ig jó.
Sudi, én ugyan lányos anyuka vagyok, de a keresztfiamnál a sógornőm féléves kora óta naponta huzogatta vissza a bőrét a kukijánál, és kb. 1 hónapja mondta, hogy végre normálisan tudja visszahúzni, pedig Andris lassan 3 éves.
Szilpa örülök, hogy rendeződnek az éjszakáitok, és remélem magadat is sikerült lelkileg összeszedni. Drukkolok.
A karácsonyunk jól sikerült. 23-án éjjel feldíszítettük a fát, reggel pedig jött a Jézuska, mert délután rohangáltunk. Roncsi teljesen elámult a fától, 1 percig szólni sem bírt, csak nézett nagy szemekkel. Kapott egy zenélős telefont meg egy pörgős játékot, meg apjától egy cipőt. Délután mentünk a nagymamámhoz, aztán anyósomékhoz. Utána átjöttek anyumék a fürdésre (mint minden este), úgyhogy elég szépen elfáradt a kisasszony. Annyi játékot kapott, hogy most próbálom beosztani neki, hogy naponta kapjon valamit, mert nem tudja feldolgozni a sok ajándékot. Tegnap anyuékkal ebédeltünk (nem tudom írtam-e már, velük egy kertben, de 2 családi házban lakunk), aztán anyósoméknál voltunk. Ma meg a barátaink jöttek karácsonyozni Roncsi kisbarátjával.
Remélem mindenkinek olyan jól telt a karácsony, ahogy eltervezte. Na most már befejezem a regényírást
Üdv:
Lilla