Zsu - nagyon örülök a jó hírednek!
Látod-látod! Nem szabad rögtön feladni, persze tudom, hogy ijesztő lehetett ami történt, biztos én is megijedtem volna! De a lényeg, hogy minden OK! Vigyázz magatokra!!! Pihenj sokat.
Zsebike - Te pihengetsz még? Minden rendben a pocakodban? Szerencsés vagy, hogy a szüleid ennyit tudnak segíteni. Nekem nincs segítségem, max a férjem, de Őt meg sajnálom az egész napos munka után. Anyukám először nagyon örült, hogy végre jön a baba, és mondta, hogy összeszedi minden energiáját és jön majd segít, de aztán csak az lett, hogy mindig fáradt, pedig otthon van egész nap, és azzal vígasztal, hogy előbb-utóbb majd meg tudom csinálni a dolgokat. Sőt, még Ő talál ki nekünk feladatokat, és intézni valót, na de mindegy, így kell elfogadnunk. Úgyhogy nézegetem a szaporodó port, mert nem merek takarítani. Most megint napok óta hasogat a hasam és nem tudom, hogy ez csak a növekedés-e, de majd csütörtökön megkérdezem, akkor kell mennem UH-ra és az orvoshoz. Már alig várom.
Melcsi - olvastam, hogy Neked is elkeserítő az Anyukád hozzáállása a dolgokhoz. Sajnálom, hogy ilyen, mert tudom, hogy rossz érzés, tapasztalom a saját bőrömön. Mi megfejtettük a férjemmel, hogy az én anyukám egyszerűen lusta és önző. Csak magával van elfoglalva és én már próbálgattam érzékeltetni is a dolgokat, hogy nekem olyan érzés mintha nem érdekelném, hiszen akármikor jön hozzánk csak magáról beszél, sajnáltatja magát és ha meg is kérdi, hogy vagyunk a választ meg sem várva már mondja tovább a búját - baját. Ami abból áll, hogy apukámmal kénytelen otthon lenni, mert volt egy agyvérzése ami által félig lebénult szegény, aztán annyira javult a helyzet a rehabilitációtól, hogy lábra tud állni, csak a keze maradt teljesen béna, és totyog is szegénykém, de a lakásból csak ritkán tudjuk kimozdítani, nagyobb események alkalmával, de az is elég nehézkes.
Hát ez már tart egy pár éve, és anyukám utálja már az egész helyzetet, amit én meg is értek, hogy nehéz, de azon kívül hogy megeteti és megmosdatja néha, Anyukám is csak nézi a tv-t és olvas vagy alszik a papával együtt nap közben is.
Szóval legutóbb is aranyos volt mert hozott nekem egy adag kajcsit, mert éppen főzött, egyébként pár utcányira laknak tőlünk. Én meg benne voltam a vasalásban nyakig, és amikor össze-össze rándultam közben mert hasogatott a hasam, megjegyezte hogy biztos nemsokára elmúlik, csak az eleje szokott ilyen lenni a terhességnek, bár fura mert neki semmi baja nem volt. Nem lehet, hogy csak elhagyom magam? Mondom nem hagyom el magam anyukám csak fájdogál, de igazad van, majd elmúlik. Aztán egyből kezdte a panaszkodást, hogy mennyire elfáradt már megint, és ott ült egy órát, amíg kivasaltam és hallgattam a panaszkodást, ja és közben megemlítette, hogy a mittudoménki terhes volt, már két hónapos és elvetélt, és kezdte volna ecsetelni a dolgot. Na ekkor szóltam rá, hogy a rémtörténeteket legyen szíves ne ecsetelje, főleg ne olyan drámával ahogy Ő szokott mesélni. Nem szép dolog, de néha az jut eszembe jobb is ha nem jön, mert vagy csak idegesít, vagy feltart és én sem haladok ha éppen csinálnék valamit.
Bocsi, hosszú lettem és nem is tudom minek kellett panaszkodnom, csak éppen ide passzolt a fentebb írt témádhoz.