Jó reggelt! De aktívak voltatok a hétvégén...
Mi "tudatos médiahasználat" hétvégét tartottunk, ami abban merült ki, hogy pénteken este 9-kor elkezdtem kiabálni az urammal, hogy tele van a hócipőcském azzal, hogy folyton megy a számítógép meg a tévé, a gyerek meg kapkodja a fejét a kettő között. Irtó módon rászokott a tévézésre és a számítógépezésre, ha reklám van, kaszát-kapát eldob és bámulja, meg ha meghallja a számítógép ventillátorának duruzsolását, már mászik fel a székre, hogy megnézze mi van a monitoron.
Úgyhogy megegyeztünk, hogy 1. nincs számítógépezés 8 óra után, ill. "csak úgy" nem lesz bekapcsolva egész nap; 2. a tévét csak megnézni szándékozott műsorra kapcsoljuk be, megszűnik a "háttértévézés".
Közben a nagyszülők is jöttek a "mit hozzon a Mikulás?" kérdéssel. Mondjuk mindkét nagymama képes volt megkérdezni, hogy mi a problémám a csokimikulással...
Anyósom megint valami habos-babos ruhácskát akart Lilinek venni, de mondtam neki, hogy ez a gyereknek nem ajándék, (1. utál öltözni, 2. hová adjam rá), ellenben már irtó aranyosan eljátszik, tehát ha valóban a gyereknek akar ajándékot venni (és nem magának, hogy gyönyörködjön a habos-babos ruhás unokájában), akkor játékot .
Edit! Lili olyan elégedett minden képen, hogy szerintem ha éhezne, nem lenne ilyen kiegyensúlyozott, feleslegesen aggódsz. Na persze ezen szerintem mindenki átesik egyszer-kétszer.
Én a kórházban állapítottam meg, hogy éhezik a gyerekem, próbáltam is itthon meggyőzni a dokinénit, hogy írjon neki tápszert.
Amúgy Lili pár napja sokkal szívesebben eszi a darabos, mint a pépesített kajákat (gondolom vakarja vele az ínyét), úgyhogy a turmixgépet hosszú hónapok után eltettem.
Legújabb kedvenc a paradicsomos krumpli husival.
Ja, reggelente azóta is vígan szopizik, úgyhogy csak sztrájk volt.