2006.11.18 15:22
Szerző: sz_kata
Téma volt a sírás, ezért bemásolom ide a két "kedvenc" írásomat ide, az egyiket az lll honlapjáról szedtem le, a másikat Sződy Judit irta:
Minden baba szokott sírni. Ez egy egyszerű tény. Egy síró babával bánni viszont korántsem egyszerű. Édesanyád szerint elkényezteted, ha túl gyakran felveszed. A legjobb barátod azt mondja, hogy szeretettel nem lehet elrontani egy kisbabát. A szomszédod szerint viszont a kisbabának meg kell tanulnia az önállóságot, különben örökké rajtad fog csüngeni.
Te csak ott állsz a szoba ajtajában, hallgatod a babád sírását, és nem tudod, mit is tegyél. Megszoptattad, büfiztetted, tisztába tetted a kicsit. Természetesen a legjobbat szeretnéd nyújtani, de pontosan mi is az a legjobb?
A kisbabák sírásának sok különböző és egyformán fontos oka lehet
Az unalom és a magányosság ugyanolyan kellemetlen érzés egy csecsemőnek, mint az éhség vagy a gázzal telt belek. Olyan nincs, hogy csak akkor menj oda hozzá, "amikor tényleg szüksége van rád": kisbabád kifejezési módja a sírás, ami azt jelenti, hogy szüksége van valamire, és mindaddig, amíg sír, ez a szükséglet nem elégült ki. Nagyon egyszerű rendszer ez, akár egy biztonsági berendezés: hangosan jelzi, ha valami baj van, mindaddig, amíg helyre nem hozzák a hibát.
Természetesen a kisbaba nem gép, így nem tud véget nem érően sírni. Ha a babát túlságosan hosszú ideig hagyják sírni, végül is abbahagyja. Nem azért, mert megvigasztalta magát, hanem azért, mert kimerült és reményt vesztett. Dr. William Sears a NIGHTTIME PARENTING című könyvében kifejti: azzal, hogy a szülők nem reagálnak a baba sírására, megrendítik a baba beléjük vetett bizalmát. Azt a bizalmat, amely "nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben". Ha válaszolsz a kisbaba sírására, tudatod vele, hogy elhiszed, mennyire szüksége van rád és bízhat benned: ott vagy számára. "Ha megbíznak a gyermekben, megtanul bízni másokban." Dr. Sears így folytatja: "Tanulmányok kimutatták, hogy azok a kisbabák, akiknek a sírására rögtön reagálnak, kevesebbet sírnak később, nagyobb korukban." Ha odafigyelsz a kicsi sírására, nem rossz szokást alakítasz ki, hanem megtanítod arra, hogy képes legyen sikeresen megértetni magát veled. Még ha nem is találod ki, hogy pontosan mi a baj, és kisbabád tovább sír a karodban, legalább tudja, hogy nincs magára hagyva.
Egy tanulmányban T. Berry Brazelton több, mint 25 évvel ezelőtt arra a következtetésre jutott, hogy az "átlagos" babák több, mint két órát sírnak naponta. Újabb tanulmányok kimutatták, hogy még sok hasfájós baba is napi egy óránál kevesebbet sír, ha sírására azonnal reagálnak (Taubman, 1984). Ha válaszolsz a kisbabád sírására, nem arra tanítod, hogy gyakrabban sírjon. Ellenkezőleg: arra, hogy kevesebbet sírjon.
A közhiedelemmel ellentétben az a baba, akinek a sírására válaszolnak, nem lesz elkényeztetett, másrészt ha hagyják sírni, attól nem lesz önálló. Az sem igaz, hogy a sírás jót tesz a baba tüdejének. Dr. Sears szerint valójában azon túl, hogy csökkenti a baba vérének oxigénszintjét és fokozza a szívritmust, "az ismétlődő magányos sírás károsan hat a baba általános fejlődésére" (Sears, 1985).
Azonkívül, hogy ártalmas lehet a babának, az édesanyának is rossz, ha kisbabáját sírni hagyja. Először is, megzavarja a mama ösztönös megérzését. A szíve azt súgja, hogy válaszoljon, mások meg azt mondják, hogy ne. Az édesanya csapdába kerül. Nem tudja, hogy önmagában bízzon, vagy a "szakértőben", miközben a legjobbat szeretné nyújtani gyermekének. THE FUSSY BABY című könyvében dr. Sears a következőket mondja: "Ha a mama folyamatosan más tanácsára hallgat a saját ösztönei helyett, és nem figyel kisbabája jelzéseire, csak azt tanulja meg, hogy se önmagában, se kisbabájában ne bízzon."
Szoptatás és sírás
Most már tudod, hogy a legjobb, ha válaszolsz a baba sírására. De vajon hogyan tudod őt megnyugtatni? Nos, a legtöbb szoptató mama automatikusan mellre teszi ilyenkor a babáját. Sokan számolnak be arról, hogy amint sírni hallják kisbabájukat, érzik a tejkilövellő reflexet. A természet így tudatja velük, hogy tenni kell valamit.
Sajnos, amikor egy szoptató édesanya gyermeke sokat sír, az embereknek rögtön az jut az eszükbe, hogy nincs elég tej, vagy valami baj van a tejjel. Sheila Kitzinger egyik felmérése szerint a leggyakrabban azt tanácsolják a sírós kisbaba édesanyjának, hogy térjen át tápszerre. Sokan, akik megfogadták ezt a tanácsot, úgy találták, hogy kisbabájuk ugyanúgy sírt tovább. De nemcsak a babák sírtak tovább, hanem az édesanyák is elveszítették azt a különleges közelséget, amit a szoptatás biztosított számukra. A szoptatás ténylegesen megkönnyíti a sírós baba édesanyjának dolgát. Amíg szoptat, oxitocin nevű hormon választódik ki szervezetében, amitől még inkább eltölti az édesanyát a kisbabája iránti gyengédség és szeretet érzése.
Amennyiben a gyakori szoptatás elcsendesíti sírós babádat, nyugodtan szoptasd meg gyakrabban. Ha féléves vagy idősebb, talán itt az ideje, hogy az anyatejen kívül mást is kapjon. De ha ennél sokkal fiatalabb, akkor valószínűleg csak egy ugrásszerű növekedési szakaszon megy keresztül, és három-öt nap múlva alábbhagy a szopási kedve. Ezalatt olyan gyakran szoptathatod a babádat, ahogyan szüksége van rá. Még akkor is, ha akár csak egy óra telt el az utolsó szoptatás óta.
Néha, amikor egy baba nagyon gyakran szeretne szopni, több tejet iszik, mint amennyi a gyomrába fér. Ha erről van szó és úgy tűnik, hogy a baba még mindig szopni szeretne, de tejet már nem kér, tegyük arra az oldalra, ahonnan utoljára szopott és ne váltsunk mellet. Bár az anyamell sohasem üres egészen, hiszen a nap huszonnégy órájában termel tejet, a baba így mégis kevesebb tejet kap, mint váltott mellből, és nem fog túlságosan megtelni a pocakja.
Ha a baba csak néhanapján sír sokat, talán valami étel okozza, amit ettél. Ez azonban elég ritka dolog, a legtöbb mama bármit ehet mértékkel anélkül, hogy ezt a babája megérezné. Ha mégis összefüggést fedezel fel egy általad fogyasztott étel és kisbabád sírása között, akkor hagyd el azt az ételt egy kis időre. Figyeld meg, elmúlik-e a sírósság. Néhány csecsemő a vitaminkészítményekre, ásványi kiegészítőkre vagy a fluoridra érzékeny, akár közvetlenül kapja, akár az édesanya tején keresztül. Bár egyes orvosok automatikusan felírják ezeket a készítményeket, a szoptatott csecsemőnek általában nincs rájuk szüksége.
Vannak babák, akiknek nehezére esik a büfizés. Míg egyesek rögtön büfögnek, mihelyt elveszik őket a mellről, más babának öt percet vagy többet is el kell töltenie a válladon ahhoz, hogy a levegő feljöjjön. Ha úgy gondolod, azért sír a babád, mert gázbuborék van a pocakjában, íme egy másik jól bevált büfiztetési módszer: fektesd a babát keresztben az öledbe, és masszírozd vagy gyengéden ütögesd a hátát. Sokszor, mihelyt büfizett a baba, üres hely keletkezik a hasában és még szeretne szopni egy kicsit.
Babacsitító módszerek
Ha a baba már nem akar szopni, megbüfiztetted, tisztába tetted és még mindig sír, mit tehetsz még? Nos, levetkőztetheted tetőtől talpig, hogy lásd, nem a ruhája zavarja-e. Lehet, hogy egy biztosítótű vagy egy címke szúrja vagy dörzsöli a bőrét. Lehet, hogy egy cérna vagy hajszál tekeredett az egyik lábujjára. Furcsán hangzik, de többször találtam a kisbabám lábujjára szorosan rácsavarodott hajszálat, és halvány fogalmam sem volt róla, hogyan kerülhetett oda.
Ha kisbabád folytatja a sírást, te is levetkőzhetsz és beülhettek egy kád meleg vízbe. A víz nagyon megnyugtató és pihentető lehet mindkettőtöknek. Egyik kezedet a feje, másik kezedet a popsija alá téve úsztathatod előre-hátra a vízben. Ha jobban tetszik, dőlj hátra és tedd a babádat a mellkasodra, hogy hallja a szívverésedet. Gyengéden locsolj vizet a testére, hogy ellazuljon.
Természetesen vigyázz, hogy az arca kint legyen a vízből, és a fürdőszoba ne legyen túl hideg - hiszen nem akarod, hogy még jobban sírjon azért, mert fázik.
A csecsemőmasszázs is nagyon megnyugtató lehet kisbabád számára. The Crying Baby című könyvében Sheila Kitzinger beszámol a koraszülött babákkal folytatott kutatásokról. "Ezek a tanulmányok alátámasztották, hogy a gyakran kézbe vett, simogatott babák kevesebbet sírnak, gyorsabban híznak, jobban fejlődnek. Motoros képességeik és viselkedésük is érettebb." Azt hiszem, a legtöbben egyetértünk azzal, hogy egy szeretett személy érintése még egy felnőttnek is jó érzés. Ugyanígy az emberi hang is megnyugtató, tehát az éneklés is jó módszer lehet gyermeked lecsillapításához.
Sok kisbabát megvigasztal, ha édesanyja (vagy édesapja) puha babahordozóba rakja és viszi, így mindig közel van szülője mellkasához. Ez különösen akkor hasznos, ha már zavar, hogy semmit nem tudsz megcsinálni, mert egész nap a babával kell foglalkoznod. A legtöbb ember csak akkor gondol a babahordozóra, ha elmegy otthonról, pedig otthoni használata nagyszerű módszer a nyűgös kisbaba megnyugtatására. Ugyanakkor folytathatod a munkát, amit el kell végezned. Ne aggódj, hogy örökre "rászoktatod" a kicsit. A kisbaba felnő, akár akarjuk, akár nem, és ha egyszer mászni és járni kezd, valószínűleg hiányozni fognak majd neked azok a napok, amikor még elégedett és boldog volt a karjaidban.
Néha azért sír a baba, mert túl sok inger éri. Ebben az esetben átviheted egy másik szobába, ahol kevesebb ember van vagy nagyobb a csend. Ha gondolod, hogy csak egyedül szeretne lenni, lefektetheted, de ha a sírás nem marad abba, vedd fel újra. Van olyan baba, akinek kell néhány percnyi nyüglődés ahhoz, hogy megnyugodjon és elaludjon, de ha még hangosabban és keservesebben kezd sírni, akkor valószínűleg nem erre van szüksége.
A hintaszék csodálatosan meg tudja nyugtatni a kisbabát és édesanyját egyaránt. Ha a hintaszék nem válik be, felállhatsz és ringathatod a babát jobbra-balra, vagy a válladra fektetve gyengéden fel-aIá rugózva. A babák sokszor ezt szeretik a legjobban: fektesd hasra az alkarodon, kezeddel a mellkasát megtámasztva. Ebben a helyzetben a baba a padlót nézi, keze és lába lecsüng. (Ezt gyakran hasfájós tartásnak is hívják, mert különösen hatékony a hasfájós babák esetében.) Egy másik babát talán az nyugtat meg, ha leülsz és keresztbe fekteted a combodon, gyengéden masszírozod a hátát, miközben lassan emelgeted a sarkadat.
Mivel a kisbabákat születésük előtt víz veszi körül, legtöbbjük nem sír, ha nedves a pelenkájuk. Ugyanakkor sokszor sírnak, ha pelenkakiütésük van. Erre a megelőzés a legjobb gyógymód. (A gyakori tisztába tevés jó módszer arra, hogy elkerüljük a pelenkakiütést.) Ha a kisbabádnak sok kiütése van, amikor eldobható pelenkát használsz, az a logikus, hogy áttérj a textilpelenkára. De ha textilpelenkával lesz kiütése a kisbabának, kipróbálhatsz egy másik mosóport, vagy kiöblítheted a pelenkát kétszer. Kerüld a műanyag pelenkaborítókat, ezek benntartják a nedvességet, és meggátolják a levegő áramlását. Ha ez nem válik be, kipróbálhatod az eldobható pelenkát egy rövid időre. Ha a kisbabádnak kiütése van, nagyon fájhat a popsija. Kérdezd meg orvosod, mivel kell kezelni, és amíg el nem múlik, a baba valószínúleg meztelen popsival lesz a legboldogabb.
Nem ritka jelenség, hogy a baba székletürítését mindig sírás előzi meg. Ez nem azt jelenti, hogy székrekedése van. Még a majdnem folyékony állagú anyatejes széklet továbbítása is erőfeszítésbe kerül némely kisbabának. Segíthet, ha a válladra fekteted, és hagyod, hogy a talpát a karodnak feszítse, miközben kakil.
Éjszakai sírás
Ha a babád akkor sír legtöbbet, amikor szerinted aludnia kellene, próbálj meg együtt aludni vele. Sheila Kitzinger The Crying Baby című könyvében egy mama elmondja kisbabája történetét, aki átlagosan hat óra hosszat sírt éjszakánként, amíg egyedül kellett aludnia a kiságyban. Amikor azonban maga mellé fektette, a sírás teljesen abbamaradt. Sok mama azért vonakodik maga mellé venni kisbabáját, mert attól fél, hogy "rossz szokást" alakít ki ezzel. Pedig megszületése előtt kisbabád minden éjjel veled aludt. A tested gyengéden tartotta őt, hallgatta a szívverésed és lélegzésed. Vannak babák, akiknek ez nem hiányzik születésük után, de a legtöbbjüknek fokozatosabb elválásra van szükségük. Ijedtek, és nem érzik magukat biztonságban, amikor hirtelen azt várják tőlük, hogy egy hideg, csendes kiságyban aludjanak egészen egyedül.
Néhány mamának az is problémát okoz, hogyan tegye le kisbabáját aludni napközben: a baba békésen elalszik édesanyja karjában, de amint hozzáér a hideg lepedőhöz, sírva felébred. Gyakran könnyebben alszik el, ha mindketten lefekszetek a szoptatáshoz, és amikor a baba már elaludt, csendesen felkelhetsz mellőle anélkül, hogy megzavarnád.
Egy másik lehetőség az édesanya számára, ha szoptatás előtt a kényelmét szolgáló dolgokat a keze ügyébe helyezi. Készíts elő egy nagy pohár vizet, egy jó könyvet vagy a telefont, és nyugodtan dajkáld a kisbabádat, míg alszik. Ha túl sok a dolgod ahhoz, hogy ilyen szünetet megengedj magadnak, babahordozóba (babahordozó kendőbe) is rakhatod a babát a nappali alvás idejére. A legtöbb baba elalszik így, és fel sem ébred, míg te a napi teendőidet végzed. A kisbabák általában így alszanak, mielőtt megszületnének. Sok babát az is megnyugtat, ha puha takaróba bugyolálják: ez emlékezteti őket arra, amikor még édesanyjuk teste ölelte őket körül.
A hasfájós kisbaba
Dr. Sears az alábbiakban jellemzi a legjobban, milyen is a hasfájós kisbaba: "Ha kétségeid vannak afelől, hogy kisbabád hasfájós-e vagy nem, akkor valószínűleg nem az. A hasfájós csecsemő tökéletesen meggyőzi gondozóját afelől, hogy valóban szenved." Az emberek évekig próbálkoztak azzal, hogy meghatározzák, mi is az a hasfájósság. Ma a legtöbben egyetértenek abban, hogy a hasfájós babáknak valóban "nagyfokú fizikai kényelmetlenség" érzésük van. Sokféle elmélet létezik a kényelmetlenségérzés okainak magyarázatára.
A hasfájós babának az egész teste megfeszül. Általában felhúzza a térdét a hasa felé, ökölbe szorítja a kezét, arckifejezése szenvedő és közben magas hangon ordít. Ez az állapot leginkább délután vagy estefelé szokott bekövetkezni, és percekig vagy akár órákig is eltarthat. Különösen fontos, hogy a hasfájós baba sírására azonnal reagáljunk, mert sírás közben hajlamos arra, hogy sok levegőt nyeljen. Így a baba még rosszabbul érzi magát, és még nehezebb lesz megvigasztalni.
Amikor semmi sem használ
Sok babánál a sírás elkerülhető, ha az édesanya odafigyel a kisbaba sírását megelőző jelzésre. Dr. Sears szerint a legtöbb baba jellegzetesen viselkedik sírás előtt, és ha az édesanya reagál ezekre a jelekre, a babának szükségtelen lesz sírnia. Ha odafigyelsz erre, akkor megtaníthatod őt eredményesen együttműködni. Megtanulja, hogy sírás nélkül is ki tudja elégíteni az igényeit, így ritkábban fog sími.
Van olyan baba is, aki elkezd sírni és fokozódó intenzitással folytatja egészen addig, amíg teljesen lehetetlen lesz lecsillapítani, bármit is csinálsz. Az ilyen babának valószínűleg "ki kell engednie a gőzt" időnként, és jó darabig sír, amíg meg tud nyugodni. Egy idő után majd átesik ezen az érzékeny időszakon. Ez persze nem azt jelenti, hogy szegény babát magára kellene hagynod a kiságyban, míg visszanyeri az önuralmát. Fontos, hogy karodba vedd kisbabádat, hiszen amikor újra lecsillapodik, valószínűleg szüksége lesz arra a dologra, ami miatt elkezdte a sírást. Ha nem vagy ott, hogy eleget tégy kívánságának, az egész kezdődhet elölről. És ki tudja? Lehet, hogy éppen az fogja megnyugtatni, amit legközelebb próbálsz ki.
Ha már mindent kipróbáltál, ami csak eszedbe jutott, és a kisbabád még mindig sír, lehet, hogy tehetetlennek érzed magad: mintha mindaz, amit tettél, semmit sem érne. Lehet, hogy kísértést érzel, hogy hagyd egyedül sírni a babádat. Könnyű elképzelni, hogy egy édesanyában ilyen érzés alakulhat ki, de fontos emlékezni rá, hogy akkor is teszel valamit, ha csak egyszerűen kézbe veszed a kisbabádat. Tudatod vele, hogy szereted, hogy nincs egyedül, akár kedvesen gügyög, akár hisztérikusan sír. Nem mindig könnyű egy egyfolytában síró kisbabát szeretni, de pont ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük van a szeretetre. Ha sírós kisbabád van, úgy tűnhet, hogy megállt az idő, de egy év múlva, ahogy elnézed a boldogan játszó-totyogó gyermekedet, csodálkozni fogsz majd, milyen gyorsan múlnak a hónapok.
Sírós babák pedig vannak
Akármilyen szorgalmasan is járjuk körül ezt a témát, akárhány tudományos fejtegetés végighallgatunk, a tapasztalatok azt mutatják: a sírás együtt jár a csecsemőkorral, és ezt az anya gondoskodása csak bizonyos mértékig tudja befolyásolni. Vannak sírós, és kevésbé sírós babák. Vannak türelmes, és kevésbé türelmes anyák. Ezek azok a dimenziók, amelyek közt lavírozhatunk. Lényeg az, hogy próbáljuk a lehető legjobbat kihozni a helyzetből: ne csak a pillanatnyi nyugalomra, hanem a hosszú távú hatásokra is összpontosítsunk.
Ki ne ismerné a helyzetet: a csecsemő üvölt, mint a fába szorult féreg. Evett, tiszta a feneke, böfizett, nyugi van a lakásban. Nincs több ötletünk. És ezt előadja minden nap, lehetőleg délután, amikor végre apa is hazaért, és jöhetne a családi idill. Szóval az ember áll a szoba közepén, és „lelki füleivel” hallja az anyukája hangját: ne vedd föl állandóan, elkapatod. Azután az ismeretterjesztő pszicho-izék szövege is a fülébe cseng: ha nem veszed föl azonnal, egy életre lelki nyomorékot csinálsz a gyerekedből. És különben sem vagy jó anya, ha nem ismered fel, hogy miért sír a gyereked.
Nos, meg kell mondani: egyik véglet sem igaz minden helyzetre. A babák eleve nagyon különbözők, és ráadásul hétről hétre változnak. Egy dolog azonban biztos: egyik baba sem rosszalkodásból sír, legalábbis ez első hónapokban biztosan nem. A sírás jelzés, amire válaszolni kell. Miért olyan fontos ez? Az emberbaba néhány százezer éve még a mamája szőrébe kapaszkodva élte életét. Nem is volt lehetőség arra, hogy igényeit (éhség, meleg, ringatás, közelség) késve elégítsék ki. Az anyaméh és a „való világ” között ott volt ez a különleges, biztonságos átmeneti élet, koszttal, kvártéllyal. Ahogy szőrtelenné vált a homo sapiens, átmeneti megoldásként különböző hordozási módszereket talált ki (kendő, kosár, hátizsák). A mai kisbabák – hiába a nagy evolúció és a kulturális fejlődés – ugyanazt a biztonságot igénylik, mint őseik. Mivel nincs folyamatosan kéznél a mamájuk, kénytelenek voltak kifejleszteni valami biztos módszert arra, hogy a közelben tartsák őt. Ez a biztos mód a korai kommunikáció. Elsősorban a sírás működik hatékonyan, de néhány hónap múlva már bájaikat is bevethetik: gőgicsélnek, mosolyognak, „társalgást” kezdeményeznek. Ez is a közelben tartja a felnőtteket ideig – óráig. De igazi eredményt sírással lehet elérni.
Mi következik mindebből? Az, hogy a sírást úgy kell értelmezni, mint valódi igény kifejezését. Csecsemősírásra nem reagálni ugyanaz, mintha egy kisgyerek kérdésére, kérésére kérdésére nem válaszolnánk. Ha a baba/gyerek azt tapasztalja hogy fölöslegesen kér/kérdez, egy idő múlva felhagy a „hagyományos” kommunikációval, visszahúzódó lesz, elveszti kezdeményező készségét, vagy épp ellenkezőleg: erőszakos, követelődző magatartást vesz föl. Jobb, ha a gyereket már babakorában biztosítjuk arról: érdemes jelzéseket adni, kérni, kérdezni, mert megkapja a választ. Ha a baba sírását rendszeresen nem veszik figyelembe, lehet, hogy egy idő múlva leszokik a sírásról, de ez azt jelenti: feladta a próbálkozást, elvesztette a bizalmát.
Vigasztald meg!
A csecsemőnek a magány éppúgy fáj, mint az éhség, vagy a felmaródott popsi. A baba ugyanis társas lényként születik. Van olyan gyerek, aki kezdettől nem igényli intenzíven a babusgatást, van olyan, aki szinte folyton ölben lenne. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik gyerek rossz, a másik jó, hanem pusztán azt, hogy különböznek egymástól. Az úgynevezett „kétemberes gyerek” folytonos elfoglaltságot biztosít a mamájának. Egy ember képtelen gondozni, közben a háztartást is ellátni, anélkül hogy felőrlődnének az idegei. A kétemberes gyerek néha megnyugszik, de az alapállapota a nyüglődés. Sokat segíthet, ha van egy állandó váltótársunk, aki hordozza, sétáltatja a babakocsiban (ha egyáltalán megmarad benne). A másik nagy segítség a hordozókendő. Ebben szinte minden baba megnyugszik, és miközben az anya mellkasán illetve hátán szuszog, addig megoldható a házimunka egy része vagy a vásárlás. Nem kell félni attól, hogy a baba megszokja az anyja közelségét, hogy túlságosan kötődni fog. Éppen az így nevelt babák fogják megtartani a bizalmukat a világ iránt, ők azok, akik könnyebben indulnak majd felfedezőútra, hiszen biztosak benne, hogy a mama mindig ott áll a háttérben, és vigyáz rájuk.
Az érintés, az ölelés, a testmeleg nyújtása tehát nem egyenlő az elkényeztetéssel. Ez élettani igény, ugyanúgy, mint a táplálkozás.
Szoptatás és sírás
Újszülöttkorban jellegzetes jelekkel adja tudtára a mamának a kisbaba, hogy éhes. Ugye ismerős az a leírhatatlan, nyögdécselés, mormogás szerű hangocska, amit a baba akár közvetlenül szülés után is képes kiadni, kitartóan, amíg mellre nem kerül. Közben nyújtogatja nyelvecskéjét, forgatja a fejét, és megpróbálja a kezét is a szájába venni. Érdemes már ilyenkor mellre tenni, nem kell megvárni, hogy sírjon. Persze, előfordulhat, hogy az anya nem veszi észre a korai jeleket. Ha már dühösen sír a kicsi, szoptatás előtt próbáljuk egy kicsit megnyugtatni ringatással, kedves, bíztató szavakkal. Ha így tesszük mellre, könnyebben el tudja kezdeni a szopást, mint dühös sírás közben.
Mit gondoljunk arról, ha a baba szoptatás után is sír. Lehet, hogy levegőt nyelt. Böfiztessük meg a vállunkon, vagy az alkarunkra fektetve. Lehet, hogy keveset evett: kínáljuk meg a másik mellel is. A sírás azonban nem biztos jele az éhségnek. Ha a baba kevesebbet és sötétebb színűt pisil, mint eddig, és leállt a súlygyarapodása, ez jelezheti, hogy túl kevés az anyatej, vagy rossz a szopási technika, ezért nem jut elég táplálékhoz a baba. Ilyenkor a gyakori szoptatás segíthet, és az, hogy megtanítjuk a babát helyesen szopni. Ehhez többnyire szoptatási tanácsadó segítségére lesz szükségünk. Lehet, hogy azért sír szoptatás után, mert túl sokat evett: próbáljunk csak egy mellből szoptatni, vagy széthúzni a szoptatások közt eltelt időt nagyjából két órára. Ezt is hordozókendő beiktatásával érhetjük el.
Nem tart örökké
Saját tapasztalatomból tudom, hogy rémes dolog egy állandóan üvöltő gyerekkel együtt élni. Két dolog vigasztalhatja ilyenkor az embert. Az egyik, hogy ezzel nincs egyedül, sőt…
A másik, hogy a nehéz korszak nem tart örökké. Amikor a baba kezdi fölfedezni a világot, egyre több dolga lesz. Nem ér rá annyit bömbölni.
Türelmet kívánok mindenkinek!
Sződy Judit
köszi az aggódást, de csak olvasni van időm, fáradt vagyok 
, mert én hülye múlt héten éjfél után feküdtem (gyerek persze aludt) és azóta nem tudtam kipihenni magam. Meg köhögök, trüsszögök...Pedig ma is 9-kor keltünk, ettünk és alszunk tovább...de én nem tudok mert mosogatni kell stb.
). Szóval nem csak a tej mennyisége fontos, hanem a minősége is, úgyhogy nyugi!
Szeretek visszagondolni rá...
. De nem volt semmi víz. Na indultunk a dokihoz. A kocsiban megint lett az a fájdalmas érzés, majd elmúlt. Akkor már gyanus volt a dolog. Kb. 10 perce mentünk, amikor eszembe jutott, hogy a telefonom otthon maradt, hát visszamentünk érte. Ahogy mentünk a kocsival, néztem az órát, és pontosan öt percenként fájtam. Ezen nagyon meglepődtem, nem is gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyire pontos. Fájáskor kicsit megfeszítettem a derekam, és azt mondogattam, hogy hagyd abba, hagyd abba... Két fájás közt meg semmi érzés nem volt. Fölhívtam a szülésznőt, Jolikát, hogy megyünk CTG-re,de maradunk is szerintem... Fél 9 re beértünk a kórházba, Jolika megvizsgált, bő 2 ujjnyi méhszáj. Majd CTG volt, azonis látszott, hogy ez már fájás. Mellettem egy másik kismamát CTG-ztek, én meg magyaráztam neki, hogy nem is vészes ez a fájás, nézze meg, milyen rövid ideig tart, aztán öt percig semmi.
Jolika beöntést akart adni, de a doki szerint arra már nincs idő, úgyhogy ezt megúsztam 
Hát erre nem nyugodtam meg. Nagyon féltem ettől, de tényleg nem fájt, csak azt éreztem, hogy meleg víz folyik, jó sok. Aztán fájásoztunk, nem sétáltam, feküdtem. Néha oldalt, néha hanyatt. Rájöttem, hogy a derekamon egy háromszög fáj nagyon, és ha Gyuri azt masszírozza, az nagyon jó. A CTG-n mindig előbb látszott, hogy mikor lesz fájás, mint ahogy én azt éreztem, és ez nagyon jó volt, Gyuri mondta,hogy most megy fölfelé a szám, akkor tudtam, hogy fájni fog, majd mondta, hogy már csökken, akkor tudtam, hogy mindjárt vége. Két fájás közt vidáman beszélgettem. Amikor Jolika megvizsgált, hogy hol tart a méhszáj, az kicsit jobban fájt. Szépen tágult minden, azt mondta, fél 12 re baba lesz. Azon aggódtam, nehogy Verusnak baja legyen, kérdeztem, hogy a köldökzsinór biztos jó helyen van e. Jolika azt mondta, ha nem, akkor a szívhang jelzi, és akkor úgyis császár. Persze normál úton akartam szülni, de a baba mindenek előtt. Folyton lestem a szívhangot, végig jó volt. Közben Gyuri elment a parkolóautomatához, meg reggelizni. Amikor visszajött, akkor elmondtam neki, hogy hány fájás volt addig. Próbáltam a jógán tanult légzést alkalmazni, de nem jött be nekem, mert minden ami a hasamhoz ért kellemetlen volt, tehát a levegőt sem volt jó érzés hasba szívni, úgyhogy nem jógáztam. Gyuri meg akarta simogatni a hasam, de nem engedtem, semmi ne érjen a hasamhoz!!! 
Hát, elmúlt a fél 12, de Verus sehol. A méhszájból már csak pár mm volt. Közben a doki többször telefonált, hogy hol tartunk (ő közben a harmadikon rendelt, én meg az elsőn vajúdtam). Ekkor már azért gyakrabban és hosszabb ideig fájt. Végül is ezek a tágulási fájások a legrosszabbak, de ez is kibírható volt. Nem kiabáltam, csak csöndben szenvedtem, majd amikor elmúlt, akkor közöltem, hogy ez most nagyon fájt. Jolika mondta, hogy még öt fájás, és a célegyenesbe leszünk. Öt fájás után nem voltunk sehol, sőt. az egész méhszáj visszaödémásodott. Ekkor nagyon megijedtem, hogy most megint ugyanannyi idő? De nem, jolika kézzel eltűntette a méhszájat. Ez bazi rossz volt 
Valamiért lassan jött le a fejecséje, mint kellett volna. Aztán jött a dokibácsi, és kezdődött a nyomás. Azt mondta, feladat: bepisilni és bekakilni egyszerre. 
Aztán negyed 7-kor is megébredt, de még akkor is vissza tudtam tenni cici után. Viszont fél 9-kor mindhárman éktelen visító fúrásra ébredtünk... Geszti azonnal felsírt, én meg félálomban pattantam ki az ágyból, szegény férjem is frászt kapott. Jajjjj de dühös tudok ilyenkor lenni, ki az az idióta, aki reggel fél 9-kor áll neki fúrni????? 
Aztán 10 perc múlva abba is hagyták, de pont elég volt hogy Geszti megébredjen. Kapott megint cicit, aztán játék volt fél 1-ig, ebédeltünk, és ő is, aztán most elaludt a szőnyegén... De nekem persze nincs időm aludni, szintén vár a mosogatás, rendrakás... Férjem sajna megint dolgozni ment. De jövő héten csak 2 napot megy be, jaj de jó!
[/url]
[/img] 
