na egy utolsó.
A vasárnapi misén, a szentbeszéd pillanatában egy falusi pap
mérgesen
támaszkodik a szószékre és dörgő hangon így szól:
- A mai prédikációt nektek szentelem, tolvajok, mivel tegnap,
szombaton
elloptátok a kerékpáromat. Ilyen dolgok nem történhetnek ebben a
faluban
és még kevésbé ebben a közösségben, amelyben mindnyájan kicsi korunk
óta
ismerjük egymást, és ahol Isten a boldogság magvát hintette el. De
ez nem teszi meg nem történtté és nem bagatellizálja azt, amit tegnap
tettetek: ELLOPTÁTOK A KERÉKPÁROMAT!!
- Az első parancsolat így szól: "Szeresd a te Istenedet mindenek
felett", de ti nem szeretitek Istent, mert aki lop, az nem szereti
Istent, szarházi tolvajok!
- A második parancsolat így szól: "Istennek nevét hiába ne vegyed",
de
aki lop, az megtagadja Istent, mivel a biciklim nélkül sokat kell
gyalogolnom, hogy a másik egyházközségbe eljussak és hirdethessem az
ő igéjét.
- A harmadik parancsolat így szól: "Megszenteld a vasárnapot, mint
az Úr napját", de ti nem szenteltek meg semmit, mert tolvajok vagytok,
szentségtörő szarháziak, akik habozás nélkül ellopták a
kerékpáromat.
- A negyedik parancsolat így szól: "Tiszteld apádat és anyádat", de
nektek, úgy látszik, nem volt sem apátok, sem anyátok, mert ha lett
volna, megtanított volna benneteket arra, hogy ne lopjatok.
- Az ötödik parancsolat így szól: "Ne ölj", de ti megöltétek azt az
örömömet, amelyet az új kerékpárom okozott nekem. Úgyhogy most
azonnal mondjátok meg nekem, ki volt az a rohadt kurafi, aki ellopta a
biciklimet.
- A hatodik parancsolat így szól: "Ne paráználkodjál." E szavaknál a
pap néhány pillanatra elgondolkozik, majd meglepődve folytatja:
- A picsába! ... Most jutott eszembe, hol hagytam a kerékpáromat!!