Drága kincsünk, Pistike világrajötte!!!!!
Előzmények:
2006. október 14. : Végre valahára hazahoztuk a kiságyat, apa este össze is állította!!
2006. október 15.: Utolsó simítások, lefertőtlenítettem a kiságyat, feletettem a lepedőt, összekészítettema kisruhákat, amiben hazahoztuk Pistikét, és betettem az ágyikóba!! Bepakoltam a komódba, és lefényképeztem a babsarkot nektek, hogy majd megmutatom!!!
(erre nem került sor
)
2006 október 16 : Egész nap pörögtem, sürögtem, forogtam, kisikáltam 3 edző cipőt a káda hajolva, apával takarítottunk, stb, és közben semmit nem sejtettem...
Este megérkezett hozzánk anyukám, őneki már mondtam, hogy olyan jó lenne, ha megszületne Pistike, mert máe kezdek nyügös lenni, pedig még csak a 38. hétbe léptem bele pont!!
Aztán este megnéztem a kedvenc játékomat a tv-ben, és kb fél 10-kor lefeküdtem aludni!!
22.15-kor kimentem a szokásos folyóügyeimet rendezni, de visszafelé elkezdett valami folydogálni... Még csodálkoztam is, hogy még mindig folyik a pisi? De az nem lehet!!
Vissza a wc-be!! törölgettem, tesztelgettem, hogy folyik-e!! Hát megállt!! Erre újból elindultam, és megint folyott...
Akkor már tudatosult bennem, hogy nem inkontinens vagyok, hanem a magzatvíz folydogál...
gyorsan bepelenkáztam magam, és befeküdtem apa mellé, gyengéden elkezdtem ébresztgetni :" Drágám, folyik a magzatvíz"!!
Hát egyből éber lett!!
Próbáltam hívni a dokimat, de nem vette fel, így elkezdtünk készülődni befelé a kórházba!! Szerencsére minden össze volt készítve, így nem kellett pakolással foglalkoznom!!
Fájásom még nem volt!!
A kórházba menet bementünk még tankolni, mert persze mikor üres egy autónak a tankja??...
Kb fél 12-kor értünk be a kórházba, a szülésznő leültetett, felvette ráérősen az adataimat, ( kiváncsi lennék, hogy azokkal is így csinálja e , akik görcsök közt mennek be a kórházba?
)aztán hívta az ügyeletes dokit, akitől majdnem leestem az ágyról, annyira "megnyerő volt a kinézete
Aztán szerencsére kiderült, hogy a marcona külső érző szívet takar
Jól megvizsgált, közölte, hogy folyik a víz (nem mondja?????
), és 1 ujjnyira vagyok nyitva!! Irány a CTG, hosszú még az éjszaka!! A CTG tökéletes volt, ífájás nuku, így bekültek az osztályra egy szobába, megkaptam az ágyamat, és lehet vajúdni az alvó kismamák között!!
Hajráááá!!! Menjek vissza, ha megkezdődnek a fájások, és rendszeresnek érzem!! ÉÉÉn, aki az első gyerekét szinte fájdalom nélkül szülte, és fogalma sincs róla, hogy mi is az a szülési fájdalom!!
na jó, várunk... Apát hataküldték, hogy majd úgyis értesítem, ha beindulnak az események!!
Kb 1 óra múlva 20 perces fájásaim kezdődtek!! Vártam még kb 1 órát, és visszasétáltam a szülőszobába!! Újból vizsgálat, 2 ujnyi voltam, ujabb CTG, minden oké!! Menjek vissza, várjak még, míg sűrűbb, és intezívebb lesz!! Aztán mégis modósítottak, menjek vissza 1 óra múlva, törölközővel, stb, előkészítenek!! Így hajnali 5 órakor újból a CTG-n ültem, és közben apa is befutott!! A baba alszik, közölte a szülésznő!!!
Újabb vizsgálat, még mindig 2 ujjnyi, fájások kb 10 percesek voltak!! Sétálgassak, aztán előlészítenek!! Hát a sétálgatásomnak az lett az eredménye, hogy az a halovány fájásom is elmúlt, ami volt, pedig már reggel fél 6 volt!! Közben már értesítették az orvosomat is!! Megkaptam a beöntést, aztán miután megvolt az eredménye, elmentem zuhanyozni!! Mire végeztem, szóltak, hogy megjött a dokim, mehetek a szülőszobára!! Végre megnyugodtam, hogy jó kezekben vagyunk!! Kérdezte, hogy én hívtam e, mondtam, hogy igen, le volt némítva a telefonja, reggel vette észre!! Egyébként 3 napos továbbképzésen kellett volna lennie!!
Aztán felgyorsultak az események!! bekötötték az oxitocint (úgy látszik én nélküle nem bírok szülni), szóltak apának, hogy bejöhet, és elkezdődött... Ekkor volt 7 óra, hát mát ideje volt...
Közben megtörtént a szülésznők között a műszakváltás, az elgyötört éjszakás szülésznők helyett ( jelzem, egész éjszaka nagyüzem volt) kaptam egy kipihent, friss, tündéri szülésznőt, élmény volt vele, és a dokimmal szülni!!
Aztán jöttek azok a bizonyoa FÁJÁSOK, AMIT SOHA EL NEM TUDTAM KÉPZELNI, HOGY ENNYIRE FÁJHAT VALAMI!! Fájt, és haladtunk is!!
Apának folyamatosan szorongattam a kezét, próbáltam jól venni a levegőt, ami a dícséretek szerint sikerült is!! Nem kiabáltam, ahhoz se volt erőm ( nem úgy mint a szomszéd ágyon lévő kismamának
), én szinte megnémultam, apa közben folyamatosan beszélt hozzám, ez olyan jó volt!! Közben nézte a CTG-n a fájásaim erösségét, amit mindig közvetített is nekem, hogy húúú ez most mekkora volt, mintha nem én éreztem volna...
Aztán egyszercsak elérkezett a kitolási szak, nyomnom kellett, amit nem is kellett már visszatartanom!!! És én nyomtam, és nyomtam, a szülésznő már látta a haját (a mi kopasznak készült babánknak,m akire apa végig azt mondta, hogy nem lezs haja, mert neki se volt
)ez erőt adott, és a következő pillanatban nagy megkönnyebbülést éreztem, és 9.13-kor KICSUSSZANT a mi várva várt CSODÁNK, rögtön a hasamra tették, és még arra is volt erőm, hogy szóljak apának, hogy fényképezzen!!
Aztán elvittélk ellátni, nekem meg kezdődtek az újabb fájdalmak, de már kit érdekelt az!! A placenta töredezve jött ki, így simán ki kellet kaparni, de az volt a legkevesebb...
Aztán apa visszajött Pistikével, és 2 órát töltöttünk hármasban a szülőszobán, és csak gyönyörködtünk, gyönyörködtünk...
Hát ez volt az én szülésem története, a további napok is megérnek egy regényt, mert szép szülés után egy rémálom volt a 4 napos kórházi tartózkodásunk, de ezt majd legközelebb, de előljáróban annyit, hogy egy katasztrófa a gyermekágyas részlege a kórháznak...
Elnézést kérek a hibákért, de már nincs időm javítani, mert a trónörökös követeli anyucit!!
Üdv!! Melódia