Sziasztok!
Nos, nekem két tapasztalatom van, első két fiamat két különböző kórházban szültem, pont az első szülés rossz élményei miatt. Attilát a szülés után elvitték csak két percre láttam, három óra múlva kaptam meg, a kötelező szoptatási időben (itt csak a fizetős volt rooming-inn,de abból össz-vissz volt kettő, az is mindig várólistás), persze, nem szopott. Aztán este sem. Reggel 6 óra, első szoptatásra hozták őket, Atis aludt, nagy nehezen felkeltettem, cicire raktam, erre akkora bukit kaptam telibe, hogy öröm volt nézni. Következtetés: megetették az éjjel a csecsemősök, de rendesen. A melleim az első estére kőkemények lettek, Atis csak aludt a háromóránkénti kötelező szoptatási félórákban. Hárman voltunk egy kórteremben, hárman keltegettük felváltva az én édesdeden szunyókáló kisfiamat, akit ha néha sikerült felkelteni, egy jó nagy bukival ajándékozott meg minket. A melleimet az utolsó napra sikerült kifejnem, anyu hozott be mellszivót, meg massziroztam, a csecsemősök tettek rám magasról, csak orditoztak velem, hogy miért nem szoptatok, éhes a gyerek állandóan. Aztán utolsó előtti nap kipakoltam az osztályos orvosnak, persze bőgve, hogy nem szopik a gyerek, bukik orrba-szájba helyette. Az utolsó nap már szopott kicsikét, de meglett ennek az eredménye. Hazamenetel után kinszenvedés volt vele, nem akarta a cicit, csak az első öt percben, amig folyt, aztán dolgozni kellett volna érte, már kiköpte. Tápszer lett a vége, mert a fejéstől ugye sokáig nem lehet fenntartani a tejtermelést, az nem természetes dolog, nem szoptatás. Pedig fejtem én rendületlenül, massziroztam, teát ittam, minden, de 3 hónapos korára Atinak már nem volt tejem egyáltalán. Barnabást már olyan kórházban szültem, ahol alapban rooming-inn volt. 24 órás. Szülés után velem volt a két órát, este szültem igy éjszakára a csecsemősökhöz került, az én beleegyezésemmel. Reggel már hozták ki és onnantól el sem vitték, csak este kellett bevinni fürcsizni, de fél óra és kaptam vissza. Persze ez úgy müködött, hogy ha pihenni szeretett volna az anyuka, bármikor bevihette a babát, persze mondták, hogy ha lehet, akkor szopi után vigyék be, hogy legyen egypár óra, mikor bizti nem lesz éhes, mert ha éhes, akkor szólnak, hogy visszahoznák. Csak a mi beleegyezésünkkel adtak cukros vizet is nekik, egyáltalán nem etették meg őket. Jó kivételes alkalmak voltak, ha valakinek egyáltalán nem szopott a baba, akkor annak muszály volt, hiszen azért napokig nem lehet éheztetni csak azért, hogy szopjon, de ez más dolog, ugye... Barnusom gyönyörüen fejlődött. Születési súlyával hoztam ki a kórházból majdnem, 3200-grammal született és 3190 grammal jöttünk haza. Ez Atisnál 3300 grammal született és 2980 grammal hoztam haza. Különbség van, ugye???
Barnus szopizott másfél éves koráig!!!! Sokkal egészségesebb, mint Atis, kevesebbet beteg, nehezebben kapja el az oviban a bacikat. Úgyhogy látszik a különbség, hogy velem volt vagy nem volt velem a baba....
Ezek az én tapasztalataim. Én most is rooming-innbe szeretnék menni, de ahogy tudom, a Jánosban is az van alap. Nem kell kérni.
Ági