Helló Mindenkinek,
Itthon vagyok!
El sem hiszem, hogy végre itthon lehetek, főleg a tegnap esti ijesztés után, hogy lehet, hogy 2-3 hét… Szóval baromi boldog vagyok, hogy újra az én kis megszokott környezetemben lehetek!
:D
Nos, nem is tudom hol kezdjem. Vasárnap dél körül mentünk a Jánosba, mert már nagyon nem voltam jól, és pechemre, vagy mázlimra
, pont akkor találkoztam szembe az ügyeletes dokival, amikor 2 emelet megmászása után éppen a tüdőmet készültem kiköpni, merthogy úgy kifulladtam. Egyből UH, vérvétel, infúzió - de mondta, hogy ha bármi van, akkor azt majd a BMC-ben fogják megcsinálni. Hétfőn reggel át is kellett mennem, Wiegandt dokinál UH, aztán újra vérvétel, 2 liter infúzió - aztán W. dokihoz vissza az eredményekért. Na akkor azt láttam, hogy drága dokim a mappámmal a kezében megy levelé… para indult, mert sejtettem, hogy Konc tanárúrral egyezet a hogyantovábbról… aztán visszajött, nemsokára szólítottak is, és hát közölte a hírt, hogy le kell csapolni…:( Na, akkor elbőgtem magam, hogy úristem, mi vár rám… próbáltak nyugtatni, kevés sikerrel
, és hát Zozónak sem sikerült. Na akkor megint le, Erzsikéhez - és várakozás… Na, aztán mondták, hogy menjek, én következem… Hááát… ami a legrosszabb, és tényleg szinte az egyetlen rossz az egészben az a szúrás. Na az tényleg nem kellemes, sőt…
De maga a folyamat nem volt vészes, beszélgettünk közben, és nagyon aranyos volt a doki is és mindenki más is
Végül 2,9 litert szívtak le, és mehettem vissza a nőgyógyi osztályra. Na ott a nővérke jól beparáztatott - ezt írta tegnap Kriszti is -, hogy általában akik ilyen állapotban mennek be mint én, hogy ennyire sűrű a vérük, ilyen sokat szívnak le, és ráadásul még túlsúlyosak is, legalább 2, de sokszor 3 hetet is bentmaradnak
:(:( Na, akkor gondolhatjátok mennyire elkeseredtem. Kb. 1 órán keresztül egyfolytában csak sírtam és sírtam. Vígasztalhatatlan voltam. Aztán kb. 1 óra zokogás után meggyőztem magam, hogy ezt majd úgyis a drága Wiegandt doki dönti el, és ha jók az eredmények, miért kellene bent maradni, ha meg nem jó, akkor hát legyen… Úgyhogy ma reggel újra UH - van még folyadék, sőt kicsit termelődött is, mondta is, hogy elképzelhető, hogy lesz még csapolás… meglátjuk, hogy sikerül-e megúsznom. Aztán mentem a szokásos kört: vérvétel, infúzió. Ja és előtte még kérdeztem Tőle, hogy mikor mehetek haza, erre azt mondta, hogy talán hétvégére, én meg megkérdeztem, hogy azt nem lehetne-e, hogy naponta bejárok? Mondta, hogy de
:D Na, ennek a hírnek nagyon megörültem.
És az utolsó decik folytak le az infúzión, amikor lejött hozzám a drága Wiegandt doki, és mondta, hogy mehetek, csütörtökön vár újra reggel.
:):) Mérni kell a bevitt/leadott folyadékot, és persze sok fehérje és folyadék.
Szóval ez az én történetem. Remélem azért, hogy nem kell újra csapolni, de főleg, hogy befeküdnöm nem kell… Nem volt túl jó élmény.
A héten nem dolgozom, rájöttem nem ér semmi annyit, mint az egészségem, hiszen én tőlem függ/-nek a Kicsibogyó/-k is, így nem lehetek önző. Eszem a fehérjét, sokat pihizek - most ébredtem 3 óra alvás után
Drága Kriszti és Chesti,
Nagyon köszönöm, hogy sokszor hívtatok, és hogy közvetítettétek a helyzetet a többieknek. Nagyon jól esett a törődés!!!
Kismoni, Lucia,
Nektek is köszi az sms-t illetve a hívást!
Millió puszi mindenkinek, nagyon jól esett, hogy aggódtatok értem, annyira édesek vagytok!!! Köszönöm!
Puszika!