A hónap témája
Fogsz aludni, babám?
És mennyit? Én is aludhatok eleget? Akkor járunk jól, ha már a várandósság
alatt feltesszük ezeket a kérdéseket. Nekünk most Schneiderné Diószegi
Eszter pszichológus, szoptatási szaktanácsadó válaszolt rájuk.
Amikor a minap előadást kellett tartanom a csecsemő- és kisgyerekkori
alvásról, a férjem tréfásan megjegyezte indulás előtt: „Te fogsz az
alvásról beszélni??? De hát te ahhoz EGYÁLTALÁN nem értesz! Évek óta nem
aludtál egy jót!”
És valóban, négy nyolc és másfél év közötti kisgyerek anyukájaként én is a
kialvatlan mamák mindennapjait élem, főleg mivel a legkisebb még bőven az
éjjel ébredős időszakát éli. Viszont épp ezért igazán közvetlen
tapasztalataim vannak a kisgyerekkori alvási jellegzetességekről.
Pszichológusként és szoptatási szaktanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy
a szülők elbizonytalanodnak, vajon normális-e az, amit a gyereküknél
tapasztalnak: nem alvászavarról van-e szó. Pedig sokszor csupán kulturális
elvárásaink ütköznek a „természettel”. Másra számítunk, mint
amire a baba képes, illetve olyan folyamatokat szeretnénk siettetni vagy
az irányításunk alá vonni, amelyek alapvetően biológiai
meghatározottságúak.
Az embergyerek sok szempontból meglehetősen fejletlenül születik. Éretlen
idegrendszerének kezdetben nehézséget okoz az ingerek szabályozása.
Egyedül nem képes előállítani azt az ellazult, befelé fordult
lelkiállapotot, amely az elalváshoz szükséges, mert ehhez hatékonyan ki
kellene zárnia a külső-belső ingereket. Azt hiszem, minden kisgyereket
nevelő szülő ismeri ezt a jelenséget: túlságosan fáradt, álmos a csecsemő
(de még a nagyobb gyerek is), mégsem alszik el, hanem túlpörög. Utána
nagyon nehéz elaltatni, és az alvása is nyugtalanabb.
Kell a segítség!
Ebből következően a kisbabák segítséget igényelnek az elalváshoz is
– akárcsak az evéshez, az öltözéshez vagy a tisztálkodáshoz. Ez
lehet ritmikus mozgás, mint a ringatás vagy a babakocsizás, de a fáradt,
nyűgös baba elaltatásának egyik legjobb és legegyszerűbb módja a
szoptatás. Teljesen természetes, hogy kisbabánk álomba szenderül a
mellünkön, hiszen az anyatej maga is tartalmaz altató, nyugtató hatású
anyagokat, ráadásul a szopómozgás és a közvetlen testkapcsolat hatására is
termelődnek ilyen anyagok a babában.
Hibáztunk?!
Sokszor figyelmeztetik az édesanyát, hogy ne engedje szopi közben elaludni
a babáját, mert akkor sosem fog tudni egyedül elaludni, ám egészen
bizonyos, hogy ez nem igaz. Ahogy érik, nő a baba, ugyanúgy kinövi ezt a
segítséget is, mint a pelust vagy az öltöztetés igényét. Nagyobb
gyerekeknél is előfordul, hogy ha van rá lehetőségük, még mindig
szeretnének szopin elszenderülni, de ha épp nincs ott anya, akkor
elalszanak máshogy is.
Nappali alváshoz lehet, hogy további segítségre van szükség, hiszen akkor
nem is olyan fáradt a gyerek, és jóval több ingert kell kizárnia, de ez
így van rendjén. Előbb-utóbb akkor is menni fog az egyedül elalvás.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy a cumival vagy például alvómacival
szundikáló gyerekek sem alszanak el egyedül! De ahogy abban is tökéletesen
biztos mindenki, hogy ezekről a szokásokról előbb-utóbb le fog mondani a
gyerek, ugyanez áll a szopira, ringatásra is, hiszen a cumi és a maci is a
szoptatás és a mama pótszerei.
Természetesen vannak babák, akik viszonylag elég korán – akár
átmenetileg, akár tartósan – valóban egyedül is el tudnak aludni
anélkül, hogy ennek érdekében bármit is tettünk volna. Ha ilyen a
gyerekünk, akkor örüljünk neki – igazán ritkaságszámba megy.
Az éjszaka átalvása
Jó, ha tudjuk, hogy a csecsemők bizony általában elég sokáig felébrednek
éjszaka, sőt az egyfolytában (vagyis felébredés nélkül) alvással töltött
időtartam egy bizonyos korig csökken, aztán újból nőni kezd. Ahogy dr.
William Sears amerikai gyermekorvos megfogalmazta: „a babákat úgy
tervezték, hogy felébredjenek”. Ennek megvannak az általános,
illetve az egyes életkorokra jellemző okai.
Tévhit, hogy az elalvás körülményeitől függ az éjszaka átalvása: ha ez igaz
lenne, akkor nem vándorolna át éjszaka a szülői ágyba olyan sok, amúgy már
teljesen magától elalvó kisgyerek. Sokkal inkább igaz, hogy a csecsemők,
gyerekek a szülői jelenlét, a testkontaktus nyújtotta biztonságérzetet
keresik. Az emberi faj utódgondozása a folyamatos kapcsolaton alapul
– éjjel és nappal is. Elég sokáig a folyamatos szülői jelenlét
biztosítja a kisgyerek életben maradását.
Egy 1979-es amerikai vizsgálat során infrakamerával figyelték a kisbabák
éjszakai alvását, és azt találták, hogy a két hónaposok hat százaléka, de
még a kilenc hónaposoknak is mindössze tizenhat százaléka aludt ébredés
nélkül éjfél és hajnali öt között.
Éberen és mélyen
Az alvásnak két fő szakaszát különböztetjük meg: a mély alvást, illetve a
gyors szemmozgásokkal járó, felületesebb, úgynevezett REM-szakaszt, amikor
álmodunk. Ekkor sokkal könnyebb felébredni, mint a mély alvásból.
A kisbabák alvásának ötven százaléka REM-alvás, ez az arány háromévesen
körülbelül harminc, felnőttkorban pedig huszonöt százalék, tehát a kicsik
sokkal gyakrabban kerülnek könnyen felébreszthető állapotba, mint a
felnőttek. A babák alvásciklusa nagyjából negyvenöt perces, a felnőtteké
másfél órás, azaz éppen a duplája. Sok anyuka ismeri azt a jelenséget,
amikor a baba félórányi alvás után ébred föl mindig, ennek épp ez a
rövidebb alvásciklus a magyarázata. Ezért olyan rettenetesen fárasztó
fölkelni a babához: az ő ébredései pontosan félbevágják a felnőtt
alvásciklusát.
Miért ébred fel?
A különböző életkorokban más-más okai lehetnek a gyakori ébredésnek.
– Az újszülött baba gyomra picike, egyszerre kevés fér csak bele
akár anyatejből, akár tápszerből, így szüksége van az éjszakai evésekre
is. Anyagcseréjének jobban megfelel a gyakori evés, mint a nagy
kihagyások.
– Általában jellemző, hogy hathetes kor után viszonylag nyugodt
éjszakák következnek, egészen három-négy hónapos korig, amikor a babák
nagy többsége megint elkezd gyakrabban ébredni éjszakánként. Egyrészt
szükségük van arra, hogy megbizonyosodjanak anyukájuk jelenlétéről,
másrészt ekkor szoktak megváltozni a babák nappali étkezési szokásai:
könnyen elterelhető a figyelmük, az akár egy-másfél órán át szopizó
újszülöttből két-három perc alatt végző három hónapos lesz, aki minden
zajra felkapja a fejét. Éjszaka viszont ingerszegény a környezet, teljesen
át tudják adni magukat a szopizásnak.
– Hat-nyolc hónapos korban leggyakrabban a fogzás fájdalma zavarja
meg a kisbabák éjszakai nyugodalmát, amit megint csak a szopizás vagy az
összebújás fájdalomcsillapító hatása segíthet átvészelni. Ebben a korban
jelentkezik a szeparációs szorongás is, vagyis a baba elkezd félni a
számára ismeretlen emberektől, és erősebben kötődik szüleihez, így éjjel
is többször meg kell győződnie a jelenlétükről.
– Egyéves kor felé közeledve ismét megfigyelhető egyes
kisgyerekeknél, hogy a helyváltoztatás képességétől és a világ
sokféleségétől lenyűgözve nappal kissé kevésbé lelkesek szopizás vagy evés
terén, de éjjel mindent pótolnak.
– Másfél éves kor körül jelentkezik a babák fejlődésében az
úgynevezett újraközeledési krízis: nem igazán szeretnek eltávolodni
anyukájuktól, pár lépésre sem lehet otthagyni őket, nagyon ragaszkodóvá
válnak. Ez normális és szükséges lépcsőfok az önállóság felé vezető úton,
és ilyenkor újra többször előfordulhat, hogy a babák
„létszámellenőrzést tartanak” éjszaka.
– Bármely életkorban okozhatnak éjszakai (vagy nappali)
nyugtalanságot a felfordulással, stresszel járó események; ha épp új
fejlődési szakasz, például új mozgásforma elsajátítása előtt áll a
kisbabánk; ha más vigyáz rá; ha valamilyen betegség, fájdalmas állapot
(fogzás, húgyúti fertőzés, középfül- vagy torokgyulladás, allergia,
reflux) zavarja; ha túl meleg vagy hideg van, vagy épp száraz a levegő; ha
az idegrendszere éretlen.
Számít, hogy mit eszik?
Felmerül a kérdés, hogy a táplálás módja befolyásolja-e az éjszakai
ébredéseket, azaz jellemzőbb-e a szoptatott babákra, hogy többször
ébrednek és tovább maradnak ébren éjszaka, mint tápszerrel táplált
társaik. Egyfelől igen a válasz, ugyanis vannak az éjjeli ébredéseknek
olyan okai, amelyeket a táplálás módja befolyásol: például a tápszer
nehezebben emészthető, mint az anyatej, lassabban ürül ki a gyomorból, így
esetleg egész éjszakán át nem ébreszti föl az éhség a babát. Ugyanígy,
üvegből akkor is nagyobb mennyiséget tudnak egyszerre elfogyasztani a
babák, amikor az ide-oda nézegetős korszakba érnek. Emiatt azonban
senkinek nem tanácsolható, hogy tápszert adjon az egyébként szoptatott
babájának az éjszaka átalvása végett, hiszen a tápszer felborítja a
szoptatott baba anyatejes bélflóráját. Sem a legmegfelelőbb anyagcsere
kialakulása, sem a bölcsőhalál elleni védelem szempontjából nem hasznos az
éjszaka átalvása.
A tápszerrel táplált babáknak nagyobb arányban van cumijuk is, amely a
rövidke felriadások idején esetleg anélkül altatja őket vissza, hogy a
szülők egyáltalán érzékelnék a felébredést. Nem a legjobb megoldás amúgy
szoptatott kisbabának ezért cumit adni, hiszen fennáll a cumizavar
veszélye, és így az éjjeli tejecskétől is megfosztanánk a kicsit.
Másfelől vannak olyan tényezők, amelyek függetlenek a táplálás módjától.
Ha a kicsinek fáj valamije, többször föl fog sírni éjszakánként. Ugyanígy,
a lassabban érő idegrendszerű vagy az úgynevezett többemberes babák
mindentől függetlenül elég sokáig nyugtalanul fognak aludni.
Éppígy vannak kizárólag és igény szerint szoptatott babák, akik viszonylag
hamar úgy alusznak éjjel, mint a tej, és mindemellett gyönyörűen
gyarapodnak. Az ő szüleik a szerencsés kisebbséghez tartoznak.
Végkimerülésig?
a babákat úgy tervezték, hogy felébredjenek
Sokszor nehéz átvészelni a gyakori felkelések időszakát. Rendkívül ki
tudunk merülni a nyugtalan éjszakák miatt, és mindenképpen jó, ha
támogatást, segítséget kapunk a nehéz időszakok átvészeléséhez.
Sajnos mindig vannak olyan „csodamódszerek”, amelyek azt
hirdetik, hogy a babákat igenis meg kell tanítani elaludni és az éjszakát
átaludni. E módszerek lényege, hogy a babát külön szobában, külön ágyban
kell altatni, egy bizonyos kor után pedig semmiképp sem szabad sem mellen
elaludni hagyni, sem éjjel megszoptatni. Sírni kell hagyni (egyes szerzők
szerint bizonyos időközönként nézzünk rá, mások szerint nem szükséges ez
sem), amíg meg nem tanulja, hogy aludjon. Bár a módszer egyes babáknál
(még csak nem is mindenkinél) hatásosnak tűnhet, az igazság az, hogy a
sírni hagyott csecsemők nem elaludni tanulnak meg, hanem reményvesztetten
pszichésen visszahúzódnak, az úgynevezett tanult tehetetlenség állapotába
kerülnek. Soha, soha nem szabadna sírni hagyni egy kisbabát, mert komoly
és visszafordíthatatlan testi és lelki károsodást okozhatunk ezzel. Sérül
az önmagába és a világba vetett bizalma, a külvilággal való kapcsolata.
Ráadásul az így „edzett” babáknál a hatás legtöbbször nem
tartós, bármilyen változás kizökkenti őket, és sokszor később,
két-három-négy éves korban valódi alvászavarok jelentkeznek náluk.
Időnként még ma is ajánlanak altatókat, enyhébb vagy komolyabb nyugtatókat
a csecsemők, kisgyerekek vélt alvásproblémáinak megoldására, ez azonban
több szempontból is veszélyes. A fejlődőben levő idegrendszerre romboló
hatással lehetnek ezek a készítmények, ráadásul túlságosan mély alvást
okozhatnak, amely megakadályozhatja, hogy a baba felébredjen és köhögjön,
amikor például félrenyel.
Mit tehetünk a pihenésért?
Talán már az a tudat is segít, hogy nem vagyunk egyedül, mert amit a
kisbabánknál tapasztalunk, az normális, nem nevelési hiba következménye.
Általában beválik, ha a baba alvóhelyét a saját ágyunkhoz közel helyezzük
el, hiszen akkor nem kell éjjelente többször is átcaplatni a fél lakáson.
Megoldás lehet egy matrac is, a nagyágyhoz tolt kiságy, vagy a baba a mi
ágyunkban – ez csakis azon múlik, mi a legmegfelelőbb a családnak.
Ne legyen lelkifurdalásunk, ha együtt alszunk a babával egész éjszaka vagy
annak egy részében: ezzel nem teszünk semmi rosszat, sőt az együtt alvás
során az édesanya segít szabályozni a baba légzését, testhőmérsékletét, az
anyukának pedig az alvásciklusok összehangolódása miatt a REM-fázisok
növekedése miatt jobb minőségű alvásban van része. A baba ettől nem lesz
önállótlanabb, nem fog örökké az ágyunkban maradni – kinövi ezt is,
akár a hordozásra való igényt, a szopizást vagy a pelust. A célirányos
vizsgálatok mind azt mutatják, hogy az együtt alvó babák később önállóbb,
magabiztosabb gyerekekké és felnőttekké váltak.
Akkor se érezzük azonban rosszul magunkat, ha nekünk a különalvás válik be
inkább – akár mert nem szeretnénk az ágyunkba venni a babát, akár
mert megpróbáltuk, de nem tudtunk aludni mocorgásától, szuszogásától. Ha
az anyuka maga is nagyon éber alvó, előfordulhat, hogy zavarja a baba.
Ugyanígy, ha viszonylag nagyobb korban próbáltunk először együtt aludni, a
baba nyugtalanabb, mocorgóbb lehet a szokatlan helyzetben. Ez utóbbin
segíthet, ha átöleljük őt, amíg meg nem nyugszik, meg nem szokja a
jelenlétünket. De ha nem működik sehogy sem a dolog, és a külön ágy és
külön szoba mellett döntünk, akkor sincs semmi gond, ha szem előtt tartjuk
a legfontosabb szabályt: kisgyerekünk hívására, jelzésére mindenképpen és
a lehető leghamarabb válaszolnunk kell.
Nagyobb, egy-másfél évnél idősebb gyerekeknél működhet az éjjeli szopikról
való leszoktatás szelíd módja, amikor ezt előre megbeszéljük, és nem
biztonságot nyújtó jelenlétünket vagy a felébredés jogát, hanem csak a
szopit vonjuk meg tőle, és más módon segítünk neki visszaaludni.
Sok mamának segít a hétköznapok túlélésében, ha fárasztó időszakokban
nappal is pihen, alszik a babával együtt – nagyon jól tud esni néha
ez a kis „luxus”, ne sajnáljuk magunktól. Ugyanígy
hétvégenként, ha apa vagy a nagymama elviszi esetleg sétálni vagy
játszóterezni a kicsit, fordítsuk magunkra az így nyert időt.
Ne szégyelljük, ha néha nagyon fáradtak, kimerültek vagyunk, ha úgy
érezzük, hogy ezt képtelenség tovább csinálni. Biztos, hogy nem lehet
mindig minden területen egyformán helytállni, nem baj, ha néha
félretesszük a házimunkát, és pihenünk helyette. Kisbabánk, kisgyerekünk
nem fog emlékezni arra, hogy mindig csillogott-e a lakás, de arra igen,
hogy mindig ott voltunk, amikor szüksége volt ránk.
Fotó: Eltern
Elmélet és valóság: íme a szerző
Tanulmányaim során természetesen előkerültek a csecsemő- és kisgyerekkori
lelki jellegzetességek, fejlődési fázisok is. Igazából akkor nyertek ezek
értelmet számomra, amikor már nekem is volt gyerekem, és afféle
aha-élményt okozott a tanultak fölismerése a saját életünkben. Például
vizsgaidőszakban, mikor nappal a nagymama vigyázott a fiamra, szinte nem
is aludt éjjel – megpróbálta a lehető leghasznosabban kihasználni a
velem töltött időt. Ugyanilyen ráismerés volt az újraközeledési krízis,
amikor az addig egészen jól eljátszogató gyerkőc egy csapásra
megváltozott, és nem volt hajlandó fél méternél távolabb kerülni tőlem.
Fürdőszobába, mindenhová együtt mentünk, amíg véget nem ért ez az időszak.
Schneiderné Diószegi Eszter pszichológus, szoptatási szaktanácsadó IBCLC
Gaby:
honvágyam azért van, mert 18 éves koromig szatmáron laktam és ott élnek a szüleim is, akiknél nem voltam otthon már lassan 1 éve