Sziasztok!
Davallia!
Nagyon boldog szülinapot!
Nzsuzsa!
Köszi!
Az asszisztens néni is mondta, hogy elérte a 6 hónapos méretét. 3770 gr volt születéskor és 3500 gr volt amikor kijöttünk.
Gondoltam töltök fel képeket! Erre nem elfelejtettem a gportalos jelszvamat. Sőt! LEhet, hogy a felhaszn. nevemet! Nem küldenek emlékeztetőt egyik e-mail címemre sem.
Majd megoldom!
A születéstörnéttel is adós vagyok ám!
Belefogok! Hátha lesz elég időm. Ded a barátném mellett, gyerkőc játszik!
Akkor hajrá!
Július 17-re voltam kiírva. A dokink is aznap tért vissza szabiról. Szóval 5 hétig nem látott.
Sokan furcsálták, hogy miért akarok Pesten szülni... Mindenkinek magyaráztam, hogy az auótpályán felérünk 1,5 óra alatt és egyébként is ha Pesten laknánk nem biztos, hogy ennyi idő alatt egyik kerületből átérnénk egy másikba. Gondolom mindenki nyugtázta, hogy ez se nagyon normális és úgyis meg fog itt szülni. A rokonság is így gonolta és már jóelőre paráztattak, hogy fogadjak itt egy dokit. Én persze hadakoztam, hogy nem kell! Én nyertem!
Szóval jártam nst-re mint a jó kislány. Semmi.
15-n mintha elindult volna valami.
Bencétől elbúcsúztam. Mondtam neki, hogy lehet, hogy nem jövök haza, de az is lehet, hogy igen. Elkészült az utolósnak hitt pocakos családi fotó. Irány a Semmelweis. Nst nem muatott semmit. Dudás doki volt az ügyi . Megvizsgált. Semmi. Zárt méhszáj. Szóval irány haza.
Semmi gond! Pedig mindent megpórbáltunk
, hogy idő előtt világra jöjjön! Bence és én is 13-i vagyok! Gondoltam kitolok Apával és manó is 13-i lesz.
Ő nem így gondolta!
Eljött 17-e.
Apa felhívta dokit, hogy ebben a melegben nem mennénk fel az előírt vizsgálatra, mert szombaton zárva volt még az ajtó és egyébként is lehet, hogy találkozunk, mert fájdogálok!
Délben Bencével aludtunk egy nagyot. Én már arra keltem, hogy fáj a pocim. Óra elő. Mértem. Jött! Határozottan fájt, szabályos időközönként. Semmelweis telefon. Nem vállalják a felelősséget. Ne menjek! Nem is mentem, de jobb is volt így!
Írány a kád. Mert ugye ha jósló akkor ott elmúlik.
Apa is megérkezett! Papír, toll a kézben. Egyik lapra írta a fájásokat, másikre a diósgyőri anyukákat, hogy kiknek kell sms-t küldeni, hogy elmarad a másnapi foglalkozás.
Fáj! Tuti! MEgyünk szülni!
Autóba be. Kb. 8 óra volt. Menet közben írtam az sms-t az mm-s anyukáknak és a barátoknak!
Itt kérek elnézést Dittától! Én feledékeny nem írtam fel a számát ezért nem tudtam sms-t küldeni!
Szóval így telt 1,5 óra. Fájások jöttek, mentek. Apa kezét szorítottam. Mentünk. Haladtunk az ismeretlenbe.
Már jól lelassultunk, jól beletemetkeztünk a gondolatainkba amikor megérkeztünk Pestre. A Hungárián majdnem összetört minket egy BMW-s.2* is ránk húzta a kormányt.
Piros lámpánál mi megáll, ő a köv. lámpámál. Zöld. Apa mellé, ablak lehúz és átkiabál: "Mi van ha itt szülök meg a kocsiban, te barom állat!" Na ez úg yfelpörgetett, hogy csak na!
Menekülő úton be a kórházba. Be a parkolóba.
Parkolóból be az épületbe. 10 percesek még mindig a fájások és türhetőek.
A Szt Imre főépülete eltolt szintekből áll. Egy kicsit labirintus szerű a dolog. Szóval sikerült megtalálni egy liftet amivel felmentünk a csecsemős részlegre. Ajtón be. Mosolygós nővérkének mondom, lehet, hogy szülünk. Mondja foylosó végén ajót, utána még egy jobbra az a szülészet.
Bencénél még a nőgyógyászaton volt a szülészet és egy folyosón a szülészt és a gyermekágyas szobák.
Ajtón bekopog, benyit. Szülésznő ki. Mondom lehet, hogy szülünk.
Mondja várjunk!
Ok!
Akkor már erősebbek a fájások! Jön a bíztató sms a családtól.
kb 22:10 Ajtón be. Apa bekisér. Vajúdóban egy anyuka. /Vajúdó egy normál korterem ahol 5 ágy volt/.
Szülésznő Zsuzsa megvizsgál. Mondja 2 újjnyira van nyitva az ajtó. Húúú az jó!
Nem annyira szerinte, mert van aki így még rohangá az utcán.
Gáz! Arra nem készültünk fel, hogy ha sokat vajúdunk addig Apa mit fog csinálni, merre megy.
Átöltözök. Pocakos társam is ua a dokinál szül.Irány a szülőszoba , ágyra fel.ctg felköt. teljes csend. béke nyugalom. fáj. ketten a félhomályban, babóca és én. Egyre erősödöő fájások. A gép nem túl gyakran mutat 50-es kontrakciókat.
Zsuzsával ismét a vizsglóba megyünk. Ctg eredmény nem túl biztató.
Kitöltjük a papírokat! Segítek neki. Hálás érte. Aláírok mindent. Végre valami ismerős. A régi jó írógép. Bencével is ezen "verték" rá a felvételi lapra az adatokat.
A kórházi pricsen már nem bírok ülni.Fe-alá sétálok.
Megvárunk egy fájást és akkor megvizsgál. Hoppá! 3 újjnyi!
Nem fájt ahogy megvizsgált!
Se beöntés, se borotválás.
Mentem szóltam Apának, hogy 3 újjnyi és mindjárt jön Zsuzsa a kórházi rucival.
Én beszambáztam a vajúdóba. Egy gyors pisi.Gondoltam kinézek az erkélyen, hová is vitt a labirintus.
A Tétényi út hangos és forgalmas mint mindig.
23:51. Apa küldi az sms-t Pankának: "..már 3 lábnyira nyitva".
Jön a biztató válasz! Na eddig tudom az időt!
Inne nem jegyzeteltek!
Szóval állok az erkélyen és akkor jön az érzés: megint pisilni kell! Igen ám, de fájás is jön! Lesz ami lesz bepisilek! Itt mindent szabad, nem?
Elindulok kifelé. Jön még egy fájás. Kapaszkodok a székbe. Irány a folyosó. Jön Zsuzsa. Mondom fáj! NAgyon!
Közben még egy pisi be! Irány a szülőszoba.Ágyra fel! Hú, de magas! Sebaj! Megérkeztem!
Közben apa: megkapja a kórházi zöld rucit, 1000 Ft. Gondolja még meglátogatja a wc-t! Amikor végez, hallja, hogy kiabálok! Fut a szülőszobába!
Jönnek a fájások! A csendet csak az én kiabálásom töri meg. Nem érzem, hogy kiabálok, csak mondom, hogy fáj! NAgyon!
Nincs hová kapaszkodni. Marad az álávny amin a ctg van! Egyszer meg is emelem!
No! Akkor vegyünk vissza!
Közben megérkezik a dokim akit telefonon értesítettek. Bekukkant még civilben, én integetek neki egy fájás végén.
Fájások jönnek. Nagyon erősek. Egyre gyorsabbak.
Érzem a kaki ingert! De ez még nem lehet az! Nem ám! Bencével 17 óra volt.
Zsuzsi bíztat, hogy csináljam amit érzek! Nyomom. Jön más is!
Egyszer csak érzem, hogy valami azaz valaki, de én akkor valaminek éreztem, indul! Visszatartom. Gondolom ez még nem lehet Ő!
Zsuzsa bíztat, hogy lazítsak, engedjem el a lábamat! Könynű azt mondani. ÉS akkor elindult! Lazítottam, nyitottam. Nem is olyan egyszerű ilyen bazi fájdalom mellett ennyi mindenre koncentrálni!
És elindult!Ő!
Pár "kiáltás" a dokinak, hogy siessen! Meg is érkezett! Amikor már kint volt a Ded feje. Nyom egyet a pocimon. /Apa mesélte, én nem emlékszem rá/
És megérkezett Ő!
A pocakomra teszik. Sírunk! Apa rettenetesen büszke!
Kérdezem, hogy fiú vagy lány.
Doki bácsi kikéri magának a bizalmatlanságot. Kislány!
Megérkezett Blanka Zoé 0:47-kor.
Megvárjuk amíg megáll a lüketés a köldökzsinórba. Apa elvágja. Közben megérkezik a csecsemős. A szobában csend. Félhomály. Gátvédelem. 2 belső varrás. Nem ecsetelem. Fájt!
Sajna a gátseb helyett az aranyér okoz mozgási gondokat!
Csecsemős ellátja Blankát gratulál és kimegy.
Legközelebb talán marad idő a kádra, az illóolajos maszira /most csak pár percig élvezhettem Zsuzsa masziját a derekamon/ és a homeos bogyókra! Ja és az Ikeás szobára!
Maradunk mi hárma. Bár itt lehetne Bence.
Balnka mint aki erre készült szopizik.
Itt van! hihetetlen! Isten hozott kicsi ember!
Köszönöm!
Mindenkinek!
Apának, Bencének.
Köszönöm!
Pankának!
Köszönöm!
Zsuzsának és Holba doki bácsinak!
Köszönöm, hogy elolvastad!