Sziasztok!
Tegnap este jöttünk haza, hulla vagyok. Emma imádta a kiruccanást, nagyon jól sikerült, csak borzasztó fárasztó volt.
Indulás előtti éjszaka nem aludtam semmit, először azért, mert Emma nem hagyott, aztán meg azon kezdtem el parázni, hogy mi lesz, ha nem brja a repülést. Kár volt, mert tetszett neki, szoptattam, itatgattam közben, párszor a füléhez nyúlt, de ezt leszámtva semmi nem volt.
Élvezte a sok csavargást, a nyüzsgést, alig aludt valamit napközben, ennek ellenére az éjszakáink szörnyűek voltak. Visszafelé a gépen volt egy kis nyűgi, mivel fél órát kellett a gépen várakozni a felszállásra, gy majdnem egy órán keresztül volt hozzám csatolva.
Azt hiszen egy ideig nem megyünk vársnézős kiruccanásra, mert sokszor nem tudtam figyelni, mivel a gyerkőccel voltam elfoglalva. A foga még mindig nincs kint, pedig nem sok kellene hozzá, emiatt állandóan rajtam csüngött. Sajnos megfázott valamelyik nap, pedig jó idő volt, gy most tiszta trugyi, de szerencsére más baja mincs, azon kvül, hogy az orra eldugul néha.
A gyerekülésnél nem a kilók a számtanak, hanem az, hogy a gyerkőc tudja -e magát jól tartani, vagy sem. Ez sem egyszerűbb, mint a babakocsi, legalábbis nekem, aki mindenből gondot csinál
Amit kinéztünk, arra azt mondják, hogy jó, de oldalütközésnél gond lehet abból, hogy az oldalát álltani lehet, nem elég stabil.
Mimi!
Üdv, nagyon szép gyerkőceid vannak. Először csak a képet néztem, és azt hittem, Te vagy rajta
Lilla, örülök, hogy Roncsi ennyire jól tűri, hogy nem vagy egész nap mellette. Szerencsés vagy.
Kende nagyon bátor, és ügyes, hogy ki tud menni az erkélyre. Emma öt centis emelkedőt sem küzdene le, knosan ügyel arra, hogy a térde nehogy piszkos legyen
Ludmilla!
Nem tudom mennyi a folyadékigénye a babáknak, de ha nem akar többet inni Anna, akkor nem tudsz vele mit csinálni. A kajában is sok a folyadék.