Sziasztok
Hát jó rég nem írtam, de azért folyamatosan nyomon követem a topicot.
Ezért most bovsássatok meg, h nem írok név szerint mindenkinek
Nálunk állandó elfoglaltságot jelent a Kiscsaj, nem bírom egy percre sem magára hagyni. Sajnálom, h nem tudtunk menni a talira, de apa elhagyta a kocsikulcsot, s azt kerestük, illetve suervezkedtem, zárbetét csere ügyben. Mert persze lehet, h a ház előtt hagyta el, s valaki megtalálta, aztán nehogy ellopják már.
De az a legdurvább, h maga a komplett zárbetét, annyiba kerül mint a munkadíj. Azt hittem dobok egy hátast.
A kiscsajt meg szerintem frankón elkapattam, mert szinte egész nap látótávolságon belül kell maradnom, nem marad meg a babykompban sem, minduntalan ki akar mászni. Párszor már sikerült is neki. Gondolhatjátok, majd szívinfarktust kaptam mikor megláttam, h a hordozóban csücsül, vagy a babkocsin lóg, vagy éppen a kanapéban kapaszkodik, s lóg a levegőben.
Már Ő sem játszik a játékaival, kivéve ha konnektor, villásdugó, vagy egyéb számára tök veszélyes dolgot talál.
Állandó készenlétben vagyok,mert soha nem tudom mi újat talál ki.
Kb. 10 percenként próbál meg kiszökni a kutyákhoz,. amihez persze 7 lépcsőfok vezet lefelé.
És persze egész nap be nem áll a szája. Reggeltől estig dumál, van hogy éjjel is arra kelek, h csacsog a kiságyban.
Az éjszakát persze nem alussza át, sőt mostanában egyre többször kel.
Nagyon édesek voltak a babók, úgy irígykedtem, h nem lehettem ott.
De majd talán legközelebb.
Rólam meg csak annyit, h már 4. hete csinálom a 90 napos diétát. S már csak egy pici kell, h a régi gatyáimat be tudjam gombolni.
Bár asszem, akkor még erősen fenyegetne a fulladás veszélye
Remélem lesz elég erőm végig csinálni.
na pussz, mennem kell, megjött apa.