Sziasztok!
Újból itt vagyok, szuper jó volt a lagzi hétvégén.
Kavicska!
Utólag is nagyon boldog szülinapot kívánok!
Struga!
Mi tavaly június óta várakozunk a tegyesznél.
Steiff, Struga!
Érdeklődni fogok én is a tegyesznél, csak meg akarom várni, hogy a munkahelyemen a zűrös dolgok (külső audit) elmúljanak, meg már nagyon várjuk minden napra az unokahúgi érkezését. Szóval ha egy kis időm lesz, érdeklődni fogok, csak tudnátok nekem segíteni abban, hogy hogyan hívják az új ügyintézőnket?
Vivi!
Gyógyuljatok meg, tudod a közös izzadás is jót tesz!
Sajnálom, hogy így elmaradt az ünneplésetek. Ilyenkor (évforduló idején) mindig el szoktatok menni valahová?
Mi jövő héten megyünk egy hosszú hétvégére a petneházy club hotelbe. Már nagyon várom.
Amneris!
Zituska édes ezen a képen (is), ahogy csücsöríti a száját.
Kajla!
Meglestem a többi képet is a másik fórumon. Olyan szép nagylány már Regina, hihetetlen. A szemeiben meg a mosolyában mindig huncutság van.
Nagyzsu!
Sajnos nincs semmi ötletem, nekem is nehéz leszerelni az ilyeneket.
Mi már teljesen lezártuk a vérszerinti gyerek témát, jelenleg olyan az állapotom, hogy ha a saját terhesség vagy próbálkozás szóba kerül (más hozza szóba), akkor tiszta ideges leszek, hogy mások miért nem értik meg, hogy én már ezen túlléptem, nem akarok ezzel foglalkozni, most már mi csak az örökbefogadással akarunk foglalkozni. Jó szándékkal vezérelve még most hétvégén is jöttek hozzám, hogy ilyen meg olyan csodaszerről hallottak, és hátha segítene nekem, teherbeesni. (azt meg kell jegyeznem, hogy ugye nem velem van a baj, és ezt mindenki tudja, de mégis én szedjek be mindenféle csodabogyókat
) Szóval ilyenkor síkitani tudnék, hogy fejezzék be már végre, én már nem akarok teherbe esni, nekem sajnos annyi negatív émény kapcsolódik a saját terhességemhez, hogy a szó elhangzásától is rosszul leszek. Másnak nagyon örülök, ha teherbe esik, és boldogan várom velük együtt a babákat.
Szóval nem tudom leszerelni őket, az örökbefogadásról szívesen beszélek, de az meg nem érdekli őket.
A legborzasztóbb az egészben, hogy múltkor anyukám elszólta magát, azt mondta, hogy sorscsapásként éli meg, hogy nekem nem lehet gyerekem. Erre mondtam, hogy ne ezt érezze, hisz én sem érzem ezt sorscsapásnak, nekem nemsokára meg fog születni a babám, így nem sokára lesz gyerekem, és akkor mi a probléma. Én nem értem, hogy miért így fogja fel, de ezek szerint ő sem ért engem. Úgy érzem még lesznek gondok a saját családommal is, de abban reménykedek, hogy majd amikor kezébe foghatja a babámat, unokáját, akkor minden ilyen negatív gondolatot el fog felejteni.