Sziasztok!
Mi is lombik elõtt állunk, közvetlenül. Párommal 32 évesek vagyunk, 5 éve házasok, több mint egy éve szeretnénk kisbabát. Tavaly májusban fogtunk neki a kivizsgálásoknak (dokimnak hála, aki nem küldött el azzal, hogy menjek vissza egy év múlva), a HSG-m OK lett, hormonjaim rendben, és kiderült, hogy a páromnál a gond. Hiába magas a spermaszáma és jó minden egyéb paramétere, sajnos nagyon lassúak, igy a 3. kontrollvizsgálat eredménye (és egy 70.000.- Ft-os injekciókúra) után az andrológus a Kaáliba utalt bennünket (a vizsgálatokat Szegeden a Nõi Klinikán végezték). Most ott tartunk, hogy ha minden jól megy, akkor pénteken kezdem kapni az injekciókat, kedden kell mennem UH-ra, hogy megnézze a doki a tüszõk növekedését, és megállapitsa az injekció további adagját. A punkció után táppénzen leszek, egészen addig, amig ki nem derül az eredmény, ami remélhetõleg pozitiv lesz.
KARMEN
igazad van, a pszichológus tényleg jó ötlet, hiszen egy sikertelen kisérlet után nagyon nehéz továbblépni, ebben nagy segitség lenne egy szakember.
SÁRA
mivel pénzt nem fogadnak el, szerintem ajándékkosár, esetleg könyv (mûvészeti album v. utikönyv), esetleg egy nagy torta, ha helybéli vagy, ettõl jobb ötlet most nem jut az eszembe. Én ezek közül valamelyiket gondoltam, majd.
MEKKELEK
ha sikeres lombikosokkal szeretném beszélni, lehet, hogy a "Friss kismamák" között hamarabb szerencsével jársz.
ZSOLT
hát igen, talán legfontosabb a felvilágositás lenne, hogy az embernek ne kelljen titkolnia, hogy lombik-programra jár, hiszen ha azt vesszük, ez is egyfajta "betegség" (hirtelen nem találok jobb szót rá), és ahogy nem titkoljuk, hogy fogorvoshoz megyünk, vagy vakbélmûtétünk volt, szerintem ezt sem kéne. Az már más tészta, hogy a munkáltatók hogyan állnak ehhez, hiszen vannak sokan olyanok, akik azért titkolják, hogy nehogy emiatt küldjék el õket. Mert amig meg lehet azt csinálni, hogy a várandós nõ kevesebb fizetésemelést kap, csak azért, mert úgyis elmegy szülni, addig ebben az országban bármi lehetséges, sajnos. Mert akárhonnan nézzük, nagyon sokan küzdünk ezzel a problémával, elég csak egy hétfõ reggel bemenni a Kaáli Intézetbe, és megszámolni, hogy hányan várakoznak. És a telefon is nagyon sûrûn csörög. Ezek ellenére még mindig ez az a hely, ahol a legemberségesebb bánásmódban volt/van részünk, ami sokat segit abban, hogy másképp vegye az ember az akadályokat.
Na, nem filozolfágatok tovább, mindenkinek sok sikert kivánok a programhoz. Ha van hirem, akkor valami úton jelentkezem.
Üdv,
KnéRita