Sziasztok,
állandóan benézek, mi van a finiselő kismaminkkal...
Rambóka, én még élénken emlékszem, milyen szar már ilyenkor oldalt feküdni. Egyszerűen nem is lehet, annyira lehúz a súly. Egyébként ha még elfogadsz tőlem egy tippet, apropó oldalt fekvés.
Ha már fáradt leszel a járkáláshoz a tágulásnál meg a lasztizáshoz, nagyon jó méhszájtágító az is, ha oldalt fekszel az ágyon és a fölül levő lábad magasabbra polcolod (már ha lehet). Megvallom, mikor engem befordítottak így egyszer balra, egyszer jobbra, majd szétszakadtam...
de nagyon hatékony volt! Na de nem borzolom tovább az idegeidet.
Egyébként a súlygyarapodásom dettó ugyanígy történt, még a mennyiség is egyezik.
Mir! Még jó, hogy végül nem a László dokimat választottad, mert ő már lekapta volna a fejedet!
De egyébként: szerintem 13-14 kg bőven belefér, attól te még messze vagy.
Ma nagyon nehéz napunk volt....
Elmentünk Bogival egy Dévényes gyógytornászhoz, akit javasolt a védőnő, mivelhogy nem emelgeti magát rendesen és a bal keze is zárt még mindig (azzal nem fog). Kapásból megállapította, hogy a bal oldala kötött Boginak, leginkább a nyaka-válla, de egyáltalán nem vészes, 3 intenzív alkalom elég lesz kilazítani, plusz otthon mindennap gyakorlás. Hallottam, hogy a Dévény féle torna fájdalmas a kicsiknek, de minden képzeletemet felülmúlta a dolog.
A szemem láttára csűrte-csavarta mindenféle lehetetlen pózba a drágámat, kényszerítette mászni a nyakánál fogva, mint afféle igavonó szamarat, lefogta lábfejét, kifeszítette kézfejét, nyomogatta hogy csíkok maradtak rajta, és az az elkeseredett, fájdalmas üvöltős sírás 50 percen keresztül... úristen, és ezt még kétszer eljátsszuk.
Komolyan mondom, mintha tőrt hasogattak volna bennem, nagyon kevés hiányzott, hogy én is zokogjak ennek láttán. De csak a könnyeimet törölgettem félrehajolva, nehogy Bogi lássa.
Nagyon szép az anyaság, de komolyan mondom, néha gyötrelmes. Nem is tudom, hogy fogok aludni az éjszaka.
Azért nektek szép éjt kívánok, Babancs te pedig légy ügyes holnap, remélem már véletlenül sem tanulsz!