Sziasztok
Köszönjük a gratulációkat és jókívánságokat!
Hoztam 1-2 képet a picurkámról és a "nagyfiamról" is.
Elolvastam Kisapuka és Mano élménybeszámolóját és elég elkeserítő, hogy vannak ilyen orvosok és szülésznők!
Nekünk Surányi és Ignáthné Évike voltak a választottjaink mind a két szülésünkkor és egyik alkalommal sem csalódtunk bennük! Végig azt éreztük, hogy odafigyelnek ránk és jó kezekben, biztonságban vagyunk! Ráadásul a doki is és Évike is bejöttek hozzánk még jó párszor, mikor már az osztályon voltunk. Őket bátran merem bárkinek ajánlani!
Gondolkoztam feltegyem-e a szüléstörténetünket, de mivel volt itt 1-2 negatív élmény, ezért legyen itt egy pozitív is. Remélem nem gond, kicsit hosszú.
Flóra születése
2006.szeptember 10.vasárnap
Egész nap teljesen jól voltam, még semmit nem éreztem, semmi előjele nem volt, hogy bármi is indulna. Este Gergő elég nyugtalanul aludt, így fél 12-kor átvittük a mi ágyunkba és akkor én is lefeküdtem. Ugyanúgy, mint máskor a jobb oldalamon feküdtem, de most furcsán kényelmetlen volt és egyszer csak éreztem, hogy folyik a magzatvíz! Felugrottam, tök ideges lettem, magamban azt gondoltam, hogy ilyen nincs! Kimentem Karcsihoz, mert Ő még a számítógép előtt ült és mondtam neki, hogy úgy néz ki ma szülünk. „Nem mondod!!!”- mondta, Őt is nagyon meglepte a dolog, főleg mivel a doki még csütörtökön azt mondta, semmi jele, hogy hamarabb kibújna Flóra, szerinte bent lesz a kiírt időpontig.
A legjobb az volt, hogy még a csomagom sem volt összerakva, Anyukámra vártam vele, hogy majd nyugisan ketten összepakolunk. Hát nem igazán így lett! Karcsi elkezdett készülődni, hogy átmenjen Anyuért én meg felhívtam, hogy szülünk, hát ő sem akarta elhinni. Én meg remegtem, fáztam, aztán sírógörcsöt kaptam, mert annyira nem voltam felkészülve még a Gergőtől való elválásra. Közben 2x ment a hasam is, de ennek kifejezetten örültem, így nem kellett beöntés! Anyu megjött, én közben próbáltam pakolni, de ideges voltam, hisz ha elfolyik a magzatvíz, akkor nem túl jó az ide-oda járkálás, mozgás. De muszáj volt, így is egy csomó mindent itthon felejtettem, másnap hozták be utánam.
3/4 1-re értünk be a kórházba, de fájásaim még csak nagyon haloványan voltak, kicsit izgultam is, hogy na akkor ez még jó darabig el fog tartani! Ez sem jött be.
Fent már várt minket a szülésznőm, kiderült egy másik kismamája is most jött be, csak ő császáros lesz. Az ügyeletes doki megvizsgált, na az eszméletlen rossz volt, a mi dokink vizsgálata soha nem fájt, ez meg….gondoltam is, milyen jó, hogy nem ez a dokim! Ment az idő, közben felfeküdtem a vajúdóban és Évike csinált egy ctg-t, na akkor már jöttek erősebb fájások is. Karcsi nézte, volt jó pár 100 fölött. Közben a szülőszobákban telt ház volt, ráadásul az egyikben egy komplikált, már 1 napja vajúdott és hát azok a hangok…még jó, hogy nem először szültem, biztos beijedtem volna! Jött mégegy kismama, akkor át kellett adnunk a vajúdót is, neki is kellett a ctg. Én közben bementem zuhanyozni, ott fájogattam. Mikor kijöttem, még mindig a folyosón voltunk, de nekem már baromi erős fájásaim voltak és annyira vágytam a kis szülősámlira, amin annó Gergővel is vajúdtam! Jött Évike, mondtam neki, hogy már jó lenne egy szülőszoba. Ő hipp-hopp intézkedett és megkaptuk ugyanazt, amit Gergővel 2 éve, így mind a két gyermekem ugyanott született, ez is olyan jó érzés volt! Meg az ismerős környezet! Egy kicsit beültem a kádba, de most annyira nem esett jól, pedig minden volt, mint Gergőnél, gyertya, félhomály, halk zene. De nekem most csak a sámli jött be, oda leültünk, Karcsi a hátam mögött és vajúdtam, de rendesen! Ez is olyan más volt! Sokkal hamarabb lettek hihetetlen erős fájásaim, 35-40 mp-ig is eltartottak. A légzés megint nagyon sokat segített, de nagyon kellett koncentrálnom, hogy jól csináljam. Ami rossz volt, hogy éjjel indult a dolog és eszméletlen fáradt voltam, hisz nem aludtunk semmit. 2 fájás között félálomban kómáztam, amikor meg jöttek a fájások, akkor egyfolytában azt mondtam magamban: „lazíts, engedd át magadon, tágulj”. Ez így hülyén hangzik, de egyfajta meditáció lett a dologból és ez is nagyon sokat segített. Közben persze jött néha Évike, megnézte a szívhangot, ami szerencsére tökéletes volt, így mondta, hogy nyugodtan megpróbálhatjuk az ülve szülést, akkor még én is úgy gondoltam. A ctg alatt viszont elképesztően szenvedtem, nem bírtam az ágyon lenni, így a többit már ülve csinálta. Jött néha a doki, megvizsgált, nagyon aranyos volt végig, el is poénkodtunk. De alapvetően kettesben voltunk Karcsival, én magamba fordulva, Ő meg szunyókálva mögöttem. Aztán úgy 7 előtt elkezdtem érezni, hogy halvány tolófájásaim vannak. Aztán egyszer csak már nem halványak voltak! Persze az a komplikált szülés pont akkor ment a műtőbe császárra, így senki nem volt sehol! Karcsi meg nem mert otthagyni, így szegénykém csak állt a szülőszoba ajtajában és nézett a folyosón, én meg kiabáltam neki, hogy tényleg hívjon valakit, mert mindjárt kinyomom a gyereket!!! Aztán hirtelen előkerültek Évike is és a doki is, én meg már akkor alig bírtam felmászni az ágyra, de mindenképpen fel akartam, mert éreztem, hogy a fáradtságtól nem bírom ülve végigcsinálni. Az ágyon pedig már olyan viharosan jöttek a tolófájások, hogy az hihetetlen. Egészen más volt, mint Gergőnél, sokkal jobban éreztem, ahogy a kicsikém jön lefelé. Próbáltam ugyanúgy fogni a lábam, mint az első szülésemkor, de nem volt úgy jó, támasztékot kerestem, egyik láb a szülésznőn, másik a dokin és így nyomtam. Gergővel visszatartott levegővel csináltam, most ez is más volt, ösztönösen törtek elő belőlem a nyögések! De annyira jól esett! A gátvédelmet megpróbálták, de sajna az előző gátseb annyira heges volt, hogy nem lehetett megcsinálni. Nekem mondjuk akkor ott már tök mindegy volt, mondtam is a dokinak, hogy vágjon gyorsan, hadd nyomjam kis a babát! Aztán mondták, hogy most már mehet és 2 nyomásra kint volt Flóra, ráadásul az elsőnél nem jött ki, csak félig a buksija, így az utolsónál, zsupsz és már kint is volt! És elmúlt minden, csak az a fantasztikus érzés maradt, amit már Ti is jó páran ismertek!És az is érdekes volt, hogy most éreztem, ahogy eltűnik a hasamból, ez is olyan más volt! Sokkal kevésbé fáradtam el fizikailag, így végignéztem, ahogy letörlik a kicsi arcáról a magzatmázat és rögtön a mellkasomra tették! Rögtön megnyugodott, csak nyöszörgött a drágám és pislogott rám és az Apukájára. ÉS gyönyörű volt! Kérdezték Karcsit, hogy elvágja-e a köldökzsinórt, de nem merte a drágám. Gergőnél ez is teljesen más volt, Neki rögtön elvágták, mert 1x a nyakára volt tekeredve. Aztán megmosdatták Flórácskánkat és amíg engem elláttak, addig végig Karcsi karjaiban volt, ha sírdogált, akkor Ő énekelt neki és erre rögtön megnyugodott! Annyira békés volt minden! A varrás után, ami szerencsére sokkal gyorsabban ment, mint annó, rögtön a mellemre tettük és olyan ügyesen kezdett szopizni, hogy csak néztünk. Fél órát szopizott az egyik mellemből és mikor átraktuk a másikra, akkor úgy szívta, mintha akkor kezdte volna és nem cicizett volna már egy jó nagyot. Szerencsére azóta is ugyanolyan ügyesen csinálja a drágám!
Remélem ezek után már nem tartotok annyira a dologtól!
Puszi
Orsi