Szia Évi!
Én edával szültem majdnem 5 hete. A doki sajnos nem tudta egyből beadni, mert elkezdett meszesedni a derekam. Szenvedett rendesen, de én is! Főleg akkor, amikor próbálkozott és akkor jött egy fájás. Ilyenkor nem mozdulhattam, de a fájást így elég nehéz volt elviselni. A lényeg, hogy negyedszerre sikerült beadnia, na az mennyei volt. Azonnal elmúlt a fájdalom és hirtelen tele lettem energiával. Fantasztikus érzés volt! Ezután megkaptam az oxytocin infúziót és rá pár percre kicsit gyengén, de elkezdtem érezni a tolófájást, ami egyre erősödött, majd eluralkodott rajtam. Megszűnt a külvilág és csak a fájásra koncentráltam. A 3. tolófájásra megszületett a kislányom.
Sajnos a kórterembe visszaérve a nővérke 3 óra pihenés után jól lecseszett, hogy még nem voltam wc-n, nem fürödtem és nem öltöztem át. Én nagyon elszégyeltem magam, bár úgy tudtam, hogy nem szabad felkelnem. Na mindegy, lehajoltam a bőröndömhöz, kipakoltam a ruháimat és elmentem fürdőbe. Na ezt nem kellett volna, mert rá pár órára rá lebénult a nyakam. Persze a dokik azt mondták, hogy nem a gyors felkeléstől és hajolgatástól van, hanem huzatot kaptam. Sajnos 1 hétig nem bírtam picit sem forgatni a nyakam, a karomat is alig bírtam felemelni. Alig bírtam így szoptatni, még szerencse, hogy az én drágám olyan ügyes volt! Aztán még pár napig a fejem szakadt le a helyéről.
Összefoglalva ha már sikerül beadni az edát, akkor hihetetlenül jó érzés és a tolófájást igenis érzed. Egyet azonban jegyezz meg, hiába aláznak meg, hogy "Kelj fel és járj!", akkoris maradj ágyban és pihenj, mert borzasztóan fog fájni valamid!
Sok boldogságot kívánok nektek!