Sziasztok!
Sajnos tegnap még a buli előtt bekukkantottam hozzátok...
Kedves Maminkó igazán jólestek soraid a buli előtt...
Ez az időzítés számomra sokmindent elárul...
Úgy gondoltam, először nem válaszolok, nincs értelme...
Majd arra gondoltam végülis miért ne, de előre bocsátom többet soha nem fogok válaszolni az ilyen hozzászólásokra...
És mentegetőzni sem fogok többé, ha valaki igazságtalanul itélkezik felettem, aki ismer és kedvel, az tudja, hogy milyen ember is vagyok, aki meg nem az írhat bármit...
Nem tudom honnan gondolod, hogy miattam búcsúzott el Móni... Tény, hogy adódtak problémáink, de kultúrált módon igyekeztünk egymással magánban megbeszélni...
Kelimónit kedvelem és tisztelem, kértem én is, hogy ne menjen el innen, hisz itt mindneki nagyon szereti, szívünkhöz nőtt.
De mint láthatod már jelentkezett is, boldogok a nagyonhelyesGergővel és ez a lényeg!:)
Egyébként, ha az ember a másikat tiszteli, kedveli, és már-már baráti a kapcsolatuk, akkor már csak a másik iránti tiszteletből/szeretetből sem fog vele nyíltan a világ szeme előtt "problémát megoldani" és ugye ez a topic sem erről szól!!!
Személyemet illetően... szerintem:
A hozzászólásaink nem fedik személyiségünket, de még magunkat sem igazán... Nem lehet hozzászólásokból embert megismerni, inkább csak lelkivilágának egy pár sorát a sok-sok millióból...
Egy fórumon, egy témakörben nem emberekkel találkozunk, hanem véleményekkel/gondolatokkal, ami attól olyan szép, hogy különböző...
Persze a sok-sok gondolat mögött ott vannak a kedves fórumtársaink is:)
Én nagyon szeretem a Gólyahíres és a Babanetes találkozókat is, mert ott megismerhetem személyesen is a nicknevek gazdáit:)
Szeretek esténként tiszta lelkiismerettel ágyba bújni!! Még férjemmel is úgy fekszünk le, hogy átbeszéljük az esetlegesen adódó nézeteltéréseinket!!!
Ha megbántottam valakit, az hidd el, nem direkt volt, és most kérek elnézést aki úgy értelmezte mondataimat!!!
Nagyon kedvelem pl. Matibát a fórumról, ő már többször úgy érezte, hogy bántottam, de utána rögtön megkérdezte, hogy tényleg bántottam-e...
Örülök neki, hogy mindig tisztázhattam vele, hisz 1-1 mondatot ezerféleképpen lehet értelmezni!!!
Szuperboszival meg nagyon különbözően gondolkozunk, de mégis nagyon kedvelem, és őszinte szeretettel várom a kicsi Zóra érkezését, és kívánom neki, hogy minél könyebb szülése legyen!:))
Megbántani nem tudnék senkit sem, aki ismer az tudja.
Ezt a fórumot Amneris nem azért hozta létre, hogy bántsuk egymást, hanem azért, hogy egymással összefogva segítsünk mindenkinek az öribabára várás nehéz, nagyon nehéz időszakában... Az pedig külön öröm, hogy nem öribabára várósok is barátaink lettek többen is:)))
Én a topic összes lakóját nagyon-nagyon kedvelem, rengeteget köszönhetek nekik!!!!:)))
Nagyon boldog vagyok mikor találkozunk személyesen is, és nagyon sajnálom aki nem tud eljönni a találkozókra...
Dícsérgetem magam...
Férjem jót nevetett ezen, és őszintén örült neki, hogy ezt írtad:)) Mert ő tudja a legjobban, hogy mennyire önbizalom-hiányos vagyok!
Talán írásaimban próbálok ezen felül kerekedni, lehet...
Ezt még nem vettem észre...
Viszont barátaim már figyelmeztettek, hogy állandóan összecserélem a betűket, vagyis gyorsan próbálok írni... Azon vagyok, hogy javuljak:)))
Az építő kritikát mindig szívesen veszem!!:)
Túlfütöttségemről:
Igazad van, nagyon-nagyon BOLDOG vagyok, el sem tudod képzelni mennyire...!!!!!!!!!!!
És sokat, nagyon sokat sírok.... Régebben bánatomban, mostanában a boldogságtól:)))
Tudod az tud igazán boldog ember lenni, vagyis az tudja igazán felfogni, hogy milyen jó dolga van, aki volt nagyon boldogtalan is...
Nem írtam erről sohasem, ezután sem fogok, hogy milyen szomorú és szerencsétlen életem volt kb. 20 éves koromig... (Bár sokmindent elértem a magam erejéből, de alapvetően mégis..)
Nagyon sok rosszat a saját bőrömön tapasztaltam meg, a szegénységtől kezdve, az erőszakon át a betegségekig minden ért minket, a közvetlen családomat és engem is.
Tudod volt időm, hogy megtanuljam, minden kis dologban, minden rosszban megtalálni a jót, a szépet, az élet értelmét...
Hogy mosolygós és vidám ember legyek ehhez 2 dolog kellett, az egyik az egyéniségem, ami mindig optimista volt, a legrosszabb időkben is... A másik pedig anyukám, aki olyan szeretettel nevelt fel hármunkat, amit leírni nem lehet...
Aztán végre boldog lettem, kitisztult az ég, hiszen rámtalált a Hercegem hófehét paripán, és kisütött a Napocska:)
Majd a meddőség újabb megpróbáltatásai...
És másodszor is -mindjárt 1 éve-, újra kisütött a Napocska, mikor megtudtam, hogy megszületett a kisfiam!!!
Ettől a pillanattól tudom, milyen IGAZÁN Boldog embernek lenni!!!!
Ettől erősen, rendellenesen túlfütött lettem, állandóan sírok és örök hálát adok a sorsomnak, hogy megkaphattam e sok-sok csodát... Anyukámat, testvéreimet, szerelmemet, kisfiamat!!!:)))
Nem bántottál meg egyébként, elgondolkodtam, de nem magamon, hanem azon, hogy miért is nem ismersz...
(Megsúgom, mostanában már nem fogok túl sűrűn jönni, nappal anyuci, éjszaka pedig főiskolás leszek, hogy elérjem álmomat, (az én családomban) az érettségi mellett diplomát is szerezzek, mert még senki nem rendelkezik egyikkel sem...
) )
Napsi