2001.03.01 18:17
Szerző: Anonymous
Szia Évi!
Ma Telefonált a szülésznőm, hogy az orvosom jövő héten síelni megy, pontosabban már szombaton. Hát azt hittem lehidalok. Tegnap nem mentem el hozzá, mert azt mondta, ha minden rendben az NST-n, akkor nem kell mennem. A szülésznő vizsgálta meg a méhszájamat és abban maradtunk, hogy, ha addig nem, akkor jövő hét szerdán menjek NST-re és akkor megyek a dokihoz is. Erre ma telefonál és meséli, hogy megemlítette az orvosnak, hogy mi volt a vizsgálaton, mire a doki közölte, hogy ő jövő héten síelni megy és úgy emlékszik, hogy azt mondta nekem, hogy még pénteken, azaz holnap látogassam meg. Hát ilyenről szó sem volt erre egyikünk sem emlékezett, sem a szülésznő sem én (mert ő folyamatosan kisér). Kicsit bepipultam, mert a múlt héten is tudta már szerintem, hogy menni fog, csak elfelejtette említeni. Hát én úgy döntöttem a szülésznővel közösen, hogy felesleges holnap felmennem csak azért, hogy elmondja 1 ujjnyi vagyok, aztán bemutat a helyettesítő orvosnak és kész. Egyébként Dunaújvárosból caflatnék fel hozzá reggel 6 órakor. Az orvossal úgyis találkozom szülésnél és a szülésznő megnyugtatott, hogy nagyon jó fej és profi. Sajna azt is mondta még a szülnő, hogy az is lehet, hogy megvárjuk míg hazajön. Hát én nem szeretnék még másfél hetet várni. Fogy a türelmem, egyre nyűgősebb vagyok, pedig elméletileg még van 5 napom. Pedig tegnap elhatároztam, hogy nyugodt leszek. Hát nem sikerül... A babuci mocorog, bár korántsem annyit, mint mondjuk egy hete ilyenkor, de óránként 1-2 alkalommal biztos "belémrúg".
Állítólag az jó jel, ha megszáll a nyugalom. Remélem így is marad. Az én hangulatom úgy ingadozik, mint az időjárás mostanában. Maradj ilyen és akkor a maradék két hét nagyon klassz lesz. Olyan jó már azt kimondani, hogy március van, nem? Még augusztusban meg szeptemberben nem is gondoltuk volna, hogy valaha eljön ez a hónap is. Aztán tessék már itt is van. Nekem iszonyatosan gyorsan telt el ez az idő, pedig nem dolgoztam szeptember óta. De minden nap csináltam vmit és összesen 1,5 napot unatkoztam.
Nálunk ez a papás szülés még kétséges, a folyosó fog eldőlni, hogy mi lesz. Viszünk papucsot és fehér pólót, aztán majd meglátjuk. Az anyukám a készenlétis, ő mindenképpen bejön velem, ha a férjem nem. Szegény Anyukámat már 1-2 tapasztalt nagymama megpróbálta elrisztani az anyukás szüléstől, merthogy nincs rosszabb látvány, mint gyermekünket szenvedni látni, de ő még kitart. Bár tudom, hogy boldogabb lenne, ha a férjem jönne be velem. Én egyébként úgy vagyok vele, hogy a közösen "létrehozott" gyermeket, ha az apuka is úgy gondolja, szüljük meg közösen. Szerintem az, hogy ők szenvedni látnak minket még mindig "jobb", mint, ha ők csinálnák végig azt, amit mi. Állítólag, ha a férfiak szülnének már több száz éve létezne fájdalommentes szülés :-) :-). Nem szabad őket annyira félteni, mert nagyon erősek tudnak lenni, ha a szerelmükről van szó. A papás szülések apukáitól én még negatív tapasztalatot nem hallottam. Biztos van, de hozzám nem ért el. Nagyon szeretném, ha bent lenne a párom, nagyon, de én sem erőltetem. Eldönti. A szülésznő jó fej, majd anyukámmal összefognak aztán könnyen és gyorsan fog menni minden.
Nem írtad, hogy mi volt NST-n. Lehet, hogy most kicsit borúsan írtam, bocsi. Holnap jelentkezem, bár olyan jó lenne, ha a éjszaka rohannék.
Szia:
Geri