Kiemelt témák

Üdv Néked!

Egy másik fórumról idespecializálódtunk, mert ugyan sokunkat érdekel a téma, de távol álljon tőlünk, hogy a téma iránt nem érdeklődőket megagiga olvasásra kényszerítsük naponta.

Mindenféle összeszedettség nélkül:
- Meddig mehetünk el a természetbe beleavatkozva mesterséges irányba, baba utáni vágyunk beteljesülése céljából?
- Szab-e, szabhat-e a hit határokat?
- Nem vág-e vissza a kémia?
...

...és ami még Titeket érdekel.

Szia Zölddisznó.
Régen én is hőmérős-topikos voltam, aztán abbahagytam a hőmérőzést, de néha még bekukkantok. Láttam, hogy nyílt ez a topic és engem is érdekel ez a téma.

Nekünk ez a 19. próbálkozós ciklusunk. A hosszú hónapok alatt már sokat gondolkoztam azon, hogy talán Isten még nem látja elérkezettnek az időt számunkra és ezért nem sikerül. Ja, az hozzátartozik a történethez, hogy túlvagyunk mindenféle kivizsgáláson és egyikünknél sem találtak semmit. Szóval túl sok lelki krízisen, most abban sikerült megnyugodnom, hogy mindketten egészségesek vagyunk, egyszer biztosan lesz babánk és csakis Isten tudja azt, hogy melyik a legmegfelelőbb időpont erre.

Aztán írtam még egy jó oldalt, és kitörtöltem az egészet, mert elég sok ellentmondás volt benne. Bocsi. Szóval próbálok hinni, de néha győz a biológia és a racionalitás és újra elkezdek kételkedni.

Helló Kamilla!

Örülök, hogy írtál!

Nálunk ugyanez a helyzet. Másfél évi próbálkozás, teljesen rendben minden, de MÉG nem akar összejönni. Én teljesen nyugodt vagyok, mert biztos vagyok abban, hogy jó kezekben van az életünk. Ezért türelemmel próbálkozunk.
Sokszor felmerült bennem azonban, hogy ebben a folyamatban, ami egyre jobban kezd elkanyarodni majd a természetellenesség felé, hol kell megállni? Hol van az a határ, amikor azt fogjuk mondani, hogy ...na de azért nem mindenáron?!

????????????????????????????????????????????????????????????

Helló Kamilla!

Örülök, hogy írtál!

Nálunk ugyanez a helyzet. Másfél évi próbálkozás, teljesen rendben minden, de MÉG nem akar összejönni. Én teljesen nyugodt vagyok, mert biztos vagyok abban, hogy jó kezekben van az életünk. Ezért türelemmel próbálkozunk.
Sokszor felmerült bennem azonban, hogy ebben a folyamatban, ami egyre jobban kezd elkanyarodni majd a természetellenesség felé, hol kell megállni? Hol van az a határ, amikor azt fogjuk mondani, hogy ...na de azért nem mindenáron?!

????????????????????????????????????????????????????????????

Van ilyen határ? Kell azt mondani hogy na de nem mindenáron? Hát ezt az elvakult akarást, ösztönt ami a női természet velejárója ha gyerekről van szó, nem Isten alkotta? És a rengeteg "mesterséges" tudás amivel segíteni lehet meddő párokon talán nem Isten áldása?
Persze ezek csak kérdések.
Én személy szerint nem gondolom hogy a Jóistent érdekelné mi van velem. Soha nem kérdőjeleztem meg a létét, biztosan van egy alkotó elme aki létrehozott itt mindent. Az evolúciót már sokan megcáfolták (tényleg!!!) és undorító módon még mindig azt tanítják egyedüliként az iskolákban, és nem mint egy elméletet! Tényként adnak elő egy óriási lyukakkal teletűzdelt tévedéshalmazt. Szomorú.

Áfi!

Akkor én kivétel vagyok, mert én már csak egy megcáfolt néhai alternatívaként tanítom! Egyébként furcsa a reagálás, mert az, aki nem tartja magát hívőnek, az is azt tartja legvalószínűbbnek, hogy ezt az egészet valami(ki) "nagy izé, akinek hatalma van még most is felettünk" hozta létre. (idézet egy dolgozatból - amolyan szakmunkásivadék stílusban)

Szerintem érdekli, hogy mi van Veled!

Nekem az a fő dilemmám, hogy amikor a leszívott petesejteket megtermékenyítik, és azok elkezdenek osztódni, akkor van-e jogunk eldönteni, hogy egyeske jöhet, ketteske jöhet, hármaskát lefagyasztjuk......de sajnos a heteske "nem néz ki túl jól" - kukába vele. (Ez persze sarkítva, és brutál stílusban)
???

Ez a kérdés elég összetett, hiszen milyen hitről beszélünk? A Bibliában nem volt meddő asszony. legalábbis olyan nem volt akiről kijelentették hogy az, és utána tényleg nem is lett gyereke. Mindnek lett. Ez nekem üzenet.
Nagy általánosságban azt gondolom, hogy Isten nem avatkozik be általában minden fogantatásba, születésbe, hisz egy megalkotott egészek vagyunk, megteremtette hihetetlen precizitással a testünket a sejteket minden porcikánkat, aztán "belelehelte a lelkét", vagyis elinditotta az életet, a folyamatot, ami ugy van megalkotva hogy képes legyen önnmagát fenntartani, de néha hiba csúszik a gépezetbe, betegség formájában, ugy ahogy a mosógép meghibásodik. A meddőség is egy betegség. Na ekkor segít be. Ha hiszünk abban hogy Isten képes meggyógyítani egy betegséget, akkor éppen azzal a javitási technikával képes a szaporitó szerveket is meggyógyítani. Na én ebben hiszek.

Nagyképűség a tudománytól azt feltételezni hogy mindent tud. Ha egy párnál nincs látható eltérés semmilyen szinten, és mégsem esik teherbe, akkor ott valami olyan bibi van, ami a jelenlegi tudomány állása szerint még nem látható. Ez nekem igy logikus.
Eszerint az eszmefuttatás szerint a Bibliai nőkről akiket meddőnek emlit a Biblia, az tudomány AKKORI állása szerint nem látszott hogy miért nincs babájuk, de higyjétek el, akkor se voltak a nők mások, biztos hogy például Sára, Ráhel, Rebeka, Lea, Hanna is minden rendelkezésükre álló eszközt megpróbáltak hogy teherbe essenek, a varázslást kivéve, biztos itták a gyógyteákat és kenegették magukat, vagy mittomén. lehet hogy ezeket a nőket a mai módszerekkel megvizsgálva tudnánk, hogy: "nem átjátható" vagy "fejletlen a méhe" vagy "PCOS-es" és ezernyi más variáció, de lehet hogy lenne olyan köztük, akiknek nincs látható baja a tudomány MAI állása szerint. DE MÉGIS LETT GYEREKÜK!!!! Miért? mert Isten belejavított a meghibásodott gépezetbe. Miért gyógyultak meg a többi emberek egyéb betegségekből? Mert Isten belejavított a meghibásodott gépezetbe.
Tehát én abban hiszek, hogy nem az orvos az aki kimondja az utolsó szót. Hiszek benne hogy lesz babám, és már látom is a folyamatot, már elkezdődött a javitási procedúra, hisz megtudtam mi a hiba. Lehet azt mondtani hogy hiszek benne hiszek benne, de aki igazán hisz benne, annak nincsenek kétségei, és a lelke mélyén nincs az a pici kérdés hogy mi van ha mégsem. Ez a teljes hit az a telefonhívás ami "kihivja a szerelőt, aki jön és megjavitja azt ami elromlott".

Hogy a kérdésre válaszoljak azonban, nekem a határ valahol a hormonkezeléseknél van meghúzva, és a határon túl vannak a különböző hormondózisok, inszemek, stimulálások és lombikok. A hormonháztartás az pont egy olyan dolog, ami az orvostudománynak is tele van fehér foltokkal, és nagyrészt kisérletezés az egész. Na azt nem engedem. Ez az a bibi, amit a tudomány MAI állása még nem lát, csak sejt hogy ott lehet a baj.

Jó példa a PCO erre. Régebben azt hitték mindenféle hormonális problémák állnak a hátterében, és kezelték mindenféle borzalommal. Hogy az előző témánál maradjak, ez olyan mint amikor a mosógépet a szomszéd amatőr Mekk Mester jön át megszerelni, de nem jön rá a bajára, hanem minden általa ismert alkatrészt kicsit megpiszkál, és lehet hogy mégjobban elrontja. Most kiderült hogy a PCO-t mitől van (legalábbis hogy leggyakrabban mi okozza), és mostmár szomszéd is képes meghúzni a mosógépen a kilazult csavart, és bár még mindig nem olyan tökéletes a mosógép ahogy az igazi szerelő tudná megjavítani, de legalább mos a gép, (mégha furán zörög is közbe valami benne) és egyenlőre ez a lényeg, az igazi szerelőt meg már kihívtuk és érkezik, bármelyik pillanatban becsöngethet és kivízkövezi, kitisztitja.

Na kicsit látom elszaladt velem a ló, remélem azért érthető voltam. Nekem személy szerint az a véleményem

Coca,
így már érthető. Szerintem is a fogantatás pillanatában kezdődik az élet, és valóban kérdés hogy jogunk van-e eldönteni kinek legyen esélye tovább és kinek nem. Én például soha nem tetenék fel spirált, hiszen nem a fogamzást gátolja hanem a beágyazódást, egy napok óta élő sejthalmazt ítél halálra. A lombik osztódó kis életeivel kapcsolatban nem tudom mit gondoljak. Ha nem csinálnák, a meddő nőknek nem születne gyermekük akiknek így igen, még kevesebb életkének volna esélye. Amit pedig elpusztítanak vagy kísérleteznek velük... hát azért egyesek szerint sokszoros terhesség indul természetesen is fejlődésnek, a többségéről nem is tud az anya annyira korán elhal. Akkor ezek mellett a kiselejtezett lombikkezdemények is felfoghatókilyen veszteségnek, a természet hatásfoka sem jobb...

Pogi,
szép amit írtál, és jó neked hogy ilyen kételyek nélküli hited van!
Coca már tudja hogy én ezt kicsit másként gondolom. A teremtő hatalomban nem kételkedem, az imákat hallgató 6 milliárd ember apróbb nagyobb bajával bajlódó atyácskát nem tartom elképzelhetőnek. Persze ezt csak én gondolom... így nem is várom hogy megjavítsa a mosógépemet

hihihi bajlódó atyácska az én szemszögemből erről szó sincs! Az én Istenem a legkevésbé sem egy bajlódó atyácska! Bajban is lennénk ha az volna Ha valaki meg tudott teremteni egy olyan világot, amiben egyetlen pici sejt is sokkal bonyolultabb mint a legszupermodernebb nanorobot, amiben egyetlen batkériumnak csak az a pici farkincája amivel mozgatja magát 40 különböző összetevőből áll és ha csak az egyik hiányzik közülük akkor már nem nem működik, szóval ha egy lény ilyet meg tud alkotni, akkor az nem lesz később egy töpörödött, emberek bajaitól stresszes vénlényke!

Ha az ember megtervez egy épületet vagy egy gépet, és megépíti, akkor szereti szemmel tartani a későbbi sorsát is annak a dolognak. Nem tudom miért ne lehetne Istennek is ennyi bizalmat megszavazni. Miért gondolod hogy nem érdekli a további sorsunk. Akkor minek vagyunk kérdem én? Mi értelme ennek a születés-halál körforgásnak? Szerintem érdekeljük. Minden feltalálót érdekel a találmánya, akármennyit is gyártanak később belőle.

Üdv Néked Pogi!

TELJES MÉRTÉKBEN osztom a véleményed.

Áfi!
Ott sántít szerintem a dolog, hogy míg azok az életek, akiket fel sem ismerünk, vagy észrevétlenül távoznak, azokról nem MI döntünk, a lomikban létrehozott randevú után keletkezett életek sorsa felől pedig MI és a DOKI dönt.

Coca,
az érveiddel nem tudok vitatkozni, ez igaz. Nem is próbálok mást állítani. Szerintem is kérdéses a dolod etikailag, de mikor meg arra gondolok hogy rengeteg embernek ez ad értelmet az életének, és a remény élteti hogy ha sehogy máshogy de így babája lehet... akkor valahogy más fényt kap a dolog.

Pogi,
aki ilyen művet alkotott nyilván figyelemmel is kíséri. Az egészet. Nem hiszem hogy elveszne a részletekben és épp az érdekelné az én kis lelkem épp mibe szakad bele. Ha építesz egy épületet te sem a téglákat nézegeted.
De ez csak egy vélemény, nem szeretném a véleményed befolyásolni, sokkal szebb mint amit én gondolok.

áfonya télleg a spirál a beágyazódást gátolja meg? azta ezt nem is tudtam! Akkor gyakorlatilag folyamatos művi vetélést csinál? azaz abortuszt? durva! Még jó hogy sose gondolkodtam ilyenben

Ezt melyik topicban tárgyaltátok eddig? mármint ezt a hitkérdést? szivesen elolvasnám az ott elhangzott véleményeket.

Pogi!

A hőmérősben vetettem fel tegnapelőtt, de nem bontakoztunk ki ott...

Akkor bontakoztasd ki itt. tegyél fel kérdéseket, aztán válaszold meg őket a te véleményed szerint, és a többiek is válaszolni fognak. Szupi téma, ne hagyd elülni.

áfonya! te református lelkésznek készültél, és az ószövetséget unalmasnak találod amiben csak nemzetségtáblák vannak?? szerintem egy állati izgi törikönyv! Érdekes ellentétek halmaza vagy te

valami nagy tragédia történhetett veled ha igy elvesztetted a hitedet. Sajnálom, mert kár érte

Ki ez a dr lenke vagy lenkei vagy ki? sose hallottam róla

Pogi,
nem történt nagy tragédia, csak maga az élet ami velem soha nem bánt épp kesztyűs kézzel De tudom, mással se. Amikor refkó lelkésznek készültem 15 éves voltam. Jelentkeztem egyházi gimibe, felvettek, de csak egy évet jártam oda. És azt hiszem mindig inkább a külsőségek vonzottak inkább, a gyönyörű fekete palást, a liturgiák, a szószék, az úrvacsoraosztás... ilyesmik. Nem annyira az alázat és a szolgálat. Így azt hiszem jobb is hogy nem lett belőlem református lelkész
Az ószövetséget pedig szégyen ide vagy oda tényleg nem bírtam soha elolvasni Részeket belőle igen, de én nem találtam olyan izgalmas történelemkönyvnek.

Pogácsa!

www.drlenkei.hu

Szerintem király!

Sziasztok!

Jó, hogy felvetettétek ezt a témát is.
Én is hiszek, de ilyen mélységekben nem gondolkodtam el a dolgon.

Hogy hol a határ??!! Ezt nem tudhatjuk. Ha túllépjük a határt, az úgysem úgy fog sikerülni, ahogy akartuk.
Majd egy nálunk "illetékesebb" eldönti ezt.

Sziasztok!

Jó sokat írtatok a hétvégén.

Bennem annyi az ellentmondás, hogy hiszek abban, hogy a gyermek Isten ajándéka. A lombikról az a véleményem, hogy lehet, hogy azért van a lombik, hogy a meddő nőknek is lehessen gyermekük, ergo ez is lehet Isten ajándéka. De ennyi erővel Isten meg is gyógyíthatná a meddő nőket, mint a bibliában is, és akkor nem kéne lombik. Ergo, akkor mégse biztos, hogy a lombik Isten akaratával megegyező. Szóval elvileg itt kéne, hogy legyen a határ, de én tudom, hogy ha nagyon sokáig nem jön össze nálunk a baba, akkor én is belemennék a lombikba, annak ellenére, hogy természetellenes dolog, mert nagyon szeretnék babát és ha már a tudomány idáig fejlődött, akkor miért ne? De akkor szembeszállok Isten akaratával? Minél többet boncolgatom a témát, annál több elllentmondást vélek felfedezni magamban. Szóval, hívőnek vallom magam, de tulajdonképpen mégse vagyok jó keresztény, mert lázadok Isten ellen.

Sziasztok!

Nagyon-nagyon örülök ennek a topiknak! Zölddisznó, köszi érte!
Rögtön egy gyors megjegyzés: Lehet, hogy ilyen tickerrel nem kéne ide írnom, de azt hiszem van annyi erőm és kontollom, hogy ne vegyem magamra azokat a támadásokat, amik a babásokat érték a "nem babás" topikokban.
Hiszen én is megszenvedtem érte.

Pogácsa!
Teljes mértékben egyetértek valad, nagyon jó a levezetés is, én is szeretek ilyen szemléletesen magyarázni dolgokat (magamnak is).
Annyiban gondolom másként, hogy nálam már a hormonok, és a komolyabb vizsgálatok (HSG, lapar, vérvétel, stb.) előtt húzódik a határ.
Annyit se engedtem meg, (pedig megvolt a HSG beutalóm), hogy belémkukucskáljanak komolyabban. Konkrétan attól irtóztam, hogy a méhembe (amit szent és sérthetetlen és talán az egyik legbölcsebb szervünknek hiszek) befecskendezzenek valami jódos vackot és még adjanak neki egy jó adag röntgent is. Na, nem. Nálam kiment a biztosíték. Minél többet gonolkoztam rajta, annál biztosabb voltam benne.
Isten azért teremtett nőnek, és azért adott méhet és petefészkeket, hogy gyereke(ke)t szüljek. Ha nem tartana alkalmasnak rá, alapvetően méhet se adott volna. (Akkor pedig már éppen férfinak is születhettem volna.)
Isten bennünk van, és nem az égben csücsül és onnan figyeli teremtményeit. Ahogy Pogácsa írja: belelehelte lelkét, ezzel önmagát és az Ő végtelen inteligenciáját is adta. Hiszem, hogy megvan az ideje mindenkinek, hogy mikor kell gyermeket fogannia.
A Bibliában van, nem tudom pontosan idézni fejből, nézzétek el nekem:
"Ideje van a születésnek, ideje a meghalásnak,
ideje van az elengedésnek, ideje a megkötésnek,
ideje a magvetésnek, ideje az szár eltépésének..."
van folytatás is , de nem emlékszem, és a lényeg ebben is benne van. Lányok, én zokogtam, amikor ezt elolvastam.
Itt is ért egyfajta "megvilágosodás", még ha ez a kereszténységnek nem alaptana is. Isten adott munkát, hogy dolgozzam, mert most ennek van itt az ideje. Adott Társat, hogy szerethessem és szerethessen, mert most ennek van itt az ideje. És most adott egy gyermeket is, mert eljött ennek is az ideje.
Kamilla tanusíthatja, hogy ezt akkor is így gondoltam, mikor a babácska még a kanyarban nem volt. Ezt az idézetet egyszer beraktam a Babát szeretnék topikba is. Ott az ékes bizonyíték.
Most ennyi, később folytatom. Ha nem baj.

Én ezért ennyire nem határolom el magam a vizsgálatoktól, hisz olykor az is a "javitás" egy módja hogy kiderül a baj!
Most nem irom le az én történetemet, de ha én nem engedem magam kivizsgálni, akkor nem kezdődhet el a javitási folyamat, hisz kifejezett kérésemre Isten látszólag "véletlenül" elém sodort egy olyan orvost aki végre meglátta a betegségemet, amit minden beavatkozás nélkül, minden hormonbogyó nélkül szinte 100%osan kezelni lehet, és lesz babám! Én nem mondom hogy figyelmen kivül kell hagyni az orvostudomány vivmányait, hisz azt a tudást is Isten adta élni kell vele remek dolog. Én csak azt mondom, hogy tudni kell mi az amit még nem tud pontosan a tudomány csak sejt! Én nem akarok kisérleti alany lenni, de ez csak rám vonatkozik.

Az orvostudomány fantasztikus dolog, igenis igénybe kell venni a segítségét, különben ugy járhat az ember mint a viccben a bácsi, aki árvíz idején csak bizott Istenben és nem szállt be egyik értejövő mentőcsónakba se, és amikor belefulladt a vizbe és számonkérte Istent, az azt mondta neki, hogy mit akartál még, hisz küldtem érted egy csónakot, egy hajót, egy helikoptert! mire vártál, hisz ott volt a segítség!
Van egy lány az egyik fórumon, akik asszem egy évig próbálkoztak sikertelenül, mire elmentek az egyik meddőségi klinikára kivizsgálásért, és ott az első vizsgálatok között csináltak neki egy átjárhatóságit. Benyomták a kontrasztanyagot, ami a petevezetékében egy ponton egy pillanatra elakadt, majd simán ment tovább. csak egy olyan pici összenövés volt a vezetékében, amihez a kontrasztanyag is elég volt hogy szétválasza, de a petesejt átjutását igy is magakadályozta. Csak ennyi volt a bibi, és a következő hónapban teherebe is esett. Mi lett volna ha azt mondja, hogy a szent és bölcs méhébe ne vezessenek be folyadékot? imádkozhatott volna akármeddig, és számonkérhette volna Istent, ő pedig mondhatta volna, hogy ott volt a segítség, ott voltak az orvosok, ott volt az eljárás ami segíthetett volna, mit akartál még?
Tehát én nem vagyok az orvoslás ellen, nem is lehetnék, hisz egy orvos felesége vagyok, és nem látom okát miért ne venném igénybe a jól bevált kezeléseket. Ha vakbelem van kivetetem, ha eltörik a kezem begipszeltetem. Nem imádkozni fogok fölötte hogy forrjon össze azonnal.
A hormonkezelés, a lombik azért más, mert a tudomány saját bevallása szerint sem egy tisztán érthető terület, sok benne a feltételezés a kisérlet, sok orvos mégis ugy alkalmazza minhta egy egzakt területe lenne a nőgyógyászatnak.

Jó, hogy jöttél Vica!

Én nagyon örülök Neked!

Nemsokára én is előrukkolok, de most nincs ihlet!

vica1982nnyiban gondolom másként, hogy nálam már a hormonok, és a komolyabb vizsgálatok (HSG, lapar, vérvétel, stb.) előtt húzódik a határ.

A hormonok nálam is a határ túloldalán vannak, a többiből meg csak a HSG a komolyabb vizsgálat, a lapar már operáció, a vérvétel pedig rutinvizsgálat. (remélem ez utóbbit azért engeded )

Leírtam a dolgokról (hormonok, vérvétel?!) én is a véleményem mert szeretek mindenbe belekotyogni És ugye mit ér egy olyan fórum ahol mindenki ugyanazt gondolja (bár ilyet is láttam már ). De aztán kitöröltem. Éspedig azért mert egyszerűen nem hangzana hitelesen tőlem, aki nem igazi hittel éli a mindennapjait. Egy olyan lány kéne hogy védje a hormonos lombikos álláspontot, aki valóban hisz Isten mindennapi közreműködésében. Mert én nem gondolom hogy Isten akarata szerint volnának az ilyen kezelések, nem gondolom hogy rossz ami életet teremt ott ahol az nem lehetne, és párok életét menti meg szó szerint. Mert lehetnek nagyon bölcsek belső szervek de lehetnek nagyon betegek is. Mint az enyémek...

Nem azt írtam amit akartam!!!
A rontott mondat helyesen: Mert én nem gondolom hogy Isten akarata ELLEN volnának az ilyen kezelések...
Bocsánat.

Jaaj most gondolom át hogy miket irtam le, és at hiszem egy dolgban nem voltam elég világos:
ÉN NEM GONDOLOM HOGY A HORMONKEZELÉSEK MEG A LOMBIK ROSSZ!!!! Sőt! Egy fejlődő dolognak tartom, de még nem egy pontosan ismert és nyomonkövethető dolog, ezért én magam ebben nem adnám meg a tévedés lehetőségét az orvosoknak! Nekem nem elegendő a sikerszámuk ahhoz hogy alávessem magam a dolognak. A lombikkal meg az az egy bajom, de ez csak az én kis fóbiám, hogy nem biztos, hogy a nekem szánt gyereknek épp abból a petesejtből és abból a matyikából kellett volna létrejönni, mint amit az orvosok összehoztak. És itt sem szellemi magasságokban szárnyalok, hanem egyszerűen születési rendellenességektől félek, ami sajnos előfordult a családunkban. Ha természetes uton lenne egy beteg baba, az előfordul. De ha mesterségesen, akkor mindig ott lenne bennem a kérdés, hogy nem azért beteg-e a gyerekem, mert én nem tudtam hol a határ, mindenféle mesterséges eszközzel kierőszakoltunk a testemből egy gyereket, aki most végigszenvedi az életét. Ez nekem már egy kicsit az emberi teremtenivágyás kategória.
De persze tudom hogy temérdek egészséges és boldog gyerek születik lombikból, áldottak és minden rendben velük, csak én személy szerint nem tudnám vállalni a kockázatot. De félre ne értsetek senkit nem itélek el, ha bevállalja! Én nem merném. Én onnantól már csak a hitemre hagyatkoznék. Most is a hitemre hagyatkozok, de ez azt is jelenti hogy hiszem hogy a megfelelő kezelésben részesülök, ahhoz hogy hamarosan babám lehessen és ezt is Isten küldte nekem.
Áfonya talán jobban megérti miről beszélek, én egy hatalmas áldásként élem meg hogy a pco-mmal egyből a metformint kaptam kérdezés nélkül, és ugy hogy jóformán azt se tudtam akkor hogy miaz és mi a pco, és nem kellett megharcolnom érte szó szerint mint a legtöbb lánynak a topicban.

Pogi,
hiszen értem én!
És komolyan irigyellek amiért úgy gondolkodsz ahogy, hogy micsoda áldás a betegségedre az azonnal megtalált gyógyszer. Egyszer majd szeretnék én is ilyen lenni. Most egyelőre azt látom hogy mekkora igazságtalanság hogy pont én vagyok beteg, és aki abortuszra rohangál az egészséges. A gyógyszert én kerestem magamnak, a betegséget nem!

Nahát mondjuk ezeken én is dühöngtem egy sort!! Hogy miért nem vették észre előbb, miért nincs nekem babám hisz maminak születtem, mások meg járnak elvetetni 5ször 6hatszor egymás után! meg hasonlók. Aztán azt mondtam mosmá mindegy ez van, azzal hogy dühöngök változtatni nem tudok rajta, meg kell találni benne valami jót, aztán visszatér a jókedvem. Ugyhogy most azt gondolom,lehet hogy nem is baj hogy ezt nekem nem vették észre magyarországon, mert nem kezeltek félre, nem kaptam fogigátlót, nem operáltak meg feleslegesen, nem tettek tönkre. Mert akárhogy is nézzük, lehet hogy rossz állapotban vagyok, de messze nem vagyok ugy tönkretéve még orvosilag is mint némelyek. Ugyhogy most ennek próbálok meg örülni, és megy

Tegnap én is így voltam, mint Áfonya. Írtam egy jó hosszút, aztán kitörtöltem az egészet. Olyan szörnyű ez a helyzet. A lombikot én is egy "természetbe való beavatkozásnak" tartom de belegondoltam abba, hogy "basszus, ha másképp nem megy, én is megpróbálnám úgy". Ha Isten semmiképpen nem szánt nekem gyereket erre az életre, akkor úgyse fog sikerülni a lombik se, nem így van? Most azért még hiszek abban, hogy nekem is sikerülhet, hiszen nekem semmi rendellenességet nem mutattak ki, úgyhogy én most TÉNYLEG Isten áldására várok és Vica idézetébe kapaszkodok, hogy "mindennek meg van a maga ideje". Sajnos ez tényleg a legjobb szó, hogy "kapaszkodok", mert még nem sikerült teljes mértékben azonosulni vele, de próbálkozok. Ha majd teljesen el fogom tudni hinni, akkor valszeg lombik se lesz, ha nem, akkor majd úgy 30 felett bevállalom. (Most 28 vagyok és 19 hónapja próbálkozunk)

Nehéz meghúzni a határt. Ahhoz, hogy valakibe ne lehessen belekötni, ahhoz tényleg végletekben kell gondolkozni. Poginak is igaza van abban, hogy ha betegek vagyunk orvoshoz fordulunk, akkor miért ne tennénk ezt meddőség esetén is? Na abbahagyom egy időre, mert a végén megint ellentmondásba keveredek magammal és ezt utálom.

Üdv.
Kamilla

A természetbe annyi helyen beavatkozunk hogy nincs értelme azon filózni mi természetes. Ha gyermeked születne, nyilván beoltatnád a kötelezők ellen, azon senki nem gondolkodik hogy mi van ha az Isten azt akarta hogy a gyerekem mumpszban vagy gyermekbénulásban haljon meg. Adott rá oltóanyagot (ha Ő adta). Hogy a meddőségre a hormonkezelés, és a lombik lehet az "oltóanyag" azt mégis sokkal nehezebben fogadják el az emberek. Egészen biztosan megsiratnám a fel nem használt embriókat, de nem jobban mint azt amit spontán vetéltem el! (Még sok évvel ezelött, és nagyon fiatal volt, 5-6 hetes)
Szerencsére még én sem tartok a lombiknál, de hormonkezelnek, és nemsokára az inszem jön. De ha lombikig kell menni (nem hiszem) akkor lombikig mennék.

Sziasztok!
Hát gyorsan végigolvastam, miket írtatok. Csak most vettem észre, hogy van ez a hely!

Szóval én hiszek Istenben, és lombikozok. Ha Isten nem akar gyereket adni, akkor nem is fog (mint ahogy túl vagyok két sikertelen beültetésen). De én ezen annyira nem filózok. Megnyugvásomra szolgál viszont, hogy nekem embriót nem "dobtak ki". 6 petesejtem termékenyült meg, elsőre visszakaptam kettőt, másodikra a fagyasztóból hármat, egy pedig nem osztódott tovább.
Nekem is pco-m van, szedek is rá gyógyit, amitől elég jó már a ciklusom, szóval előbb-utóbb valószínűleg lenne babám természetes vagy majdnem természetes úton (Closty).
Viszont múlt hónapban betöltöttem a 34-et, így nem igen maradt időm próbálkozgatni, hogy hátha...
Az meg már egy másik sztori, hogy miért 33 évesen kaptam meg a megfelelő gyógyszert a betegségemre...Ha megkapom mondjuk 23 évesen, amikor kiderült, mi a bajom, akkor most valszeg boldog anyuka lennék..
Ha Isten nem akarta volna, hogy a Kaáliba menjek, akkor ott lennék? (véletlenek sorozata utján kerültem oda).

Biztos ismeritek a történetet arról, aki megpróbálja elkerülni a sorsát:
Ül az ürge a pusztában, arra jár a Halál. Gondolja, meglép, az éjjel ellovagol Bagdadba.
A Halál meglátja a lovon és magában így szól:" Ez meg mit keres itt, holnap Bagdadból kell elvinnem!"

Sok minden eszembe jutott még, de néha le kell lőnöm magam, mert szómenésem van...

Backa,
az ürgés történet zseniális! Nagyon tetszik!!!
És szorítok neked

Nem akartam belemenni, mert amit most írok, az még a fanatikus hívőknél is leveri a Fi-relét. De hogy megértsétek, hogy miért gonolom úgy, ahogy gonolom, le kell írnom.
Írta Áfonya, hogy "A gyógyszert én kerestem magamnak, a betegséget nem!". Sajnos igen. Minden betegséget magunknak generálunk, a fejfájástól, az ujj elvágáson át, a rákig MINDENT! Hangsúlyozom, hogy tudat alatt!!!
Itt most hagynom kéne 2 nap szünetet, hogy kifújjátok az első mérgeteket, hogy ugyan menjek már a fenébe a hülyeségeimmel.
De erre nincs időm most. Én most akarok nektek segíteni!
Iszonyat nehéz elfogadni, és van akinek nem is sikerül soha, de a testünk magának csinálta a "betegséget", jelen esetben azt, hogy nem akar sikeredni a gyermek. Valamiért nem vállalja fel a szervezetünk a terhességet. Valami még akadályozza azt, hogy ekkora fizikai és lelki megterhelésnek legyünk kitéve. (Ezzel persze nem azt mondom, hogy a terhesség megterhelő, sőt jobban szeretem az áldott állapot megnevezést, de be kell látnunk, hogy miért nem szülnek az emberek 10 évesen például)
Minden betegségnek megvan a maga jelentése. Pl. a fejfájás azt jelenti, hogy bünteted magad valamiért, persze ezt is tudat alatt. Valakit megbántottál, ezért jól megfájdítod a fejed, hogy így vezekelj. Akármilyen betegséget mondanátok, nagyjából tudom, hogy mi mit jelent. A 2 de inkább 3 lábbal álló unokatesómat is egyből meggyőztem erről, mikro mondta, hogy tegyünk egy próbát. Mondom mi fáj? Azt mondja a bölcsesség foga nem tud kibújni, hetek óta kínozza. Válasz: Halogatod a nagy döntéseket, nem tudsz dűlőre jutni. És leesett állal közölte, hogy Jééé, tényleg, már hetek óta vacillál, hogy elkezdje-e intézni, hogy az USA-ba utazzon dolgozni. (Végül elutazott.)
Amit meg Pogi írt, hogy egy ismerősének a kontrasztanyag megnyitotta a petevezetékét, éppen velem is előfordulhatott volna. Hisz magyarázd meg, hogy miért nem jött több mint másfél évig a baba? Mert olyan k*rvára rendben volt minden? Nem volt rendben. De rendbetettem! Nem egy orvos, egy gyógyszer, hanem én! És ez nekem nagyon fontos volt. És lehet hogy ha az ismerősöd még 2 hónapig imádkozik, és másfelől közelíti meg a problémát, akkor így is úgy is teherbe esett volna.
És az még nekem se bizonyíték, hogy valaki meggyógyult, hogy teherbeesett, ezért is fogalmazok továbbra is T/1.személyben. Tehát közétek tartozónak érzem magam. Hiszen hiába estem teherbe, ha nem tudom kihordani, hiába hordom ki, ha nem tudom megszülni, és hiába szülöm meg, ha nem tudom szoptatni, rendesen nevelni, hasfájós lesz, beteg, stb. Ezt mind annak a következményénak tartom, hogy nem a kellő időben jött a baba. Ezért is folytatom a "tanulást", hogy teljesen készen legyek, mire jön a baba.
A lombikot én sem ítélem el, van akinek erre van szüksége. De szerintem csak a lelkének. Az a meglátásom, hogy akinek sikerül a lombik, annak abban az időben kellett, hogy sikerüljön. Hallottam egy olyan esetről, hogy egyik oldalon csak petevezetéke volt a csajnak, a másik oldalon meg csak petefészke. És jött a baba, mert kellett hogy jöjjön. Ezt hogy magyarázza a tudomány? Csoda. Minthogy a Babát szeretnék topik Beukájának a babája is csoda, aki olyan kevés spermából sikerült, hogy az inszemre se volt elég, a lombikra is alig. És mire kezdhették volna a stimut, nem jött meg neki. Mert megnyugodott. Itt a nagy titok.
Lőjetek le, mert megint sokat pofáztam.

Köszi szépen!
Egy indiai történet ám, csak lerövidítettem lustaságból. Ha minden igaz, Popper Péter egyik könyvében olvastam (talán : a Belső utakon címűben?)

Vica,
egyet nem értek veled, de ez is egy vélemény, tiszteletben tartom.
Nekem sokat fáj a fejem. Nem gondolom hogy vezekelnék. A gyerekem olyan hasfájós volt 3 hónapig hogy orvostól orvosig vittük, kólika a betegség neve, nem gondolom hogy az én hibám lenne (spontán baba volt!!!). Hormonzavarom van, PCOm, túlsúlyom. Egyiket sem gondolom hogy magamnak generáltam volna, akár tudat alatt, akár fölötte. Ami működik az időnként el is romlik. Vagy mindig is rossz volt csak jódarabig nem látszott.

Igen Vica, nagyon sok mindenben igazad van, de vannak olyan dolgok, amit az ember nem tud meggyógyítani magán. Mi van akkor ha valakinek mondjuk ki kell venni egy fogamzáshoz elengedhetetlen szervét? Mondjuk mindkét petevezetékét. Azt nem tudja visszanöveszteni! Lehet, hogy ilyenkor kéne azt mondani, hogy "erre predesztinálta az élet" és hagyni az egészet, de ezt nagyon nehéz elfogadni akkor, ha éppenséggel erre már van megoldás. Ide jöhetne a Pogi által említett vicc is a hajótöröttről.

Áfonya!

Természetesen én is tiszteletben tartom, hogy mások másként gondolnak valamit. Csak segíteni szerettem volna. (A túlsúly egyébként védekezés a külvilág /talán a partner?/ ellen.)
Mindenkinek a saját megoldása az üdvözítő. Bocsánat, ha rátok akartam erőszakolni. Én is haragudtam, ha valaki az orvosával traktált, hogy az milyen jó, neki az "csinált gyereket".
Igazán nem erőszakoskodni akartam, csak segíteni. Hogy mndenki egy kicsit boldog(abb) legyen.

Vica,
köszi a segíteni akarást, ritka és jó tulajdonság
Egész életemben túlsúlyos voltam, óvodás fotókon is. A partner pedig, hát nekem van a legjobb férjem a világon.
Kamilla,
a predestináció elmélete szörnyű kényelemvágy csupán (szerintem).

Azért az sem biztos, hogy így "egy az egyben" ki lehet jelenteni, hogy bizonyos betegségek milyen konkrét lelki okoktól vannak.

Tény, hogy az esetek 90%-ban van mögötte lelki dolog, de ez ezer féle lehet.

Ha már a vicceknél tartunk nekem is eszembejutott egy annak kapcsán, mikor megkaptam a HSG beutalómat.
Előbb a vicc majda magyarázat, hgy miért épp ez.

Az öreg parasztnak elveri a jég a búza táblájának a felét. Látja ezt az öreg, előkapja a kaszát, és elkezdi ő is kaszabolni a búzát azzal a szöveggel, hogy: -Na lássuk, Uramisten, mire megyünk együtt!

Ez jutott eszembe, hogy a "bajomat" még ne tetézzem azzal is, hogy HSG, aztán hormonok, meg mittudomén.<--ha ezzel nem is értetek egyet, azért a vicc jó, nem?

Sziasztok!

Nem is hiszitek el, mennyire örülök, hogy így felpörögtetek!!!

A nyári szünetben folytatott "kutatásaim"ból - hű, de nagyképűen hangzik - kiderült, hogy azt az orvostudomány is elismeri, hogy a betegségek (vagy betegségnek titulált tünetek) 90% a pszichoszomatikus. Ez tényleg megdöbbentő! Persze az okát nem tudják tudományos alapokra helyezni.
Nem próbálom összeszedni a gondolataimat, inkább csapongok!
Visszakanyarodva az eredeti témához, miszerint "korlát, vagy erőforrás" számomra nagyon egyszerű a válasz:
Korlát:
- a kivizsgálások teljes köre ok, hormon ok (bár nagyon nem szeretném), inszem. ok, de lombik csak abban az esetben lenne, ha minden megtermékenyített petesejtet visszakapnék, még azt is, aki "nem osztódik rendesen" és kukába menne. Ebben az esetben viszont vállalni kéne azt a lehetőséget, hogy a "rosszul induló" sejtek is babává cseperednek a pocakomban és esetleg sérült, nem teljesen egészséges babám születik. Most úgy gondolom, hogy ezt nem vállalnám.
Természetes úton fogant babánál is parázok ám, hogy ha kiderül, hogy nem egészséges, akkor mit tennék???????

Másik oldal, erőforrás:
- Hiszem azt, hogy a döntéseimnél segítséget kapok, érzem a támaszt, rengeteg saját példám van a Nagyszakállú segítségének megtapasztalása terén, és kövezzetek meg érte, de én még a csodában is hiszek.

folyt köv.

Szia!
Az embrióügyben: "aki" nem osztódik rendesen, az elvileg életképtelen, de beágyazódni semmi esetre sem tudna. Ezért is nem teszik vissza, na meg azért, mert zavarná a többieket.
Ja! És teljesen normális képet mutató, szépen osztódó embriókezdeményke is lehet beteg, ez olyankor még egyáltalán nem látszik. Sajna.
A csodákban egyébként én is hiszek! Az olyan kis hétköznapiakban.

Áfi!
Legjobb, ha körülnéztek az orokbefogadas.lap.hu oldalon. Ott aztán minden van!

bocsi, ezt a hőmérősbe akartam

áfonyaaaica,
egyet nem értek veled, de ez is egy vélemény, tiszteletben tartom. Hormonzavarom van, PCOm, túlsúlyom. Egyiket sem gondolom hogy magamnak generáltam volna, akár tudat alatt, akár fölötte. Ami működik az időnként el is romlik. Vagy mindig is rossz volt csak jódarabig nem látszott.

Dettó!

vica1982mit meg Pogi írt, hogy egy ismerősének a kontrasztanyag megnyitotta a petevezetékét, éppen velem is előfordulhatott volna. Hisz magyarázd meg, hogy miért nem jött több mint másfél évig a baba? Mert olyan k*rvára rendben volt minden? Nem volt rendben. De rendbetettem! Nem egy orvos, egy gyógyszer, hanem én!

Ezzel most saját magaddal keveredtél ellentmondásba az előző hozzászólásodhoz képest!

Pedig én nagyon is el tudom képzelni, hogy az embernek lelki okora vezethető vissza, ha felborul a hormonháztartása. A többi már mind ennek a következménye.

Coca,
"azt az orvostudomány is elismeri, hogy a betegségek (vagy betegségnek titulált tünetek) 90% a pszichoszomatikus. Ez tényleg megdöbbentő! Persze az okát nem tudják tudományos alapokra helyezni. "

Az orvostudomány??? Kik? Hol? Milyen kutatásokból? Milyen embereket vizsgáltak ezügyben? Milyen betegségekkel? Ki volt a kontrollcsoport? És miből vontak le ilyen következtetéseket?
Vagy legalább annyit hogy hol olvastad?

Az örökbefogadós infós tippet köszi!