Szia Evey,
A rendelõben olvastam, hogy ez a kor a gyerekeknél az, amikor elkezdenek félni az egyedülléttõl, a sötétségtõl stb. A fiam is három éves, sokszor én is megvárom vele, míg elalszik, de sokszor elég neki ha egy kicsit (fél percet) fogom a kezét az ágybatétel után. A fiam is kijött, amikor a kiságyából (rácsos) kivettünk néhány rácsot, de kijárt egész este, nekem meg elegem lett (tartasatok köszívûnek) ésd visszaraktam a rácsot az ágyra. Most viszont lassan kinövi a rácsos ágyat, kellene egy heverõ, nem tudom mi lesz...
Ja, a másik, hogy a fiam nagyon nehezen alszik el az én jelenlétemben. Szinte ébrentartom. A férjem nagyon jól el tudja altatni. Nekem csak akkor sikerül, ha nagyon fáradt.
Igazából nem is tudok neked mit tanácsolni... Én mindig úgy szoktam kijönni a szobából, hogy a mese után be az ágyba, elmondom neki az Altatót (József Attila, a kis Baázst kisbabám-ra változtatva, /a múltkor azt mondta, õ nem kisbaba
, de azért tetszik neki a vers), betakargatom, szép álmokat kívánok, meg hogy álmodjon cicával, macival, vonattal (stb, felsorolom a kedvenceit), kicsit fogom a kezét ésd kijövök.
Ja! Nálunk nincs redõny, csak egy nem túl sokat árnyékoló sötétítõföüggöny. Próbálj meg csak amolyan félhomályt csinálni a szobában, hátha segít. (Én sem bírok redõnyös szobában aludni, úgy érzem magam, mintha koporsóban aludnék, hiába nincs teljesen leeresztve). Bár ha lámpánál is fél...
Esetleg egy kedves macija vagy ilyesmi? Aki "vigyázna rá", amíg õ alszik, és az anyu nem tud mellette ott lenni?
Nem tudom, nehéz, az biztos...
üdv
Zsóka