Sziasztok, ide is bekopizom
Vagyok. 2 és fél órát kellett várni... Sote...
Viszont: a doki tündéri volt, teljesen egyetért a metforminnal, még azt is megkérdezte, hogy szedhetem-e a 12. hét után avagy sem... mert ő jó ötletnek tartja. Türelmes volt, precíz, alapos, lekérte a belgyógyászom által lekért leleteket stb. (ismeri - és legutóbb láttam is őt kijönni a belgyógyászomtól) Már bejött a nővér és rászólt, hogy siessen mert sokan várnak de akkor sem rohant Smile (hja... megadta a magánrendelője paramétereit... ha szülész kellene...)
A lényeg: a vérzés tutira belülről jön, de nem volt UH úgyhogy nem tudta megmondani, honnan (eddig se tudták). Diagnózis: fenyegető vetélés
(mondjuk mondta, hogy mindig ez, ha nincs meg a vérzés oka). Szerencsére legalább nem görcsölök.
Leállította a napi egy utrót. Azt mondta, hogy ilyen progeszteronszint mellett még ha ingadozna is akkor sem kellene az utro. Az csak jobban bekavar - blokkolja a szervezet saját hormongyártását. De ha szedném akkor is 3*2-t kellene, hogy értelme legyen. De ne szedjem. Felírt 3 dobozzal de mondta, hogy egyáltalán nincs rá szükségem, olyan marha magas a progiszintem (40 fölött volt anno 18-án).
Szedjek Rutascorbint is.
Ja. Felírt még egy hüvelykúpot (a férjem rohangál pont érte) hátha valami gyulladás van. Az is lehet, hogy a gyökékezelendő fogam a hibás. Holnap CRP kontroll, hogy nincs-e valami gulladás a szervezetemben. Aztán meglátjuk.
Most itthon heverek. Egész héten. Jövő héten meg vagy betegszabi (ha még vérzek) vagy elmegyünk valahová egy hétre itt Mo-n. Aztán lehet, hogy még egy hétre Ausztriába de azt majd meglátjuk. De pihenni kell valahol. Különben bedilizünk. Csakhát a nagy útba végül nem merek belevágni.
Köszi a szurkolást... remélem tényleg kapaszkodik a baba Smile
(ja... durva... anyósom egyik barátnőjével találkoztunk a nőgyógyászaton... de megegyeztünk, hogy nem találkoztunk... aszitte, sima rákszűrésre mentem... csak nem értette, hogy engem miért hívnak be hamarabb, mint őt aki fél órával korábban jött és miért vagyok bent olyan sokáig... de a férjem megnyugtatta, hogy ááá... semmi